Micsoda világot élünk! Annyi a csaló, tolvaj, mint égen a csillag. Most például ellopták a bankkártyámat. Pedig milyen nehezen jutottam hozzá. Be kellett bizonyítanom hitelképességemet. Jövedelem igazolást kértek, megesküdtem stabil munkaviszonyomra, igazoltam adó- és TAJ-számomat, elvittem hat darab telefon- és közüzemi számlát. Na mindegy, megkaptam a bankkártyát. És most ellopták. De ez még semmi, lecsupaszították a folyószámlámat. Egy forint sem marad rajta. Ezért panasszal élek.                                                          

 

Micsoda világot élünk! Annyi a csaló, tolvaj, mint égen a csillag. Most például ellopták a bankkártyámat. Pedig milyen nehezen jutottam hozzá. Be kellett bizonyítanom hitelképességemet. Jövedelem igazolást kértek, megesküdtem stabil munkaviszonyomra, igazoltam adó- és TAJ-számomat, elvittem hat darab telefon- és közüzemi számlát. Na mindegy, megkaptam a bankkártyát. És most ellopták. De ez még semmi, lecsupaszították a folyószámlámat. Egy forint sem marad rajta. Ezért panasszal élek.                                                          

 

  A dolog úgy történt, hogy egyik nap nyitva felejtettem az autóm ajtaját. Kicsit szórakozott voltam, előfordul ez bárkivel ebben a zűrzavaros világban. Még örültem is, hogy nem figyelt fel egy sanda szándékú ember arra, hogy a hátsó ülésen maradt az autóstáskám. Benne személyi igazolvány, jogosítvány, forgalmi engedély és persze a bankkártya. Ezt megúsztam, örvendeztem a táskának. Pár nap múlva pénzt akartam kivenni az automatából. Akkor döbbentem rá bankkártyám  eltűnésére. Megnéztem egyszer, kétszer, háromszor, de csak nem találtam.

 

  A tolvaj csak a bankkártyámat vitte el, az igazolványokat otthagyta. Ekkor megijedtem. Ugyanis a PIN-kódomat felírtam egy papírra és a bankkártya mellett tartottam. Ez érthető, nem jegyezhetek meg mindenféle számokat, nem káptalan a fejem. Jól is néznék ki, ha a telefonszámokat, útlevél számot, bankszámla számot, mindenféle hivatalos számot a fejemben tárolnék, Úgy gondolom, senki sem képes erre, legfeljebb egy fejszámoló művész. Summa summarum, a gazember elvitte a PIN-kódot is. Így apasztotta  le a számlámat egészen a nulláig.

 

  Persze azonnal letiltattam a kártyát. Bár a bankban azt mondták, késő. Mert már nincs pénz a számlámon. Akkor a rendőrségre rohantam. Követeltem, keressék meg a tolvajt, csípjék nyakon és szerezzék vissza a pénzemet. Azt mondták, nekem is el kell követnem minden tőlem telhetőt értékeim megőrzéséért. Tehát máskor ne hagyjam nyitva az autóm ajtaját és vigyem magammal irataimat. De főként ne tartsam a titkos kódomat a bankkártya mellett.

 

  Erre aztán igazán felháborodtam. Én vagyok a károsult és még ők oktatnak ki. Csak ülnek kényelmes irodáikban az adófizetők pénzén és még nekik áll feljebb. Azt is bevették a jegyzőkönyvbe, hogy a károsult elismerte a hanyagságát. Hát melyik jogszabály írja elő, hogy minden egyes alkalommal be kell zárnom az ajtót? Amit pedig a törvény nem tilt, azt szabad megtenni. Nem igaz? Ezért innen szólítom fel a nyomozó hatóságot, hogy haladéktalanul keressék meg a tettest, juttassák vissza a bankkártyámat és a pénzemet! Különben bírósághoz, ügyészséghez, a kárrendezési hivatalhoz, a fogyasztóvédelemhez, az állampolgári jogok parlamenti biztosához fordulok. És ha nem intézkednek, egészen Strasbourgig elmegyek!

 

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük