Boldog vagy szomorú? – az emberek értik a kutyákat
3 perc olvasás
Az MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoport kutatói a világon elsőként bizonyították, hogy az emberek hasonló akusztikai szabályszerűségek mentén „értékelik" a kutyák hangjait, mint saját érzelemkifejező hangjaikat: így képesek arra, hogy felismerjék a kutyák hangulatát.
Az MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoport kutatói a világon elsőként bizonyították, hogy az emberek hasonló akusztikai szabályszerűségek mentén „értékelik" a kutyák hangjait, mint saját érzelemkifejező hangjaikat: így képesek arra, hogy felismerjék a kutyák hangulatát.
Az MTA-ELTE Összehasonlító Etológia Kutatócsoport Etológia Tanszéken dolgozó kutatói – Faragó Tamás tudományos munkatárs vezetésével – a világon elsőként bizonyították, hogy az emberek hasonló akusztikai szabályszerűségek mentén „értékelik" a kutyák hangjait, mint saját érzelemkifejező hangjaikat: így képesek arra, hogy felismerjék a kutyák hangulatát. A kutatásról szóló közlemény a Royal Society által megjelentetett Biology Letters 2014. januári számában jelent meg.
A kutatócsoport tagjai igazolták azt a régi sejtést, amely szerint az ember a kutya hangjaira figyelve megértheti azok „jelentését". Az emberi, nem-nyelvi érzelemkifejezéseket és kutyahangokat is az adott hang hossza és magassága jellemzi legjobban.
A kutatók a kísérletek során 100 emberi, nem-verbális hangjelzést – köztük sírást és nevetést is – és 100, változatos szociális helyzetekben (többek közt üdvözlés, csontőrzés, házőrzés, kunyerálás, játék közben, illetve egyedül hagyva) felvett kutyahangot mutattak közel 40 önkéntesnek. Faragó Tamás, a kutatás vezetője elmondta: az emberek nagyszerűen ismerik fel társaik érzelmeit viselkedésükre és hangjaira támaszkodva. Az ELTE kutatóinak kísérletében az önkéntesek a hosszú és magas kutya és emberi hangokat is negatívnak és nagyon intenzívnek értékelték, ami a félelemhez kapcsolható belső állapot, míg a hosszú és mély hangokat szintén negatívnak, de kevésbé intenzívnek érzékelték, ami az agresszív érzelmi állapotnak feleltethető meg. Ezzel szemben a rövid lüktető hangok sorozatai – legyenek magasak vagy alacsonyak – mindig pozitívnak tűntek.
„Most már egyértelmű, hogy hasonló akusztikus paraméterekkel jellemezzük az érzelmek pozitív vagy negatív mivoltát és intenzitását: teljesen mindegy, hogy egy kutya vagy egy embertársunk hangját halljuk" – foglalta össze Faragó Tamás. Az eredmények megerősítik azt, amit a kutyatulajdonosok régóta állítottak. Eszerint meg tudják mondani, hogy kisállatuk boldog vagy szomorú, vagy éppen mérges, esetleg fél – mindezt csupán a kutyák hangadására alapozva. Ráadásul ezeknek a szabályszerűségeknek az ismeretében lehetséges olyan mesterséges érzelemkifejező hangok létrehozása, amelyek könnyen, automatikusan felismerhetőek az ember számára. Ezek később beépíthetők szociális robotokba, amelyek viselkedése jobban felismerhető lesz a naiv felhasználó számára. Az emberek így könnyebben elfogadják majd a robotokat, kevésbé idegenkednek tőlük – ez különösen fontos lehet majd az időseket segítő és társrobotok alkalmazása során.
