Füst Milán remekműve a játék/színben. Április 10-én mutatták be Füst Milán Boldogtalanok című színművét a Miskolci Nemzeti Színházban, Szabó Máté rendezésében. Füst nagy klasszikusából számos legendás előadás született 1914-es megírása óta, de idén kerül először színre a miskolci teátrumban – ez volt Szőke István 1985-ös IV. Henrik rendezése óta a második Füst-bemutató Miskolcon.

 

Füst Milán remekműve a játék/színben. Április 10-én mutatták be Füst Milán Boldogtalanok című színművét a Miskolci Nemzeti Színházban, Szabó Máté rendezésében. Füst nagy klasszikusából számos legendás előadás született 1914-es megírása óta, de idén kerül először színre a miskolci teátrumban – ez volt Szőke István 1985-ös IV. Henrik rendezése óta a második Füst-bemutató Miskolcon.

 

Húber Vilmos papi nyomdász nem képes elviselni az érzelmi állandóságot, és mindig az aktuális vágyainak él. Élettársa, Róza nem akarja elveszíteni szerelmét, ezért meghívja magukhoz lakni Húber új kiszemeltjét, Vilmát is. Botrányos szerelmi háromszög bontakozik ki, miközben sorra jelennek meg szereplők Húber múltjából is. Folyton komédiázó anyja, kokott szépségű nővére, egykori osztálytársa mind arra emlékeztetik a férfit, hogy milyen ember lehetett volna… és hogy milyen ember lett.

 

Az alapötletet egy 1913-as újsághírben találta meg Füst Milán (1888-1967), de a figurák a sajátjai, a Boldogtalanok pedig ma már az egyik legfontosabb dráma a magyar színműirodalomban.  Szól züllésről, szenvedélyről, reménytelen szerelmekről és önfeláldozásról is, hősei pedig lelkük legmélyére szállnak alá a történet során. A vidéki, kisvárosi környezet valójában csak festett háttér – a közegen nincsen nagy hangsúly, sokkal inkább a rendkívüli karaktereken, melyek messzemenően nem pusztán típusok, hanem egyedi, a lélektani realizmus jegyében született valószerű emberek.

 

Füst művében a párbeszédek szikárak, bonyolult lelki folyamatokat, titkolni vágyott gondolatokat és eseményeket fednek el. Ezt írja naplójában: „Nem azt kell mondani: 'gyűlöllek!' – hanem azt kell mondani: 'nem', vagy azt: 'szép!' és ez fejezzen ki gyűlöletet azon a helyen." E működése miatt a darab színpadra állításakor izgalmas játék alakul ki színész és rendező között. A karakterek feltérképezése, látszólag egyszerű mondataik és szavaik elemzése, majd az ezekből felépített alakok ábrázolása az egyik legnehezebb színészi feladat, mely egyben kíméletlenül őszinte, zsigeri és valóságos alakításokhoz vezet.

A miskolci előadás egy végletesen kiüresített térben játszódik – kellékek és hagyományos díszletelemek híján a színészek ezért csak egymásban és egyéni kifejezőerejükben bízhatnak az előadás során. Ez nem az effektek, ez nem a füstgépek és színes illúziók világa: az alkotók megkísérelnek megbirkózni Füst művével, kerülve az egyszerű, könnyű megoldásokat.

 

A darab mélyreható elemzése után Szabó Máté rendezésében a hangsúly a kíméletlenül lecsupaszított emberen van – azaz a karakterét folyamatosan kereső színészen.

Kosztolányi Dezső így írt a Boldogtalanokról: „Mindenképp különös munka. Boldogtalan embereket hoz elénk, kik metszően egyéni balsorsukat tárják föl, de hatásukban az egész élet céltalan voltát jelképezik, keményen összefogva. Sok boldogtalan ember egymás hegyén-hátán, de mégsem tömeg. Nyomordráma, de távol minden szocializmustól, inkább arisztokratikus-egyéni, anarchista kicsengéssel. Erkölcse mélységes, de csak annyi, amennyit hazugság nélkül leírhatunk, csak annyi, amennyi a véletlené…"

 

Húber Vilmos szavai szerint „Nincs csúnyább állat, mint az ember." Kire gondol, amikor ezt kimondja? Magára? Vagy újabb hazugságon kapott anyjára? Esetleg valóban az emberre általában?

 

A Miskolci Nemzeti Színház bemutatójának alapkérdése, hogy miként lesz az aprólékosan kidolgozott, valószerű emberek történetéből az ember sorsának, nyomorúságának, boldogtalanságának nagyobb léptékű költészete. A darab nem társadalomkritika, nem a szegények és gazdagok közti vitáról szól. Sokkal inkább az ember boldogulásának legalapvetőbb kérdéseinek a kereséséről – arról, hogy miként vagyunk képesek egymással és önmagunkkal bánni. És nyomorúságából az ember egyáltalán képes-e kitörni – és ha igen, miként?

 

Húber Vilmos szerepében Harsányi Attila lép fel, Rózát Ullmann Mónika, Vilmát pedig Simkó Katalin alakítja. A további szerepekben Nádasy Erikával, Fandl Ferenccel, Dénes Viktorral, Szirbik Bernadettel, Szatmári Györggyel és Galuska Rolanndal találkozhat a közönség.

 

http://mnsz.hu/

 

Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük