A Tavaszi Borfesztivál erre az évre bezárta kapuit. Azokat a virtuális kapukat, melyek a városra tárva várták az ünnepnapokon a bort kóstolni vágyókat. Így most már csak visszatekinthetünk arra a pár napra, míg nyitva voltak. A Városház téren, immár negyedszer. Igaz, 2009-től kicsit kibővült névvel, Tavaszi Bor és Jazzfesztivál -ként. A fesztivál napjai alatt alighanem a napi programról szólhattunk volna. Visszatekintve inkább arról, ami emlékként szóra érdemes.

 

A Tavaszi Borfesztivál erre az évre bezárta kapuit. Azokat a virtuális kapukat, melyek a városra tárva várták az ünnepnapokon a bort kóstolni vágyókat. Így most már csak visszatekinthetünk arra a pár napra, míg nyitva voltak. A Városház téren, immár negyedszer. Igaz, 2009-től kicsit kibővült névvel, Tavaszi Bor és Jazzfesztivál -ként. A fesztivál napjai alatt alighanem a napi programról szólhattunk volna. Visszatekintve inkább arról, ami emlékként szóra érdemes.

A hivatalos programban (http://www.boresjazzfesztival.hu/ ) szó esik a Húsvétkor megrendezett fesztivál zenei programjáról, mely minden bizonnyal vonzó volt azok számára, akik a Jazz iránt fogékony füllel, akár csak a zenéért látogatták meg a belváros e szegletét. Az élő zene mellett ugyanakkor egész nap volt zenei aláfestés a gasztronómiai élvezetekhez, melyek közt az étkek mellett sem volt szó nélkül elmenni érdemes. Volt pogácsa, kenyérlángos, hagymás törtkrumpli, vagy akár krumplilángos is mindazoknak, akik belefáradtak a borok kóstolásába, vagy megalapozni szándékoztak a poharak emelgetését. Annak, aki pálinkával kívánt alapozni, néhány olyan kiállító is megtalálható volt, ahol pálinkakülönlegességek kóstolására adhattuk fejünket. De azért a fesztivál mégis inkább a borról szólt. S a szervezésről, valamint a publikumról.

Az utóbbiak szintén szót érdemelnek. A szervezés azért, mert úgy volt jelen, hogy szinte észre sem lehetett venni. S mielőtt ezt bárki rosszallásnak érezné, ez a borfesztivál kapcsán inkább dicséret. Mert ha valaki tüzetesebben figyelt, akkor azért láthatta a tömegben fel-felbukkanó szervezőket, akik rendet tettek ott, ahol borult a pohár. Vagy azokat az inkább biztonságinak tekinthető felügyelőket, akik az esetleg boruló hangulat helyreállítására voltak hivatottak. De az, aki vett már részt olyan eseményen, ahol zavaróan ott voltak mindenhol mindezen elemek, szinte a vendégek tányérjában, azok a Városház téren szinte biztosan értékelték azt, mai ott tapasztalható volt. Tulajdonképpen a belépéstől, mely ingyenes volt, a terület elhagyásáig. Így a szervezőket mindenképpen dicséret illeti, hogy megmutatták azt, ahogy meg lehet oldani egy ilyen rendezvényt akkor is, ha bőven van alkohol, amiből választhat a nagyérdemű.

De ehhez a rendezéshez természetesen partner is kell. A közönség, mely úgy tűnik szintén hallgatólagos szövetséget kötött annak bizonyítására, hogy az ital élvezete nem azonos a hangoskodással, a gyors lerészegedéssel. Ebben alighanem az italok ára is szerepet játszott, de alighanem nem kizárólagosat. Különben a borjegy-rendszer ezúttal is jól vizsgázott. A belépésnél, a pohárral egyetemben beszerezhető kóstolójegyek egyszerűvé tették a fizetést, és mint azt az egyik kiállító is említette, a bort kóstoltatóknak is sokban egyszerűsítette az életét. Kóstolni pedig bőven volt mit, annak ellenére, hogy a pavilonok száma talán szerénynek tűnhetett elsőre. De így is megtalálhatta mindenki azt, ami ízlésének a legkedvesebb volt. A bevezető egyszerűbb boroktól a minőségi vörösökig, vagy a különlegesebb likőrborokig.

Ennek ellenére, a kultúrált borfogyasztásra kötött hallgatólagos szövetség jegyében, még a záróra környékén is saját lábán állt a publikum. S nem néhányan, meg hébe-hóba. S nem csak a napi nyitáskor, hanem akkor is, amikor már zene sem szólt az éjben. Beszélgetve, borozgatva, kóstolgatva vagy később poharazva. Az egyetemista-generációtól az igencsak őszes frizurával megjelenőkig. Az igazán finom borok mellett talán ezt adva maradandó emlékként, és reményként, hogy az ünnepnap akkor sem törvényszerűen a kakaskodásról, a hangoskodásról kell, hogy szóljon, ha bőven van alkohol, mely fűthetné az önmagáról megfeledkezni kívánók kedélyét. Akik úgy tűnik, szerencsére, másutt feledkeztek meg önmagukról, ha egyáltalán. De talán máshol sem.

Simay Endre István.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük