Börtönviszonyok

Olvasom a hírekben, hogy az állampolgári jogok biztosa látogatást tett a kaposvári börtönben, ahol embertelen körülményeket talált. A rabokat a rokoni látogatások után megalázó testhelyzetben motozzák meg az intézet kápolnájában (!?) és még mindig használják azt a magánzárkát, amelynek használaton kívül helyezésére a magyar kormány már évekkel ezelőtt ígéretet tett.

Olvasom a hírekben, hogy az állampolgári jogok biztosa látogatást tett a kaposvári börtönben, ahol embertelen körülményeket talált. A rabokat a rokoni látogatások után megalázó testhelyzetben motozzák meg az intézet kápolnájában (!?) és még mindig használják azt a magánzárkát, amelynek használaton kívül helyezésére a magyar kormány már évekkel ezelőtt ígéretet tett.

   A börtön túltelített. Akad az épületben olyan, 12-14 főre kialakított zárka is, amely mindössze 35 négyzetméter alapterületű, így a jogszabályban minimálisan előírt, személyenkénti három négyzetméter nem áll rendelkezésre. Az őrök nem szeretik, ha sokszor szellőztetnek, mert szökéstől tartanak. Egy zuhanyzóhelyiség található az intézetben, ezt a férfiak és nők eltérő időpontban használhatják. A helyiség piszkos.

   A szükséges orvosi ellátás és a napi háromszori étkezés minősége ellen kifogás nem merült fel.

   Tudom, hogy az elítélteket is megilletik bizonyos jogok. De engem is megilletnek bizonyos jogok, ha más nem, a ius murmurandi. Ezért a jelentéshez a következő észrevételeket teszem.

   Kerek számokban, csak az arányok kedvéért. Magyarországon évente 450.000 bűncselekményt követnek el. És 15.000 elítélt tölti a szabadságvesztését fogházban, börtönben, fegyházban. A többi próbára bocsátás, felfüggesztett szabadságvesztés, pénzbüntetés, házi őrizet, lakóhely elhagyási tilalom, ügyészi figyelmeztetés és hasonlók. Végeredményben az „elítélt" kisétál a tárgyalóteremből és folytatja életét, ahol abbahagyta, legfeljebb jobban vigyáz.

   Az elkövetők és a szabadságvesztésre ítéltek arányszáma három százalék körül lehet. Tudom, hogy egy tettes több bűncselekményben is részes lehet, továbbá nem minden esetet derít fel az igazságszolgáltatás. De az arány mindenesetre mutatja, hogy az elítélteket nem tyúklopásért tartják fogva, súlyos bűncselekményekről van szó.

   Ettől még bizonyos jogok természetesen megilletik a fogvatartottakat. De a „szabadlábon" lévő többséget sem illeti meg mindenhol minden alapjog. Ezt el is kell fogadnunk. Iskola, kórház, munkahely, színház, még a vonaton is korlátozzák a szabad mozgásomat, nem szállhatok le ott, ahol akarok, be kell tartani bizonyos viselkedési normákat, jegyet muszáj váltani, stb.

   Ami a körülményeket illeti, Magyarországon több tízezer ember él sokkal rosszabb körülmények között, mint a kaposvári börtön. Nemhogy zuhanyozóhelyisége, de még folyóvize sincsen. És nem jut három négyzetméter lakóterület egy személyre.

   Nem hiszek abban, hogy a börtönökben a dörzsöltebb elítéltek kitanítják az új jövevényeket a betörésre, rablásra, garázdaságra, emberölésre, súlyos testi sértésre, kábítószer terjesztésre. Inkább abban hiszek, hogy akik először ilyen körülmények közé kerülnek, többségük nem szeretne börtönbe jutni még egyszer.

   Kénytelen vagyok visszatérni a jelentésre, amely szerint a zuhanyozóhelyiség piszkos. Nem kellene az elítélteknek ragyogó tisztává takarítani a zuhanyozás befejeztével? (Mint a laktanyákban.)

   Befejezésük egy megjegyzés. Akik a vázolt körülmények között, de szabadon élnek a mélyszegénységben, azok nem választották ezt az életformát. De súlyos bűncselekményeket elkövetni nem kötelező. Az elkövetőnek van választási, mérlegelési lehetősége.

Láng Róbert