A Budapesti Corvinus Egyetem, a Budapest Klub, valamint a Magyar Közgazdasági Társaság  2010. november 4-i vitaestjén  a  „válság, választás, váltás"  témakörökben szólaltak meg az előadók;  Hankiss Elemér professzor, (MTA Szociológiai Intézet),Kerekes Sándor  professzor,  rektorhelyettes,  (Budapesti Corvinus Egyetem),László Ervin  professzor,  a Budapest Klub elnöke.

A Budapesti Corvinus Egyetem, a Budapest Klub, valamint a Magyar Közgazdasági Társaság  2010. november 4-i vitaestjén  a  „válság, választás, váltás"  témakörökben szólaltak meg az előadók;  Hankiss Elemér professzor, (MTA Szociológiai Intézet),Kerekes Sándor  professzor,  rektorhelyettes,  (Budapesti Corvinus Egyetem),László Ervin  professzor,  a Budapest Klub elnöke.

A vitaest mottója:  „Változnunk kell, hogy fennmaradhasson a világ"

A pódium-beszélgetés néhány gondolata az alábbiakban:

A vitát  Halm Tamás,  a Gazdasági és Szociális Tanács főtitkára, vezette, aki vitaindítójában emlékeztetett, két évvel ezelőtt zajlott a Magyar Tudományos Akadémián a Nemzeti Csúcs a gazdasági válságról, mára a helyzet változóban van, a világ kezd visszatérni a régi kerékvágásba, új adatok szerint pl. Németországban munkaerőhiány van, de a válság nem cseng le nyomtalanul…

László Ervin  szerint;  „azért van válság, mert nem vesszük észre hogy válság van".  Az a fajta rendszer, amelyet eddig a történet során megismertünk, ebben a formában nem tartható fenn, világ-típusú válságban vagyunk.

A kivezető utat egyedül a civil társadalom képes kijelölni, amely kezdi felismerni a válság kiterjedtségét, de még nem jelent eléggé kemény tényezőt.  Kérdés, hogy meddig megy még ez a rendszer, amely nem funkcionál megfelelően és amit éppen most csinálunk (állítunk) vissza. 

Hankiss E.:    Az emberek nem látják (át), de érzik a gazdasági, társadalmi, személyiségi, stb. speciális válságot.

Emlékezhetünk a szuper-számítógépes projektre, melyben a gépnek feltették a kérdést, mi az élet értelme, az  több évnyi számítás után kiadta az eredményt:  „42"…   Ionesco „Székek" c. műve is értelem és feloldás nélkül végződik,

amerikai történész mondja;  „…ha nem váltunk, akkor az eredmény darkness."

Kerekes Sándor  harmadik világbeli biztosítási történettel illusztrálta jelenlegi haszonelvű berendezkedésünket; 

ott is, ahol csak 2 dollár a fejenkénti jövedelem, lehet érvényes szerződést kötni másfél dollár erejéig…

A '28-29-es gazdasági válsággal összehasonlítva, a jelenlegi  már evolúciós válságnak nevezhető, az emberek elvesztették életük értelmét. A munkát nem tekintik az életet értelmessé tevő tevékenységnek, a fogyasztás az élet középpontja. Ezt a álságot emiatt máshogyan kellene kezelni.

Moderátor:  A válságjelenségek társadalmi vetületéről mondja Heller Ágnes;  eltűnőben van a szolidaritás gondolata.

Így van-e?

László Ervin ;  '45-ben fantasztikus szolidaritás mutatkozott az emberek között, hogy túlélhessék a háborút, ismerjük a hazai példákat, vagy az angol expedíciós hadsereg veresége után a Dunquerque-i mentés népi mozgalmát, ahol csónakokkal igyekeztek a katonákat hazamenteni Angliába.  A szolidaritás nagy bajban megmutatkozik, de van egy határ, melyen túl már mindenki csak magára gondol. Nagy baj lenne, ha idáig érnénk.

Kezdjük érezni a válság erejét, most nagyon fontos, hogy megértjük-e, egymásra vagyunk utalva. Nincsenek fontosabb, vagy kevésbé fontos egyedek. Biológiai hasonlattal élve, az emberi test sejtjei is egymásra vannak utalva, ha nem sikerül együttműködniük, akkor elpusztul a gazdatest. Meg kell értenünk, hogy amit a másik ember ellen teszünk, azt magunk ellen is tesszük, mindannyian túléljük vagy veszítünk.  Nem követhető az   out for himself   elve.  A másik jólétén múlik az ember saját sorsa is.

Moderátor:  Felcsillanni látszik valami európai szolidaritás, az unióban újfajta intézményeket hoznak létre az újabb válság ellen, az egyes országokat nagyobb szigorral ellenőrzik, hogy saját gazdaságukat rendbe téve-tartva ne veszélyeztessék a többiek helyzetét. 

Kerekes Sándor :  Az elmúlt 50 év alatt alapvetően változott a világ, benne az értékek.  Nagyszüleink korában pl. a szerénység volt az erény, ma az önérvényesítés minden áron…  A korábbi értékekre kell ismét nagyobb figyelmet fordítanunk.  Legalább is egyensúlyt kell teremtenünk a haszonelvű és az altruista életszemlélet között.

Az együttműködés alapvető követelménnyé válik, de nem olyan könnyű érvényre juttatni. A szomszéddal való szolidaritás könnyebben megy, mint a háromezer kilométerre lévő cunami áldozataival, akikről azért tudunk, mert néhány európai v, amerikai áldozata is volt.  A szemléletet újra kell értelmezni.

Hankiss E.:   A magyarországi helyzetet tekintve, csoda, hogy nálunk még beszélhetünk valamilyen szolidaritásról hiszen '38 óta egymás irtása folyik, az elmúlt 40 év során pedig mindent megtettek, hogy az emberek össze ne foghassanak, ez ugyanis az államra veszélyesnek bizonyulhatott volna. („Értetek, de nem veletek…")

Az utóbbi húsz év pedig versenyfutás, rohanás volt egy új világban való megélhetésért. Akárcsak a vadnyugat idején, a Tennessee-i start, a telepesek iramodása az indiánoktól „megtisztított" nyugati területek lehető legjobb helyeiért.  A nemzedékekre ható túlélés élet-halál kérdése volt a megfelelő hely birtokba vétele.

Az ember részben gonosz állat, részben együttérző lélek; ez küzd bennünk.  Voltak csúcsok az együttérzésben, együttgondolkodásban;  '56,  majd '89-90 között a hit, hogy új dolgot kezdünk,  most pedig a vörösiszap.

Ezekben a dolgokban nem vagyunk rosszabbak másoknál, akár a nyugat-európaiaknál.  A lelkesedés lassan elhal, Szabolcsban már vannak hangok, hogy „ők miért kapnak meg mindent, mi meg nem".  4-5 hónap még…

Visszaáll a szokásos, csak segítgető élet, a családon belül szolidaritás, azon kívül kíméletlen önzés.

Másik, kevéssé végig-gondolt dolog, mi lesz a természettel, Kolontáron láttunk néhány megmentett kutyát, macskát,

de tudunk-e róla, hogy  500-1.000 között van az iszap által elpusztított ürgék száma? Más; az egész országot lebetonozva, hány élőlény pusztul el…?  A reményt az ifjúság jelenti, melyben teret nyer a másfajta gondolkodás.

Öt éve még csak mozdult valami a magyar társadalomban, ma már tízezrek érzik fontosnak a társadalom és a föld sorsát, nem tudunk róluk eleget.  Az országban nem a politika a döntő, hanem a civil hozzáállás. Amíg ez a gondolat nem tud áttörést elérni, addig az ország sorsa bizonytalan.

Moderátor:   Az Economist közelmúltban közölt cikkének értelme;  Amerikában ismét az individualista megközelítés kerekedik felül.

László Ervin  utalva közeli élményeire egy Mexikóban zajló konferenciával kapcsolatban, elmondta, a fővároshoz közeli Santa Feé  luxus kiépítésű konferencia-központját kemény katonai biztonsági intézkedésekkel védték, nem messze tőle pedig a favellák nyomora élte napi életét.   L.E. ottani, új megközelítésre bíztató előadására a 800 szupergazdag gazdasági vezető közül 10-12  reagált…   B. Gates felajánlása az internetes egyetem beindításának támogatására mégis valami gyenge kezdetet jelent, a fent levők kezdik felismerni, hogy valamit tenni kéne.

Az újfajta egyetemi oktatásban való aktivitásra L.E. is felkérést kapott, s bízik benne, hogy ez az oktatási mód bíztató  kezdetet jelenthet a társadalom számára.

A milliárdosok gyenge hozzáállását, de tulajdonképpen mindannyiunk érték-ítéletét a humán fejlődés sebessége is színezi.  A történelem folyamán az emberi közösség mérete ugyan növekedett, de belátható és felmérhető volt magában és társadalmi vetületében. Ma már az emberiség olyan méretű, s ez olyan változásokat indukál, melyeket komplexitásukban az elme nem tud követni.  Minden politikus elsőszámú elgondolása, hogy saját országának érdekeit képviselje a legmesszebbmenőkig. A gazdasági vezetők hasonlóan gondolkodnak, ismert az egykori G.M. elnök mondata;  „Ami jó a GM-nek, az jó Amerikának."  Ma már ez nem így van. Összetett a világ, szíves együttműködésre van szükség, az egyik érdeke a másikéhoz kapcsolódik.  Nem arra van szükség, hogy eltűnjenek a különbségek és a verseny, de ésszerű határokon belül kell tartani.  Fel kell fogni, hogy mindenki része az egésznek. A Föld eszközei végesek, kifogynak. Úgy használjuk ma az eszközöket, mintha végtelen mennyiségben állanának rendelkezésre, pedig az űrhajó készletei végesek. Közös űrhajón élünk, csak összefogással tudunk túlélést biztosítani.  A közel 7 milliárd ember olyan szintet ért el, hogy az egész földi életet kiölhetjük.

A vezetők és a gazdasági mogulok ellenérdekeltek, saját hatalmukat veszélyeztetné az irányváltozás, csak a civil társadalom képes valamit elérni.

Moderátor:   A mostani világgazdasági válság hozzájárult-e az új irányba induláshoz? Változott-e a szemlélet?

Kerekes Sándor:  Van egy-két jele Magyarországon. Keressük a válaszokat, egyre többen elégedetlenkednek a helyzettel.  A migráció kérdésében pl.;  jönnek a migrálók Európába, de kizárjuk őket a társadalomból.

Más;  értékké tettük a bolognai rendszerrel:  a végzős akkor jó, ha szakbarbár.  „A főnöknek mindig igaza van."

Ez nem tartható, minden országnak magának kell eldönteni, mi a jó neki.  Vannak jelek az érdeklődésre, de egyenlőre  Herbert Marcuse próféciái beigazolódni látszanak az „egydimenziós ember"-ről.

Hankiss Elemér  a pesszimizmusról:  az élet értelmét keresve, mindenkinek a saját területén kell a legjobbat megtalálni és megkeresni.  Ami nehezíti a társadalmi méretű megoldást; a gazdaság néhány fontos változóval leírható és kezelhető, de a civilizáció maga olyan nagyszámú változóval közelíthető, ami bonyolultságával túlnyúlik rajtunk. Amire törekednünk kell;  hogy az adott gazdasági, társadalmi, stb. szituációból a lehető legjobbat hozzuk ki, ha ez nem sikerül, akkor túl kell lépnünk ezeken a kereteken és viszonyokon. Keresnünk kell a legjobbat, amit saját magunk elérhetünk. Az emberi fejlődés nagyon komplex változó, nincs egyetlen helyes megoldás.

Mondják;  a fejlődés lényege, hogy „együtt etessük az állatokat."  Csányi Vilmos etológus szerint;  „a majmok jobban kijönnek egymással…"

A fogyasztói társadalmat túl kell élni, meg kell találni a rejtett értékeket és megtartani azokat, erre kell nevelni az embereket.  Keresni kell, túl kell élni.

László Ervin:  A változáshoz még nagyobb válságnak kell jönnie!  (Megindult a válság utáni visszarendeződés; Amerikában a bankoknak visszaadják a pénzeket…)  Egy változás bekövetkezte mindig attól függ, mennyire instabil a rendszer. A XX. században látható volt, hogy kisszámú résztvevő is nagy változást tudott elérni a kritikus időpontban.  Ez a rendszer, (amiben a világ él) nem életképes, így jobban megélt válság kell, ez a civilizáció nem képes kezelni ezt a világot.  Marad számunkra az oktatás és a tanulás. Tanulni kell, nem okoskodni. Olyan viszonyokat kell létrehozni, hogy az oktatásban a tanulók saját magukat taníthassák.

Jelenleg még nem tartunk itt.  Két év múlva talán történik valami, ami kibillenti világunkat; olyan nagy nap-turbulancia, kitörés várható, ami az összes elektromágneses alapon működő rendszerünk működését felborítja, ez olyan megrázkódtatást jelenthet a társadalmaknak, hogy hozzájárul a változ(tat)ásokhoz. Próbáljunk előre gondolkodni…

Hankiss Elemér:  a jó kérdés feltevése a legnehezebb.  Időről-időre tegyük fel magunknak a kérdést, helyesen élünk-e?   „A világ ne legyen rosszabb amikor elmegyek, mint amilyen volt érkezésemkor!"

Kerekes Sándor :  a számítógépes játékban van csak lebegés a szakadékba esés előtt, hogy visszaléphessünk,

olyan területre érünk, ahol csak egy életünk van.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Eugène_Ionesco

http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li0906

http://en.wikipedia.org/wiki/Herbert_Marcuse

http://www.marcuse.org/herbert/

http://frankfurt.tek.bke.hu/frameset?navbar=szerzo&tart=/marcuse.htm&

www.uni-corvinus.hu/

www.budapestklub.hu/

www.mkt.hu/

www.egszb.hu/index.php

www.socio.mta.hu/

Harmat Lajos

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük