Salvador Dali:Corpus Hypercubus (1954)Salvador Dali:Corpus Hypercubus (1954)Andrea Riccardi írása a keresztények ért támadások kapcsán.A Sant'Egidio közösség alapítójának a Corriera della Sera című olasz napilapban megjelent elemzése beszámol a keleti keresztények nehéz helyzetéről, és felhívja a figyelmet a nyugati keresztények szerepvállalására.

Salvador Dali:Corpus Hypercubus (1954)Salvador Dali:Corpus Hypercubus (1954)Andrea Riccardi írása a keresztények ért támadások kapcsán.A Sant'Egidio közösség alapítójának a Corriera della Sera című olasz napilapban megjelent elemzése beszámol a keleti keresztények nehéz helyzetéről, és felhívja a figyelmet a nyugati keresztények szerepvállalására.

Andrea Riccardi: Kisebbségek célkeresztben, ők üldözöttek, mi rövidlátóak és figyelmetlenek vagyunk

Az egyiptomi Alexandriában élő koptok meggyilkolása ma az utolsó a sok tragédia között. XVI. Benedek „keresztényfóbiáról" beszélt, amely új fogalom a pápai szóhasználatban – jól kifejezi a helyzet drámai voltát. A nyugati keresztények pedig gyakran kis helyi küzdelmeikkel vannak elfoglalva, távol tartják magukat ettől a drámától.

A XXI. század a vértanúság évszázada, ahogyan a XX. század is az volt. Mit tegyünk? Fontos az érdeklődés, a szolidaritás, a nemzetközi beavatkozás. Gyakran azonban csak nyilatkozatokat fogalmaznak meg, aztán visszaesik, nem folytatódik  az érdeklődés. A nemzetközi közösségnek ki kell nyitnia a szemét, ki kell lépnie a politikai korrektség konszolidált hozzáállásából. A nyugati hatalmak évezredeken keresztül a keleti keresztények védelmezői voltak. Tevékenységük, amelyet a politika kihasznált, a keresztényeket érő sok baj gyökere volt, mert a (megsemmisítésre szánt) Nyugat előőrsének tekintették őket. Az ottomán birodalomban 1914 óta sok keresztényt mészároltak le, ez az üldözés nagyságában csak a szovjet rezsim által az orosz keresztényeket ért üldözéssel vethető össze. Manapság a nyugati országoknak nem könnyű közbelépniük. A maguk részéről a keleti keresztények sem mindig akarnak védelmet (…).

Az iraki keresztényeket érő mindennapos gyilkosságok hihetetlenek. Nincs rá ok. A szülők nem vihetik el gyermekeiket a misére anélkül, hogy kockáztatnának: esetleg a szemük láttára gyilkolják meg őket kamaszkorú terroristák, mint Bagdadban. A keresztények majd húsz évszázada élnek ott, tizennégy évszázada az iszlám mellett. Amerika iraki háborújával véget ért számukra a szabadság korszaka. A Szentszék a háború ellen volt: tudta, hogy a keresztények áldozatul esnek a rezsim bukása utáni zűrzavarnak. Megvívták a háborút. A helyi védtelen keresztények könnyű célpontként szolgáltak a terrorista bűnözőknek. A keresztények könnyű célpontot jelentenek az iszlám terroristáknak, akik reklámot akarnak maguknak, hogy erejüket fitogtassák. A keresztények elleni gyűlöletkeltés régi módszer a muzulmánok közötti egyetértés megerősítésére.

A kis, védtelen keresztény közösségek karitatív tevékenységet végeznek vallási megkülönböztetés nélkül mindenkiért: szelíd jelenlétük kifinomult és állhatatos tiltakozásként áll a kitörő gyűlölettel szemben. Ez nem lebecsülendő keresztény sajátosság. A muzulmánok között is vannak, akik ellenállnak. A libanoni Sammak főmufti kijelentette, hogy aki keresztényeket gyilkol, az a muzulmánokat is sújtja. Ez az iszlám iratok elmélyült tanulmányozásán alapuló hozzáállás a keresztény-muzulmán párbeszéd évtizedes talaján érlelődött. E párbeszéd megmentette és megnövelte a kommunikáció lehetőségét. A kulturális és vallási barátkozás útja ez, nem pedig a bürokratikus megoldásoké. Az iszlám bizonyos ágaiban érlelődik az a tudat, hogy a kisebbségek eltűnése a totális hanyatlást jele lesz majd. Persze a muzulmán világ tágas, és számtalan propaganda szövi át. XVI. Benedek újra felvetette az 1986-os Assisi vallások közötti találkozó javaslatát: bejelentette, hogy októberben ellátogat a ferences városba. A párbeszéd a keresztény (vagyis a szeretetből fakadó) válaszok egyike az üldözésre. „Assisi szelleme" nem valamiféle relativizmus, hanem meghívás a vallások felé, hogy erősítsék az együttélésben a béke légkörét. „Assisi szelleme" II. János Pál nagyszerű felismerése: a nyolcvanas évek közepétől kezdve látta, hogy terjed a fundamentalizmus, a civilizációk harca, erősödnek a vallási konfliktusok.

A keresztények nemcsak a muzulmánok miatt szenvednek (bár javarészt miattuk), hanem a hindu fundamentalizmus miatt is. Az erőszak Afrikától Latin-Amerikáig a keresztények jelenlétét úgy éli meg, hogy az akadályt jelent a bűnözés véres diktatúrája és annak barbár következményeinek megvalósulása előtt. Ezért sújtja a keresztényeket. 2005-ben egy amerikai szerzetesnővért, Dorothy Stanget azért gyilkolát meg, mert Brazíliában segítette a földönfutókat: „Íme, az egyetlen fegyverem" – mutatta fel a Bibliát a gyilkosok előtt. A XXI. század valóban a vértanúság újabb évszázada. Felelősségünk, hogy támogassuk a nehéz helyzetben élő keresztényeket, ne hagyjuk őket egyedül. A magány gyakran növeli a sebezhetőséget. De semmi sem egyszerű ebben az oly összetett modern világban. Talán a vértanúság felfedi a mai, megfáradt nyugati kereszténység előtt, hogy milyen különleges a keresztény lét, amely – jelképértékű módon-  magára vonja a gyűlöletet.

Magyar Kurír

(tzs)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük