Magyarországon az elmúlt két év során felére csökkent a csontritkulással kezelt betegek száma. Mivel e betegség magától nem múlik, sőt súlyosbodik, ezért a súlyos csonttörések számának növekedése várható. Pedig ezt megelőzni egyszerűbb, olcsóbb, és az érintett életkilátásainak szempontjából is sokkal kedvezőbb lenne. Többek között erről is szó esik a Budapesten tartott 3. Közép- és Kelet-európai Oszteoporózis Találkozón.

 

Magyarországon az elmúlt két év során felére csökkent a csontritkulással kezelt betegek száma. Mivel e betegség magától nem múlik, sőt súlyosbodik, ezért a súlyos csonttörések számának növekedése várható. Pedig ezt megelőzni egyszerűbb, olcsóbb, és az érintett életkilátásainak szempontjából is sokkal kedvezőbb lenne. Többek között erről is szó esik a Budapesten tartott 3. Közép- és Kelet-európai Oszteoporózis Találkozón.

Minderről és a helyzetről számolt be sajtótájékoztatón Prof. Dr. Lakatos Péter egyetemi tanár.

Ahogy öregszenek Európa nemzetei, úgy válik még égetőbbé a csontritkulás kérdése. Az oszteoporózis olyan „néma járvány", amit gyakran már csak a súlyos következmények, a törések után ismernek föl. Pedig ebben a betegségben (is) a korai felismerés és a megfelelő kezelés ad lehetőséget a súlyosabb esetek megelőzésére.

Különösen aktuális ez a probléma Magyarországon, ahol az elmúlt két év során a kezelt páciensek száma a felére esett vissza! Ezen túlmenően az OEP olyan újabb finanszírozási protokollt tervez bevezetni, ami feltehetőleg tovább csökkentené a kezelési lehetőségeket.

E miatt várhatóan fokozottan jelentkeznek majd a kezelés hiánya miatt bekövetkező törések, és azok olyan hosszú távú következményei, mint a kórházi ellátás, munkaképtelenség, mozgáskorlátozottság, vagy halál.

Mindeközben nemzetközi fórumokon már nyíltan beszélnek arról, hogy lehetőleg mindent meg kell tenni a csontritkulás néma járványának megfékezésében, mivel a törések és az ezek nyomán kialakuló egyéb következmények olyan súlyos anyagi terhet jelentenek majd, amit a leggazdagabb országok egészségügye sem tud finanszírozni.

Jelenleg Európában körülbelül 3,8 millió ember él csontritkulás miatt már elszenvedett töréssel, és a kontinensen az 50. életévét betöltött minden harmadik nő és minden ötödik férfi élete során biztos hogy elszenved majd legalább egy oszteoporózis okozta törést. 2000-ben Európában 1,6 millió csípőcsont törés volt, és az érintettek fele mozgáskorlátozottá vált!

Általános tapasztalatok szerint a törést elszenvedők 40 százaléka soha többé nem lesz képes járni, 30 százalékuk állandósult rokkant lesz, 20 százalékuk pedig 1 éven belül meghal!

A 45 év feletti hölgyek jelenleg is több napot töltenek ilyen okból kórházban, mint a cukorbetegség, szívinfarktus, vagy mellrák miatt!

Ezen a problémán egy, a betegség időben történő felismerésére és töréseket megelőző megfelelő életmódváltásra és kezelésre koncentráló átfogó országos programmal lehetne segíteni. Miközben számos más területen ez munka már megindult, jelenleg Magyarországon nyomai sem látszanak e törekvésnek, sőt a rövidlátó szempontok érvényesülése miatt a helyzet egyre inkább súlyosbodik.

Nem véletlen tehát, hogy a 3. Közép- és Kelet-európai Oszteoporózis Találkozó (3rd Central and Eastern European Osteoporosis Summit) részvevői is a csontritkulás felismerésével, és a betegség legfőbb szövődményét jelentő törések megelőzésével, illetve hatásaival kapcsolatos legfrissebb témákat tárgyalják. A tudományos esemény rangját jelzi, hogy azon csak meghívott szakemberek vehetnek részt, így a résztvevő 13 nemzet legjobb szakemberei foglakoznak a legégetőbb kérdésekkel.

Az oszteoporózis súlyos következményei – azaz a törések kockázatának csökkentése végett – a potenciális érintettek azonosítása nagyon fontos. A érintett személy állapotának műszeres meghatározásával a kockázat felmérhető (a csont ásványianyag-tartalmát a csontsűrűség vizsgálatával, az ún. oszteodenzitometriás (ODM) készülékek segítségével mérik), a WHO 1994-ben tette közzé az első definíciókat a normál csonttömeg, az oszteopénia (csonthiány) és az oszteoporózis (csontritkulás) tárgykörökben.

Mindazonáltal a WHO arra nézve nem adott útmutatást, hogy mikortól kezdve és milyen irányelvek mentén kell gyógyszeres terápiát folytatni. Számos szakember csak azokat a személyeket kezelte csontritkulás ellen, akik a WHO kritériumok szerinti oszteoporózisban szenvedtek, de bizonytalanok voltak az oszteopéniás állapotú betegekkel kapcsolatban. Egy az egyesült államokbeli háziorvosi praxisok közel 150.000 betegére kiterjedő klinikai vizsgálatban azt találták, hogy a csontsűrűség-mérés utáni egy évben bekövetkezett töréses jellegű komplikációk túlnyomó többsége csonthiányos betegeknél fordult elő, mindösszesen 18% volt az kifejezetten csontritkulásban diagnosztizált betegek aránya. A vizsgálat rávilágított arra, hogy az oszteoporózis törésekben érintett betegek többsége nem került felismerésre és kezelésre.

E probléma megoldására fejlesztette ki a WHO az úgy nevezett FRAX (FRAX – WHO Fracture Risk Assessment Tool) kockázatbecslő eszközt, ami egyszerűen, könnyen meghatározható klinikai rizikófaktorok vizsgálata, valamint a combnyakcsont csontsűrűsége alapján megmutatja a különböző törések (klinikai csigolyatörés, csípőtörés, alkartörés, felkarcsont törés) tíz éven belüli előfordulásának kockázatát.

A FRAX alapja egy olyan WHO által kezdeményezett metaanalízis (több klinikai vizsgálat adatainak utólagos, közös elemzése) volt, ami Európa, Észak-Amerika, Ázsia és Ausztrália adatbázisaira épült. Ezen analízis összesen 59,232 páciens 249.000 életévét tartalmazta, akiknek 74 százaléka hölgy volt, kb. 75 százalékuknak volt csontsűrűség mérési adata, és több mint 5000 csonttörést szenvedtek el.

A konferencia egyik legalaposabban tárgyalt témája pontosan ezért a csontsűrűség megállapításának optimális módszerei, illetve a szakemberek részletesen tárgyalják az új tudományos kockázatbecslő eszközzel szerzett első tapasztalatokat is. Ennek apropóján a tudományos esemény résztvevői áttekintették a már régebben ismert diagnosztikai eljárásokat és a törési kockázat megállapításhoz használt egyéb módszereket.

A tudományos ülés résztvevői végül – hosszas eszmecsere után – sikeres egyetértésre jutottak, így a csontritkulás kezelésének történetében először alakult ki tudományos konszenzus Közép- és Kelet-Európában az oszteoporózis betegség megállapításával, a törési kockázat  felmérésével és alkalmazandó kezeléssel kapcsolatban!

A FRAX eszközben azonosított és beépített kockázati tényezők: életkor, nem, rassz, testömegindex (BMI), korábban bekövetkezett törés, családban korábban előfordult csipőcsont törés, dohányzás, glucocorticoid (egy fajta szteoroid) terápia, reumatoid arthiritis megléte, másodlagos oszteoporózis, napi több mint 3 egység alkohol, combnyaki csontsűrűség.

A Nemzetközi Oszteoporózis Alapítvány (NOF) a legújabb klinikai irányelveibe beépítette a tíz éves rizikóbecslő modellt, így ez az újdonság megfelelően segíti majd az alacsony csonttömegű, vagy oszteoporotikus betegek törési rizikójának csökkentését.

Az OEP által javasolt angol forrású NICE protokoll éppen a legérintettebbeket, az 50 és 65 év közötti hölgyeket kényszeríti négy éves, törésekkel tönkretett életre, amíg, ha még életben vannak, hozzá juthatnak hatékony, hatékonyabb kezeléshez. Az OEP honlapján publikált elképzeléshez a szakma és a betegtársadalom képviselői 12 javaslatot fűztek, melyek egybehangzóan azt képviselik, hogy a NICE alapú protokollt ne vezessék be.

Mindezt a számok is indokolják. 2 éve Magyarországon 160 ezer kezelt oszteoporózis beteg volt, ami a finanszírozás miatt idén 70 ezerre csökkent. Hazánkban elvileg 900 ezer érintettje lehet a betegségnek.

A háziorvosok jelenleg nem kezdeményezhetnek csontsűrűség vizsgálatot. Ez is hozzájárul az indokolatlan orvos-beteg kapcsolatok számának európai (de lehet, hogy világ-) elsőségéhez.

A FRAX alapján a háziorvos is közvetlenül kezdeményezheti a fontos méréseket és segíthet az eddig nem észlelt kockázatok felismerésében, azaz – valódi megelőző-szűrő eszköz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük