Devizapiaci várakozások a negyedik negyedévre

A negyedik negyedév vezető témája a kereskedésben számunkra az a várakozás, hogy a monetáris lazítással érintett jelentősebb devizák jól fognak teljesíteni a többi devizával szemben, miközben a monetáris lazítás hatása – és a monetáris lazításba vetett hit – egyre gyengül. Ezek az úgynevezett QE-devizák főleg azokkal a devizákkal szemben teljesíthetnek jól, amelyek ebben az évben a hozamvadászat nyertesei voltak – leginkább az árualapú devizák és a feltörekvő piaci devizák voltak ezek.

A negyedik negyedév vezető témája a kereskedésben számunkra az a várakozás, hogy a monetáris lazítással érintett jelentősebb devizák jól fognak teljesíteni a többi devizával szemben, miközben a monetáris lazítás hatása – és a monetáris lazításba vetett hit – egyre gyengül. Ezek az úgynevezett QE-devizák főleg azokkal a devizákkal szemben teljesíthetnek jól, amelyek ebben az évben a hozamvadászat nyertesei voltak – leginkább az árualapú devizák és a feltörekvő piaci devizák voltak ezek.

Az EKB és a japán jegybank kiszállt a mennyiségi lazítási expresszből, amivel nem csupán azt ismerték el, hogy a mennyiségi lazítás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de azzal is szembesültek, hogy a programjaik gigantikus méretével gyakorlati korlátokba ütköztek – egészen egyszerűen nem volt annyi kormányzati kibocsátás, amennyivel fel tudták volna tölteni a programokat. A piaci megfigyelők ugyanakkor még tudnak azzal érvelni, hogy a Fed is bármikor vissza tud lépni a mennyiségi lazítási rendszerébe, amennyiben a piac bizonytalanná válna, vagy az amerikai gazdaság a recesszió jeleit mutatná.

Fel van adva a lecke: a monetáris politika önmagában még kevés a sikerhez – a Fed elismertségének hiánya és hitelességének elvesztése finoman szólva is nyugtalanító. Innentől kezdve, esetleg kisebb-nagyobb kitérőkkel, de a fiskális politika lesz az irányadó. A legfőbb devizapiaci kérdések véleményünk szerint a következők lesznek a negyedik negyedévben:

Trump vagy Clinton?

Nem kell túl sok fantázia ahhoz, hogy kijelenthessük, hogy amennyiben Trump győz, akkor nagyobb lesz a bizonytalanság és nagyobb lesz a kockázata egy eszközpiaci korrekciónak, mivel meginog a hit a dollárban, és esetleg megindul az amerikai kincstárjegyekben lévő pozíciók likvidálása is. A dollár számára kedvezőtlen hatása lehet azoknak a fiskális lépéseknek is, amelyek Trump adócsökkentési és kiadási terveiből vezethetők le.

A dollár Trump elnöksége alatt akár még erősödhet is. Ez két okból történhet meg: az egyik az, hogy a piac beárazhatja a vállalati profitok masszív repatriálási hullámát, a másik pedig az, hogy az amerikai gazdaságnak esetleg kevesebb kockázattal kell majd szembe néznie, mint bármely más gazdaságnak. Trump lépéseinek fiskális hatásához egyébként is hosszabb időre van szükség, és elképzelhető, hogy a Fed sem hajlandó Trump oldalán beszállni a játékba – ez érthető, mivel Trump komoly kritikákat fogalmaz meg a Fed politikájával szemben.

USD, EUR vagy JPY?

Nagy volatilitás idején még mindig a dollár a kedvenc menedék-devizánk, a negyedik negyedév viszont komoly felfordulást hozhat. Nehéz bármit is mondani a jen esetében, mivel a szeptemberben meghirdetett, gyakorlatilag a monetáris lazítást kivezető japán jegybanki csomag pozitívnak tekinthető a jen szempontjából, azonban valószínűleg a jen lesz az első olyan jelentősebb deviza, amelyet a fiskális élénkítés érinteni fog, ennek viszont gyengítő hatása lesz. Viszonylag ellenálló lehet a piaci turbulenciákkal szemben az euró is, mivel az EKB is távolodik a mennyiségi lazítás politikájától, azonban az Európai Unió jövőjével kapcsolatos politikai bizonytalanság, valamint az európai bankokat érintő aktuális kihívások a lazítás újabb, masszív hullámát hozhatják el a fiskális politika támogatása mellett, amelynek eredményeképpen az euró nagymértékben gyengülhet a dollárral szemben.

Milyen mélyre süllyedhet a font?

Várakozásaink szerint a font új mélypontot talál majd a negyedik negyedévben, azonban fennáll annak a kockázata, hogy a jövő év első negyedéve további gyengülést hoz egészen addig, amíg az 50. Cikkely tényleges beindításának időpontja konkréttá nem válik. A font igen meggyengült, de kellene látnunk már annak a jeleit, hogy a fejlett világ legjelentősebb folyó fizetési mérleg deficitje fordul valamicskét – ez feltétlenül szükséges lenne ahhoz, hogy a deviza árfolyama stabilizálódjon, esetleg erősödjön. A font először a bajba jutott euróval szemben tudna erősödni, valamikor 2017-ben.

Sikerül-e a kisebb G10 devizáknak talpon maradni?

A kisebb G10 devizák (az árualapú dollárok, az AUD, a CAD és az NZD, valamint az északi devizák, a SEK és a NOK) helyzete meglehetősen vegyes, egy dolog azonban nagyjából közös bennük, mégpedig az, hogy meglehetősen komoly magánhitel-állományok halmozódtak fel az esetükben. Ezek az állományok a negyedik negyedévben már gondot okozhatnak, különösen az ausztrál és kanadai ingatlanpiacokon. Hosszabb távon a megoldást a mentőcsomagok jelenthetik, amelyek felpumpálhatják annyira a közszférát, hogy azután az meg tudja menteni a magánszektort is. A mennyiségi lazítás végül eléri a kisebb gazdaságokat is, bár igazából ez már akkor következik be, amikor a G3 országokban már lendületét veszíti a folyamat. Ezt a forgatókönyvet már láttuk – alacsonyabb reálkamatok és gyengébb devizaárfolyamok várhatók.

A kisebb G10 devizák összességében valószínűleg gyengébben teljesítenek majd a negyedik negyedévben a G3 devizákkal szemben. Az öt deviza közül leginkább az új-zélandi dollár lóg ki a sorból masszív túlértékeltségével, miközben a SEK jó úton halad afelé, hogy a legolcsóbbá váljon – a többi deviza valahol félúton toporog a két véglet között. Valószínű, hogy az AUD felülteljesíti majd az NZD-t.

A CAD fekete ló lehet egy esetleges Trump győzelem esetében, de akár túl olcsóvá is válhat a többi árualapú devizával szemben, amennyiben a piac túlreagálja az elnökválasztás hírét – az NZDCAD ettől függetlenül eshet. A SEK túl olcsóvá vált, miközben a NOK egyre inkább közelíti reális értékét, de valószínűleg még így is túlzottan olcsó – még úgy is, hogy a G10 devizák közül a NOK kínálja a „legnegatívabb" reálkamatokat.

Továbbra is függőben marad a jüan leértékelése?

A kínai politikai vezetés devizapolitikára vonatkozó szándékai teljesen kifürkészhetetlenek, de figyelembe véve a hitelek piacán tapasztalható, már most nyilvánvaló és ijesztő buborék kialakulását, illetve az ennek kapcsán kialakuló nem-teljesítő hitelállomány kiépülését, a piaci nyomás leeresztéséhez használt egyik biztonsági szelep a deviza további leértékelése lehetne. Kína valószínűleg stabilan tartja majd az árfolyamokat, legalábbis addig, amíg az amerikai elnökválasztás eredménye nyilvánosságra nem kerül.

John J. Hardy

John Hardy az austini University of Texas-on végzett kitűnő eredménnyel, 2002 óta lát el a Saxo Banknál különböző feladatokat. Jelenleg devizapiaci stratégiai igazgatóként dolgozik a Saxo Bank koppenhágai központjában. John naponta publikál elemzéseket, amelyeket a Saxo Bank ügyfelei, továbbá újságírók és kereskedők kapnak meg. Gyakori vendége és szakértője többek között a CNBC, a CNBC Arabia és a Bloomberg üzleti TV-programjainak. Az állandó rovatai és média-megjelenései mellett John rendszeres és ad-hoc kommentárokat ír a fő devizákkal, a központi bankok politikájával, makrogazdasági folyamatokkal és más fejleményekkel kapcsolatban. John Hardy szívesen ad szakértői véleményt a devizapiac és más fő eszközosztályok piacainak alakulásával kapcsolatban, makrogazdasági perspektívából megközelítve.