A Disznófő-forrás, 1847. Than Mór akvarelljeA Disznófő-forrás, 1847. Than Mór akvarellje Budapest egyik rejtett kincse, nevezetessége Zugligetben  a Szilasssy út 18. szám alatti Forráskútház, védett műemlék, természetes gyógyforrás. Rejtett, nem sorakoznak előtte az utazási irodák autóbuszai, még személygépkocsik se nagyon. Aki mégis meglátogatja, többnyire a Széll Kálmán tértől induló 21-es autóbusszal utazhat a csillebérci végállomásig. De még szebb a látvány a Gyermekvasúttal (Úttörő vasút), a Virág-völgy megállónál kell leszállni.

A Disznófő-forrás, 1847. Than Mór akvarelljeA Disznófő-forrás, 1847. Than Mór akvarellje Budapest egyik rejtett kincse, nevezetessége Zugligetben  a Szilasssy út 18. szám alatti Forráskútház, védett műemlék, természetes gyógyforrás. Rejtett, nem sorakoznak előtte az utazási irodák autóbuszai, még személygépkocsik se nagyon. Aki mégis meglátogatja, többnyire a Széll Kálmán tértől induló 21-es autóbusszal utazhat a csillebérci végállomásig. De még szebb a látvány a Gyermekvasúttal (Úttörő vasút), a Virág-völgy megállónál kell leszállni.

   Környékét Harang-völgynek nevezik az ott lakók. A várostörténet iránt érdeklődők tudják, hogy Mátyás király vadászkastélya Zugligetben állt és vízellátását ez a forrás, a Mátyás-csorgó szolgáltatta. A török hódoltság idején a forrás környékén a budai basák háremhölgyei  nyaraltak. Akkor még Király-forrásnak nevezték, törökül „Királ bunár bain"-nak. Buda 1686-os felszabadításakor sok német ajkú polgár telepedett le a környéken, akik a forrást Saukopf-nak nevezték a területen élő sok vaddisznó miatt. (Die Sau = disznó, koca).

Disznófej-szoborDisznófej-szobor  A forráskútház 1890-ben  egy vasból készült csorgófejet kapott, ami vadkan fejet ábrázolt. A víz egy 30 méter hosszú falazott alagútban gyűlik össze és vezet be a főváros csatornahálózatába. A Disznófő-forrás mindig népszerű kirándulóhely volt. Minden évszakban élvezni lehet a környék szépségét. Közvetlenül a forrás mellett halad el egy zöld jelzésű turistaút, nem messze tőle pedig egy Kossuth-emlékmű látható.

   Aki a Disznófőnél járt egy negyedszázaddal ezelőtt, emlékezhet az 1840-ben épült Disznófő-vendéglőre, nevét a kútház homlokzatán lévő vas vadkanfejről kapta, 600 vendég étkezhetett itt egyszerre. Vörösmarty Mihály kedvenc étterme volt. A tulajdonos arra kérte, írjon egy sort, amelyet felírhat az épület homlokzatára. A költő ezt írta: „Jókedvében teremté az Isten Zugligetet, Gond és bánat itt kacagásra derül." Az idézet valóban felkerült az épületre.

   Az 1980-as években csökkent a látogatottsága, de a forrás még mindig szabadon állt a turisták számára. 1988-ban privatizálták a területet, azóta drótkerítés fogadja az erre járókat.
Az új tulajdonos  eleinte üzemeltette az Disznófő-éttermet. De olyan árakat szabott, amelyeket leginkább csak a külföldiek tudtak megfizetni, a hazai közönség elmaradása viszont pótolhatatlan volt, így hamar bezárt a hely.

   Mára nem sok minden emlékeztet az egykori kedvelt fogadóra. A forrásház még megvan, de meglehetősen lehangoló állapotban találja az erre tévedő kiránduló.

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük