Az adórögvalósága 1. avagy a vagyonvizsgálati inkvizicóAz adórögvalósága 1. avagy a vagyonvizsgálati inkvizicóNe ijedjenek meg olvasóink, ha a múltra hivatkozunk: a történelemben egyszer egyik, másszor másik csoport úgy gondolta, hogy a másik csoport túl gazdag, és vegyük el tőle ami van…(Jött is szépen árjásítas+zsidóüldözés, kuláküldözés+államosítás). Most a célpontban a vállalkozó ember áll. Aki megpróbál élni és inkább csak túlélni. Ezért most az ő kifosztásuk(is) napirendre került, természetesen teljesen törvényesen…

Az adórögvalósága 1. avagy a vagyonvizsgálati inkvizicóAz adórögvalósága 1. avagy a vagyonvizsgálati inkvizicóNe ijedjenek meg olvasóink, ha a múltra hivatkozunk: a történelemben egyszer egyik, másszor másik csoport úgy gondolta, hogy a másik csoport túl gazdag, és vegyük el tőle ami van…(Jött is szépen árjásítas+zsidóüldözés, kuláküldözés+államosítás). Most a célpontban a vállalkozó ember áll. Aki megpróbál élni és inkább csak túlélni. Ezért most az ő kifosztásuk(is) napirendre került, természetesen teljesen törvényesen…

Dr Csath Magdolna: Egyre lejjebb…

Nemrégen tette közzé a világhírű svájci gazdaságkutató intézet, az IMD, a nemzetek gazdasági eredményeit összehasonlító elemzését. Ebből megtudhatjuk, hogy Magyarország – általános gazdasági teljesítménye tekintetében – 2002-ről 2007-re – 5, az állam munkájának színvonala és átláthatósága vonatkozásában pedig 8 helyet zuhant vissza a nemzetek rangsorában. Külön kiemelték az elemzők azt, hogy a vizsgált országokból a legutolsók között vagyunk a vezetői hitelesség, az etikus viselkedés és a vezetők társadalmi felelősségérzete területén. A múlt héten pedig napvilágot látott a Világgazdasági Fórum legfrissebb versenyképességi jelentése, amely szerint hazánk a 131 országot tartalmazó listán a 41-edikről a 47-edikre vagyis 6 helyet csúszott vissza. A sajtótájékoztatókon és a különböző megbeszéléseken többször is elhangzott, hogy Magyarország a legrosszabbul teljesítő országok közé került. Ennek egyik oka az állami pénzekkel való felelőtlen gazdálkodás.

Az adórögvalósága 2. - a pluszzabra hogy ne legyen minusz...Az adórögvalósága 2. – a pluszzabra hogy ne legyen minusz…A The Economist gazdasági szaklap legutóbbi száma arra hívja fel a figyelmet, hogy Magyarországon gyakorlatilag stagnál a gazdaság. A harmadik negyedévben az előzőhöz képest a növekedés csupán 1,2 % volt, az előző év hasonló időszakához képest pedig 0,2 %. Ezek a számok annyira kicsik, hogy, a mérések lehetséges hibáit is figyelembe véve, akár az is elképzelhető, hogy gyakorlatilag nincs növekedés. Ezzel a mutató-értékkel a vizsgált 42 ország közül Magyarország a legutolsó helyre került. A korábbi 4 % körüli gazdasági növekedésről ide vetette vissza a jelenlegi koalíció működése az országot. Ma valamennyi gazdasági mutatónk tekintetében messzebb vagyunk az euró bevezetéséhez szükséges Maastrichti kritériumok teljesítésétől, mint korábban voltunk. Azt pedig, hogy gondjainkat nem külső okokra kell visszavezetnünk, világosan bizonyítja, hogy ugyanabban a világgazdasági és Európai Uniós gazdasági és politikai környezetben például a lengyel gazdaság 6,4 %-kal, a cseh pedig 6,0 %-kal bővült a harmadik negyedévben az előzőhöz képest. Egyes előrejelzések szerint, ha nem lesznek gyökeres változások a gazdaság irányításában és az értékrendben, akkor a helyzet még tovább romolhat.

A stagnáló gazdaság miatt megnőtt a munkanélküliség: nálunk ma már magasabb, mint az EU-s átlag. Az infláció Oroszország, Törökország, India, Indonézia, Pakisztán, Argentína, Dél-Afrika és Venezuela után nálunk a legnagyobb: az éves érték közel 8 % lesz. Ugyanakkor Csehországban csupán 2,7 %, Lengyelországban pedig 2,3 %-os infláció várható. Eladósodottságunk – az államit, önkormányzatit és a családit is beleértve – veszélyes mértéket öltött. Ennek oka állami szinten az, hogy a szűkülő gazdaság okozta csökkenő bevételek miatt a hitel- és kamat-törlesztés ma már csak újabb hitelek felvételével folytatható. Az önkormányzatok a tartós alulfinanszírozottság, a családok pedig a romló életszínvonal ellensúlyozása miatt adósodnak el. Az ország szekere a szakadék felé halad, és közben a kormány cselekedeteivel tovább korbácsolja a lovakat: hadd fussanak még gyorsabban a csőd felé. Nem szűnik meg ugyanis a pocsékolás, a közpénzek elherdálása. Van pénz mindenre, ami a jelenlegi vezetés értékrendje szempontjából fontos: kormányzati negyedre, az afganisztáni hadikiadások megduplázására, vízágyúk beszerzésére, a rendőrség több milliárd forintos fejlesztésére, az ENSZ Menekültügyi Hivatala Magyarországra telepítésére és kiadásai finanszírozására, valamint rendőri vezetők leváltás utáni tovább foglalkoztatására változatlan fizetéssel (pedig, ha leváltották őket, akkor – vélhetően – nem jól végezték a munkájukat). De van pénz az Egészségügyi Minisztérium küldöttségének Hollandiába utaztatására, hogy az ottani egészségbiztosítási rendszert – amelyet a hazai szakemberek több helyen részletesen ismertettek – a helyszínen tanulmányozhassák.

A rendőrség képviselői is elutazhattak Franciaországba, tömegoszlatási módszerekkel ismerkedni. Miközben tehát a magyar lakosság és a kis- és közepes vállalkozások terhei egyre nőnek, emelkednek az adók és az árak – (de a fizetések nem!) – , aközben a kormány saját kedvenc ügyeire gondtalanul költi az állampolgárok pénzét. Ez felelőtlen, mi több, erkölcstelen magatartás. Éppen úgy, mint a mindent behálózó, rák módjára burjánzó korrupció, és a hálózaton belüli, gazdasági és menedzsment szakértelemmel nem magyarázható gazdagodás.

Világosan kell látnunk, hogy a kontár gazdaságirányítás és az egyre nyilvánvalóbb erkölcs- és értékrombolás együttes hatására fordult drámaian rosszra a gazdaság teljesítménye. Az erkölcsi nihil és rombolás újabb és újabb jeleit naponta tapasztalhatjuk. A Miniszterelnök, aki rövid idő alatt egy csökkenő teljesítményű gazdaságban 900 millió forinttal növelte vagyonát, a lassan posztmodern ÁVH-vá fejlődő APEH felhasználásával vagyonosodási vizsgálatokkal fenyegeti a takarítónőket, mert – állítólag – nem adnak számlát, pedig rengeteget keresnek.

Kóka János gazdasági miniszter kijelenti, hogy ő jól ismeri a vállalkozók piszkos trükkjeit (talán éppen ezért tudott olyan hirtelen meggazdagodni!), ezért most majd lecsap rájuk az APEH, amely rendezvényein katonai indulókkal tüzeli munkatársait. Az EU-s pénzek körül is egyre több a zavaros, korrupció-gyanús ügy. Emlékszünk még a Wallis RT és a Hajdúbét ügyre? A gazdák elsikkasztott pénzére? Az öngyilkosságokra? Az EU-s pénzek mindenható gazdája ma az az ember, akinek cégirányítása idején mindez megtörtént. Van az ilyen ügyekre egy jó magyar közmondás: „Fejétől bűzlik a hal!". Egy másik közmondás is jól jellemzi a helyzetet: „Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek". Ma a vezetés ökörnek nézi a népet. Saját magának mindent megenged, a népet pedig fegyelmezni próbálja. Ezt célozza a nehezen kiizzadt „tisztasági csomag" is, amellyel kapcsolatban az egyik politológus a következőt mondta: „Nem a disznók szokták kitakarítani maguk után az ólat".

Ma „fair play"-t, „tiszta viselkedést" emlegetnek azok, akikre minden jellemző, csak a „fair play" nem. Ha a miniszterelnök csak egy percig is komolyan venné saját reklámszövegeit, akkor már régen menesztenie kellett volna az adócsalási ügybe egyre mélyebben belegabalyodó pénzügyminiszterét. Ehelyett az új megszorításokon törheti a fejét, amelyekre éppen a mérhetetlen korrupció, pocsékolás és gazdaságpolitikai baklövések miatt van szükség.

Ez a kormány tetteivel, társadalmi üzeneteivel és megnyilvánulásaival egyre mélyebbre süllyed az erkölcstelenségbe, és közben megpróbálja magával rántani a társadalmat is. Erre példa az a szégyenletes reklám, amely az orvos-beteg kapcsolatot, a két fél között oly nagyon fontos bizalmat próbálja szétzilálni. Arra a reklámra gondolok, amelyet napjában többször, főidőben lehet hallani a Kossuth rádióban, és amelynek lényege, hogy a vélhetően műtéten éppen túlesett betegnek azt mondja az ápolónő: tudja, hogy nem tud még beszélni, ezért elég, ha csak bólint, hogy ugye nem kér számlát az orvostól. Ez egyszerűen aljasság! Továbbá nyilvánvaló bosszúállás az orvostársadalommal és különösen az Orvosi Kamarával szemben, mivel ellene mernek szegülni az egészségügy szétverésének, és a profitérdekek szolgálata helyett az orvosok továbbra is gyógyítani akarnak.

A társadalom szövetének, a bizalom és társadalmi tőke szándékos szétverésének kirívó példája az APEH által hangoztatott SI faktor is, amely – az APEH szándékai és véleménye szerint – a vagyonosodási vizsgálatoknál könnyíti meg munkájukat. Ez a faktor a „sárga irigység". Az APEH a „sárga irigység"-et felhasználva ösztönzi az embereket szomszédjuk, ismerősük vagy éppen barátjuk feljelentésére. Erről eszünkbe juthat Tompa Mihály híres verse – A gólyához – amelyben a „testvért testvér, apát fiú elad" sor olvasható.

Ez a világ utoljára a rendszerváltás előtt, akkor is a legsötétebb időszakban volt jellemző nálunk. A társadalom szövetének szétzilálására, az emberek elbizonytalanítására tett kísérlet gonosz és veszélyes játék. Minél inkább relativizálják ugyanis a demokráciát, és használják fel a rendőrséget és az APEH-t a politikai ellenfelek megfélemlítésére, annál jobban fog nőni az elégedetlenség. Nem sokáig lehet már azt sem eltűrni, hogy társadalomra a hatalom diktatórikus módszerekkel ráerőltesse a saját érdekeit kiszolgáló véleményét. Erre jó példa volt, amikor az egészségügyi államtitkártól megkérdezték, hogy az egészségügyi rendszer átalakítását és a több biztosítós rendszer tervezetét megvitatta-e az érdekeltekkel? Azt válaszolta, hogy igen, konzultált a koalíciós partnerrel. A riporter újra megkérdezte: és az orvostársadalommal, az orvosi kamarával egyeztetett-e? A válasz a következő volt: velük nem lehetett, mert eltérő véleményen voltak. Ezt normális helyen diktátumnak nevezik.

Az ilyen esetek, éppen úgy, ahogy a vasúti szárnyvonalak megszűntetéséről titokban hozott, a helyiekkel nem egyeztetett, faluromboló döntések is, a központosító, a társadalmat semmibe vevő hatalmi struktúra megnyilvánulásai.

Tisztában kell lennie mindenkinek azzal, hogy amíg a közélet nem tisztul meg, amíg az értékrend nem áll a feje tetejéről a talpára, addig a gazdasági helyzet sem fog javulni. Addig a vállalkozók egy része továbbra is külföldre megy, vagy visszafogja itthoni tevékenységét. A sikeres gazdasághoz átlátható, korrupciómentes gazdaságpolitika, a vállalkozásokat azonos módon kezelő, a külföldiekkel nem kivételező szabályok és kiszámítható gazdasági környezet szükséges. Olyan emberek kellenek továbbá az ország élére, akik pozíciójukat nem egyéni érdekeik szolgálatába, hanem az oszág gazdasági, társadalmi és kulturális felemelésére használják. Ezzel összhangban nem kivonnak pénzt a legfontosabb területekről: az oktatásból, az egészségügyből, a kutatás-fejlesztésből és a kultúrából, hanem éppen ezeket a területeket erősítik meg, javítva ezzel az ország hosszú távú versenyképességét.

Olyan vezetők kellenek, akik nem hazudnak, mert tudjuk: aki hazudik, az lop is. Vagy ahogy Kodolányi János fogalmazott: a hazugság öl. És végül még egy dolog: olyan vezetők kellenek, akiket nem idegesít, ha valaki magyarnak tartja magát, ha erre büszke és ennek hangot is ad. Ismét Kodolányit idézve, aki egy finnországi útja után így írt:
„Nem győztem betelni a csodával: a finnek szabadon és igazán lehetnek finnek, nem tekinti ezért őket bélpoklosnak senki. Ott, mennél több jelét adtam a magyar voltomnak, annál jobban becsültek és szerettek. A szabad, nyílt, bátor és hívő finn világban végképpen fölszabadultam én is, már nem csak magyar voltam, de mertem is magyar lenni."

A pohár betelt. Változtatni kell. Ha a kormány képtelen változtatni stílusán, értékrendjén és gazdaságpolitikáján, akkor a kormányt kell megváltoztatni.

Dr.Csath Magdolna
(közgazdász, egyetemi tanár)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük