Drága tévedés

Texas legnagyobb bankjának pénztártermében negyven ablaknál intézik az átutalásokat, pénzváltást, számlakezelést, be- és kifizetéseket. A terem óriási, elfér benne akár több száz ember is, akik várakozás közben okostelefonnal tőzsdei megbízást adnak, repülőjegyet vásárolnak, szállodai szobát rendelnek, autót bérelnek. Az ügyfelek türelmesen ülnek kényelmes fotelekben hívószámra, vagy nevük szólítására várva. Így várt egy elegáns úr is, hogy tízezer dollár készpénzt vegyen fel számlájáról.

Texas legnagyobb bankjának pénztártermében negyven ablaknál intézik az átutalásokat, pénzváltást, számlakezelést, be- és kifizetéseket. A terem óriási, elfér benne akár több száz ember is, akik várakozás közben okostelefonnal tőzsdei megbízást adnak, repülőjegyet vásárolnak, szállodai szobát rendelnek, autót bérelnek. Az ügyfelek türelmesen ülnek kényelmes fotelekben hívószámra, vagy nevük szólítására várva. Így várt egy elegáns úr is, hogy tízezer dollár készpénzt vegyen fel számlájáról.

   A pénztárablaknál kölcsönösen aláírták a bizonylatokat, majd a bank alkalmazottja százezer dollárt, tíz köteg százdollárost a papírokkal együtt a készpénz kifizetésekhez használatos szabványborítékba tett és átadta az elegáns úrnak. Nyilván pillanatnyi rövidzárlat hatása alatt. A férfi  berakta a borítékot számkódos aktatáskájába, amit gondosan bezárt. Ezután a bank előterében lévő büfébe ment, szendvicset, üdítőt, süteményt vásárolt, el is fogyasztotta. Aztán visszaült a pénztárterembe éppen azzal az ablakkal szemben, ahol a többletkifizetés történt. Majd felhívott egy számot a mobil telefonján.

   Negyedóra múlva a pénztárosnak hirtelen eszébe jutott az eset, a tízszeres tévedése. Kétségbeesetten kezdte el keresni a bizonylatot, megtalálta az ügyfél nevét és címét, de nem nyugtatta meg: John Smith, P.O.Box 100. Austin 1. Telefonált a biztonsági őröknek, akik azonnal hívták a rendőrséget.

   Ekkor váratlan dolog történt. A pénztáros megpillantotta ügyfelét számkódos aktatáskájával együtt, ahogy egy újságot lapozgatott, szemmel láthatólag várva valakire. Az alkalmazott nem habozott. Megnyomta a riasztót, a bank kapui bezárultak. Ugyanakkor biztonsági őrök és rendőrök is megjelentek. Ott, ott, az az úr, neki fizettem ki tévedésből kilencvenezer dollárral többet.

   Legyen szíves jöjjön velem, szólt az egyik rendőrtiszt, a bank biztonsági szolgálatának vezetője szeretne beszélni önnel. Az irodában aztán közölték, hogy miről van szó.

   Kérem uraim, lehet, hogy igazuk van, őszintén szólva meg se néztem a borítékot, a bank régi ügyfele vagyok, sohasem szoktam a kifizetéseket kontrollálni. A pénz a bizonylatokkal együtt itt van az aktatáskámban. Kinyitom, nézzük meg együtt. A pénztáros megkönnyebbülten felsóhajtott. A kódszám beütése után a zárak felpattantak, a pénzes zacskót kinyitották. Ott voltak a bizonylatok. És egy köteg százdolláros.

   Engedjen meg egy kérdést uram, szólt a rendőrtiszt, miért nem hagyta el a bankot, miután a pénzt felvette? Azért kérem, mert telefonáltam a társamnak, hogy jöjjön értem, nem szívesen mászkálok ekkora összeggel egyedül a belvárosban. A banki alkalmazottak elnézést kértek. Majd az elegáns úr ismét a büfébe ment, kivette a szemetes ládából az előzőleg bedobott élelmiszeres zacskót, amelyben a kilenc köteg százdolláros lapult. Megvárta társát, akivel együtt távoztak.   

    Hiába, az Egyesült Államokban már kétszáz éve kapitalizmus van. Tapasztalatokban nemcsak a bankok gazdagabbak, az ügyfelek is.

Láng Róbert