1855. február 5-én Végh Mihályné, a hetényi református esperes 79 éves felesége a halálos ágyán feküdt dunaalmási házában. Az idős asszony erőtlen hangon végrendelkezett: „Ezt a zsoltárt a benne levő Lilla-dalokkal a fejem alá tegyétek! Csokonai emlékei ezek." Kérte, hogy húzzák az ujjára a gyűrűjét is: „Ezt a gyűrűt Csokonai adta, velem temessétek el!" Végül dúdolni kezdett:

 

1855. február 5-én Végh Mihályné, a hetényi református esperes 79 éves felesége a halálos ágyán feküdt dunaalmási házában. Az idős asszony erőtlen hangon végrendelkezett: „Ezt a zsoltárt a benne levő Lilla-dalokkal a fejem alá tegyétek! Csokonai emlékei ezek." Kérte, hogy húzzák az ujjára a gyűrűjét is: „Ezt a gyűrűt Csokonai adta, velem temessétek el!" Végül dúdolni kezdett:

„Bájoló lágy trillák

tarka képzetek!

Kedv! Remények, Lillák!

Isten véletek!"

Végh Mihályné, született Vajda Julianna, Csokonai Lillája néhány perccel később már halott volt. 50 évvel élte túl szerelmét, akivel mindössze 9 hónapot töltött együtt.

 

Csokonai Vitéz Mihály 24 éves volt, amikor 1797-ben Komáromban megismerkedett a 18 éves Juliannával, egy jómódú helyi gabonakereskedő, Vajda Péter lányával. A város költőnője, irodalmi szalonjának vezetője, Bédi Jánosné Fábián Julianna mutatta be őket egymásnak egy estélyen. Csokonainak azonnal megtetszett a fiatal lány, akit Lillának, Lilinek nevezett el. A költő kezdetben nem volt hatással a lányra, aki csak udvariasságból reagált a közeledésre. "Nagyorrú, hosszas koponyájú legény, szemre nem szép, vőlegénynek nem kapós. De amit mond, meg ír, az megkacagtatja, elbódítja az embereket." – emlékezett Lilla később a szegényes ruházatú fiatalemberre.

 

Csokonai, hogy jobb benyomást tegyen a lányra a következő alkalommal elegáns ruhában jelent meg Bédiné házánál. Ezért is megmosolyogták, hiszen felismerték, hogy nem sokkal korábban még a költő egy fiskális barátja viselte ugyanazt az öltözetet. De hiába az előnytelen külső és a nyilvánvaló szegénység, ahogy jöttek az első szerelmes versek, úgy lágyult meg napról napra a lány szíve is. Októberben már viszonzott szerelemről tanúskodnak a fennmaradt levelek. Júliának tetszett a Lilla szerep, válaszlevelében örömmel fogadta és viszonozta az áradó érzelmeket. Hamarosan már az esküvőt tervezték.

 

Az apának persze egyáltalán nem tetszett az ágrólszakadt udvarló, még az is megfordult a fejében, hogy a poéta egyszerűen hozományvadász. Mégsem tiltotta el őket egymástól, csak azt szabta feltételül, hogy Csokonai fizető állást találjon. A költő ezért többet volt távol, mint Komáromban. Hol pesti könyvkiadókkal tárgyalt, hol lapot próbált alapítani, hol tanári állásért folyamodott. A távollétek alatt a fiatal lány elbizonytalanodott a közös jövőben, kételyeit apja és környezete is megerősítette. Csokonai hosszas keresés után végül tanári állást kapott Csurgón, és sietett a hírrel menyasszonyához. Késő volt. Lilla addigra elfogadta az apja által vendégségbe hívott, nála 15 évvel idősebb kereskedő udvarlását. Amire a költő visszatért Komáromba, Lilla már más menyasszonya volt.

 

Csokonai kétségbeesett búcsúlevelét az apa már elrejtette a lánya elől, így csak esküvője után olvasta ezeket a sorokat: „Lilim, Én tégedet még most is halálból szeretlek: még is Lilim! ah szeretett Lilim! ez a levelem utolsó – hozzád az életbe. Most zárom be végképpen azt az édes barátkozást, melyet véled kilenc hónapig kóstoltam, s azt az örömet, melyért irigyeim lehettek az angyalok." A fiatalasszony férje, Lévai István oldalán talán valóban elfelejtette volna első szerelmét, ha 1800-ban meg nem kapja a költőtől nyomtatásban megjelent dedikált kötetét. "Elfelejthetetlen Angyalom – Vedd ezt a' kis Könyvet azzal a' Szívvel, a'milyennel ajánlom,'s emlékezz meg Írójáról, a'ki miattad siet a' halálhoz, a'kit Te hidegebben fogadsz, mint sem érdemelné. Élj vígan! – Csokonai." 1802-ben a költő meglátogatta volt kedvesét, és átadta neki édesapjától rámaradt pecsétgyűrűjét. A tankönyvekben itt találkozunk utoljára Lilla nevével.

 

Pedig Vajda Julianna Lilla maradt egész életében. Csokonai második kötetét, a Lilla-dalokat 1811-ben látta először, amikor a már hat éve halott költő egyik barátja elvitte neki. Hosszú életében mindent megtett, hogy megtudják, ő Lilla, a nagy poéta múzsája.

 

Furcsa módon ez erőt is adott neki, hogy kilépjen a hagyományos polgárasszonyi szerepből. Amikor 42 évnyi, gyermek nélküli házasságuk után férje meghalt, végrendeletében közös vagyonuk nagy részét nem feleségére, hanem saját rokonaira hagyta. Más asszony beletörődött volna az igazságtalan helyzetbe, de Lilla mindenki meglepetésére pert indított. Levelekkel bombázta a megyei hatóságokat és a bécsi udvart is, és évtizedes pereskedés után elérte, hogy a végrendeletet megsemmisítsék. De más szokatlan lépése is volt: rövid özvegység után 68 évesen újra férjhez ment. Második férjével, a református esperessel Hetényben élt. Élete legvégén azonban eldöntötte, hogy inkább egyedül kíván élni, ezért – nem kevésbé szokatlanul – hazaköltözött Dunaalmásra.

 

Addigra Csokonai már halhatatlan nemzeti költőként szerepelt a tankönyvekben, a Lilla-dalokat ezrek olvasták. Végh Mihálynéról már csak legszűkebb környezete tudta, hogy kicsoda. Síremlékére második férje vésette azt a nevet, amelyet leginkább magáénak érzett: Lilla.

Készítette: Nyáry Krisztián

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük