Egy fénykép a múltból: Tamás Áron

 

 A 44 éves Tamási Áron és 33 éves felesége, Salgó Magdolna először 1942 körül gondolták úgy, jobb, ha elválnak. Tíz éve éltek együtt, de csak négy éve voltak házasok. Szerették egymást, kapcsolatuk mégis válságba jutott.

 

 A 44 éves Tamási Áron és 33 éves felesége, Salgó Magdolna először 1942 körül gondolták úgy, jobb, ha elválnak. Tíz éve éltek együtt, de csak négy éve voltak házasok. Szerették egymást, kapcsolatuk mégis válságba jutott.

Tamási Áron ugyanis a hűséget a szülőföldjének tartogatta, nem a nőknek. Magdó a második felesége és sokadik szerelme volt. A teljesen magyar tudatú nagyenyedi zsidó polgárcsalád lánya festőnek tanult Bécsben, s eközben a budapesti Magyarság című napilapnál dolgozott rajzolóként. A lapba Tamási is írt, a lány pedig meg akarta ismerni az írót, akit akkoriban tett országosan ismertté regénye, az Ábel a rengetegben. 1932-ben ismerkedtek össze, s egy évvel később már az író szerelmi vallomásként Magdónak ajánlotta Énekesmadár című színdarabját, egy szerelmi próbatételeken átjutó fiatal pár meséjét. A női főszereplőt, Magdót is a lányról mintázta, a szerepet elsőként a fiatal Tolnay Klári játszotta el.

Tamási és Magdó 1938-ban házasodtak össze, és Kolozsváron telepedtek le, de a szerelmi próbatételek az ő történetükben túl erősnek bizonyultak. Az író nehezen állt ellen a nőknek, kivált, ha felesége nélkül utazott Magyarországra vagy a szülőfalujába. Néhány év múlva már a válást fontolgatták, amikor a történelem közbeszólt. Észak-Erdély visszakerült Magyarországhoz, de ezzel a zsidó-törvények is megérkeztek: Magdóból és szüleiből üldözöttek lettek.

Az éppen a szélsőjobboldallal kokettáló Páger Antal színházi berkekben már azt terjesztette, hogy Tamási azért készül válni Magdótól, mert kínos neki a zsidó feleség. Éppen fordítva történt: a veszélyben újra egymásra talált a házaspár.

Tamásit azokban a jobboldali körökben, ahol korábban székely testvérüknek szólították, innentől zsidóbérencnek nevezték. 1943-ban még az Ábel betiltása is komolyan szóba került, mint a „nemzetnevelés szempontjából erősen kifogásolható mű". Amikor '44 májusában Kolozsváron elkezdték begyűjteni a zsidókat, Tamási megpróbált közbelépni egyik szomszédja érdekében. A detektív közölte vele, hogy nemsokára a feleségét is el fogja vinni. Magdó még másnap a biztonságosabbnak gondolt Budapestre menekült, Tamásinál pedig házkutatást tartottak a nyomozók. Az elkeseredett író levelet írt a belügyminiszternek, amelyben mentességet kért Magdónak és szüleinek, arra hivatkozva, hogy a családot korábban éppen magyarsága miatt érte üldöztetés a románok részéről.

Tamási nem sokkal korábban kapott Horthytól Corvin-láncot, – talán ez, talán az akadémiai tagsága tette meg a hatását, mindenesetre a közvetlen veszély egy időre elhárult. Nem sokkal később azonban a szovjet hadsereg betört Erdélybe, és nyomában sorra állították vissza a román közigazgatást. Tamásiéknak most magyarságuk miatt kellett menekülniük. Az író még közbenjárt a magyar hadseregnél, hogy harc, tehát pusztítás nélkül adják át Kolozsvárt, majd családjával együtt, kalandos úton elindult a főváros felé.

Útközben egy eldugott kis bányásztelepen, Recsken talált búvóhelyet feleségének és apósáéknak. Amire Budapestre ért, már Szálasiék voltak hatalmon, az élete újra veszélybe került. Több helyen bujkált, végül Bajor Gizi fogadta be villájába. A nők iránti vonzalmának azonban nem tudott ellenállni, többször kiszökött rejtekhelyéről, hogy valamelyik hölgyismerősét felkeresse, vagy ahogy ő fogalmazott, elmenjen „rózsaszaglászni".

Egy ilyen alkalommal a nyilasok letartóztatták, de egy székely jóakarója segített neki kereket oldani az Andrássy út 60-ból. Az ostrom bejezése után Budapestre érkezett Magdó is. A veszély elmúlása újra előhívta a korábbi konfliktusokat, ismét előkerült a válás gondolata. Gondolták, hátha egy kis távollét segít: Magdó visszaköltözött Kolozsvárra, férje pedig elfogadta a neki felkínált budapesti képviselői helyet.

A házasságot azonban nem lehetett megmenteni. 1947 januárjában Magdó megírta férjének egy álmát: felkéredzkedett Farkaslakán egy szénásszekérre, ám azt mondták neki, nem jöhet, mert már nem Tamási Áron felesége. „Arra kérlek, tájékozódjál, hogy miképpen lehetne nagyon gyorsan azt a kis formaságot elintézni, amit válásnak neveznek. Csókol kis vándorod: Magdó és csókol a Mackó Zebulon". Tamási beleegyezett a válásba, akkor már egy 18 éves diáklánynak, későbbi harmadik feleségének udvarolt.

A válás előtt újabb levél jött Magdódól: „Már csak pár napig vagyok a feleséged – azután viszont szeretnék nagyon és emberien jó lenni hozzád. Furcsa, hogy mindkettőnknek egyszerre nehezült így meg az életünk. Ne búsulj Édes, hátha jobb lesz és elviselhetőbb." Amikor Tamási nem sokkal később újra megnősült, esküvője napján100 szál virágot küldött Magdónak. Életük végéig szoros, baráti viszonyban maradtak.

Készítette: Nyáry Krisztián

 

 

 

 

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.