Egy rejtélyes szobor

Mielőtt mondani valóm lényegére térnék, bemutatnám Pheidiaszt (Kr. e, 500-430), az ókori görög klasszikus szobrászat legnagyobb alakját. Fő műve, az olimpiai Zeusz szobor egyike az ókori világ hét csodájának. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen úgy tanítják, hogy a szobrászat története az ő fellépésével kezdődött. Jelentős szerepe volt az athéni Akropolisz építésében.

Mielőtt mondani valóm lényegére térnék, bemutatnám Pheidiaszt (Kr. e, 500-430), az ókori görög klasszikus szobrászat legnagyobb alakját. Fő műve, az olimpiai Zeusz szobor egyike az ókori világ hét csodájának. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen úgy tanítják, hogy a szobrászat története az ő fellépésével kezdődött. Jelentős szerepe volt az athéni Akropolisz építésében.

   Az ókori Görögországban eleinte kifogástalanul működött a demokrácia. Volt Parlament (Areioszpagosz), ahol a törvényeket hozták és amelyeket drákói szigorral betartattak. Működött az Alkotmánybíróság (Héliaia) is, ahova fellebbezni lehetett. Egy darabig jól szuperált a rendszer, de a reformok során a legfelsőbb hatalom a Népgyűlés (Ekklészia) kezébe került és fellebbezni nem lehetett. A törvényeket úgynevezett cserépszavazással hozták, de ennek részleteibe nem mennék bele.

   A XIX. század elején Lord Elgin, neves angol kutató és furfangos műkereskedő talált egy fehér márvány Zeusz szobrot az athéni Agorán végzett ásatásai során. Haza akarta vinni, de II. Mahmud szultán, aki akkor Görögország ura volt, szerencsére nem adta el. I. Ottó görög király idején  aztán lendületet kapott a műemlékvédelem és egy négytagú tudós csoport elkezdte  vizsgálni a szobrot.

   A klasszika-filológus feltételezte, hogy a szobor Gullivert ábrázolja a törpék országában. De a többiek azonnal lehurrogták, mert Jonathán Swift könyve először 1728-ban jelent meg, semmi köze nem lehetett az ókori Görögországhoz.

   A régész szakértő szerint puttók veszik körül Zeuszt. Elmélete azért sántított, mert a puttó (meztelen, pufók gyermekalak) a képzőművészetben a reneszánsz, a barokk és a klasszicizmus kedvelt díszítő motívuma volt. A keresztény vallásos műveken többnyire szárnyas angyalként, a mitológiai tárgyú alkotásokon pedig repkedő és nyilazó gyerekként jelenik meg. Tehát ilyen formában nem szerepelhettek Zeusszal.

   A történész egyszerűen Zeuszt vélte gyermekeivel. Ez sem stimmelt. Mert igaz, hogy a főisten közel száz gyermeket nemzett, de ők is istenek voltak, akiket nem lehetett ilyen méltatlan helyzetben és ilyen apróságoknak ábrázolni.,

   Végül a politológus véleményét fogadták el. Aki elmagyarázta, hogy a szobor valószínűleg az ókori görög parlament egyik frakcióját ábrázolja. A fekvő szakállas alak a frakció vezetője, akit a frakció tagok (apró figurák) ajnároznak és vakon követnek. A cserépszavazásnál a frakció vezető kézzel mutatta a helyes szavazatot. Egy ujj: igen, két ujj: nem, három ujj: tartózkodás, négy ujj: felállás és kivonulás a parlament üléséről.

   Ha jól megfigyeljük a szobrot, jobbra alul látható a szfinx, aki még a frakcióvezetőnél is hatalmasabb úr. Ő mondja meg, merre van előre és elvárja, hogy a frakcióvezető, ha szükséges, még a gondolatát is kitalálja.

   A kérdés eldöntése végső soron az Athéni Akadémia (Platón) feladata lett, az eredményről tudósítani fogok.

Láng Róbert