Eifert János és Viola Szandra „Még!” – verskiállítás

A fotóművész képei ihlették a költőnőt versírásra, mintegy továbbgondolva, továbbálmodva a képeken megjelent villanásokat. A fotó és a versek témái erős transzcendenciával bírnak, önelemzők, istenkeresők. A versek metaforáikban fotószerűek, fénykép-hasonlatokkal, elmosódó színekkel, a képek expresszív szimbolikájukkal pedig tulajdonképpen sűrített költemények. Teremtő kölcsönhatás és feszültség lép fel e két különböző művészi nyelv, megszólalási forma között. A Szikra Házban nyíló Eifert János fotóművész és Viola Szandra költő közös kiállítását Szőcs Géza nyitja meg. Utána Viola Szandra az államminiszterrel
beszélget a költészetről, jeles irodalmi munkásságáról.

A fotóművész képei ihlették a költőnőt versírásra, mintegy továbbgondolva, továbbálmodva a képeken megjelent villanásokat. A fotó és a versek témái erős transzcendenciával bírnak, önelemzők, istenkeresők. A versek metaforáikban fotószerűek, fénykép-hasonlatokkal, elmosódó színekkel, a képek expresszív szimbolikájukkal pedig tulajdonképpen sűrített költemények. Teremtő kölcsönhatás és feszültség lép fel e két különböző művészi nyelv, megszólalási forma között. A Szikra Házban nyíló Eifert János fotóművész és Viola Szandra költő közös kiállítását Szőcs Géza nyitja meg. Utána Viola Szandra az államminiszterrel
beszélget a költészetről, jeles irodalmi munkásságáról.

Közreműködik a Dévai-duó és Horváth Gábor Miklós.

A duó 2007 nyarán alakult, tagjai Dévai Gyöngyi (szaxofon, fuvola) és Rózsa György (gitár). Néhány feldolgozás mellett leginkább saját, instrumentális számokat játszanak, és szívesen közreműködnek fesztiválokon és színvonalas zenei rendezvényeken.

Szőcs Géza író és politikus 1953-ban született Marosvásárhelyen. Magyar-orosz tanári diplomát szerzett a kolozsvári egyetemen. Dolgozott, mint kétkezi munkás, irodalmi referens, újságíró, irodalomtanár. Az Ellenpontok szamizdat kiadvány egyik szerkesztője volt, ezért a román hatalom elfogta, bántalmazta, majd kiutasította Romániából. A romániai rendszerváltás után visszatelepült Erdélybe, ahol újságírói-szerkesztői munkája mellett politikai szerepet is vállalt: 1990-1991 között az RMDSZ főtitkára, 1991-1993 között politikai alelnöke volt. 1990-1992 között szenátorrá választották. 1992 óta az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó Kft. elnöke. 1992 óta a Magyar Szemle szerkesztő-bizottsági tagja. 1996-1998 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségi tagja lett. 1996-2000 között a Hungária Tv Közalapítvány ellenőrző testületének tagja volt. 2007 óta az Irodalmi Jelenfőmunkatársa. 2008 óta a Hungária Tv kuratóriumának elnökségi tagja. 2010-től az Orbán-kormány Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára.
Irodalmi munkásságáért többek között József Attila-, Déry Tibor-, Füst Milán és a Bécsi Európai Akadémia nagydíját adományozták.

A kortárs lírának és prózának összetéveszthetetlen, egyedi alakja. Allegorikus poétikájában az akasztófahumor a gyermeki játékossággal és a fikcionalitással keveredik. Műveinek egyik legfontosabb témája a nemzeti sors és a szabadság. A kulturális államtitkárral és költővel Viola Szandra, költőnő beszélget. A beszélgetés célja, hogy a közönség Szőcs Gézát, mint
embert és mint irodalmárt is jobban megismerhesse, hiszen a politikai szerepvállalás az utóbbi években talán túlságosan is elhomályosítja irodalmi, kulturális jelentőségét.

Eifert János fotóművész fotóival a helyszínen ismerkedhetnek meg, de addig is néhány vers Viola Szandra költő tollából:

Termés

Gyümölcsérlelő

türelemmel áll a fal.

Nálunk az összes

fal repedezett.

Különben időnk

lassan édessé aszal.

De mi lesz, ha én

csak megkeseredek?

Bebocsáttatás

Tenyerek terpesztik combomat,

vasrudat döfnek belém,

„pusztulj boszorkány, pusztulj szajha!"

Ami vagyok: meleg, gőzölgő kenyér.

Az Átok

                     Faludy Györgynek

Vadmacskanyál csapódott ajtónkra,

vérrel kenték be az ablakot.

S hogy engem húztak itt karóba,

hány bámész tartott egymásnak bakot?!

Közben kuruzslók mondtak rám átkot,

míg az egyik vadkanhúst lopott,

hogy abból süssön tüzemnél fánkot,

de rajtam az átok nem fogott!

Boszorkánynak ítéltek, máglyára!

Alámgyújtva köttettem nyárfánkra!

Hogy nyaldosott, Ég, lobogásom!

Pattogó szikrák szemetek szúrták,

mikor a lelkem széttörte burkát-

s szél röppent már… hintáztat ágon.

Fogyatkozás

Vak lovak száguldása tekinteted.

Futótűz. Nyomában elégett jövő

s képzelet füstje, mint röntgenlelet

ülsz csontjaid boltozatában,

zörgő ősz lesz, majd csontfehér tél,

s te csak ülsz magadnak háttal,

mint a hóemberek.

Tavasszal elolvaszt a gyulladás,

de te csak tűrsz, míg olyan kicsi leszel,

hogy nem férsz el csak

a fényképeden.

Konzekvencia

Betéve tudom sorsom, lám fél győzelem:

hosszúra nyújtott agónia az élet,

mert a fejem lefejezhetetlen elem

törzsemen, kezemben tanulság vértje.

Mert tőled tanultam vasszilárd illúzióim,

tőled tanultam árvaságom is.

S hogy, mint rokonok rosszul exponált fotóin,

minden amit látsz, valahol hamis.

Kínom alatt, mi belülről nehézkedik,

rogyni térdre, s roskadni földig volna jó,

de ezt kell, a hátunkon tükröt viselni,

az ég felé fordítva, lázadón.

Szikra Ház – Budapest, VI. Teréz krt. 62

November 29-én 19 óra

Eifert János és Viola Szandra „Még!" című kiállítása.

Lantai József