„Iván ma elment! Nem volt váratlan és mégis!
Összeszorult szívvel nézzük most Orsival egymást!
Nélküle nehéz tovább elképzelni a Spinozát. 
Iván a Spinozához tartozott, a mienk volt! 
Nálunk állt először színpadon.

„Iván ma elment! Nem volt váratlan és mégis!
Összeszorult szívvel nézzük most Orsival egymást!
Nélküle nehéz tovább elképzelni a Spinozát. 
Iván a Spinozához tartozott, a mienk volt! 
Nálunk állt először színpadon.

Ivánt még személyesen nem ismertem, de már rég rajongója, olvasója voltam. Mikor jó 10 évvel ezelőtt a Spinoza Színház nyitott, megkerestem és mondtam, szeretném őt színpadra állítani.  Csodálkozott, mert hát ő nem színpadképes. Ő író.

Nem baj, mondtam és a színpadra vonszoltam. De azt azért magam sem álmodtam, hogy Iván ilyen sikeres lesz.  2003 szeptemberében lépett fel először a Spinozában, legelőszőr a kutya-mazurkával. Ezt azután több száz előadás követte, fergeteges sikerrel.

Kritikusok jöttek-mentek és próbálták megfejteni Iván sikerének titkát. 

Mi ez?!  Iván csetlik-botlik a színpadon, fújja az orrát, hol motyog, hol kiabál, veri a széteső zongorát. És mégis sikeres?!! Igen, sikeres, mert hiteles! És mert bájos! De nem csak bájos!  Az asztalt is veri. Igen, veri, ha kell! Mégpedig helyettünk veri!  Ki fogja ezek után ezt helyettünk megtenni?! Kinek lesz ehhez bátorsága és morális tartása?  

Senkinek! 
Iván legfőbb öröksége: nincs többé helyettesünk
Magunknak kell az asztalt vernünk! Verni, ha kell!"

Spinoza Színház
Sándor Anna            
Véner Orsi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük