Elfelejtett foglalkozások

Kucséber  A kucséber nyakba akasztott tálcájával vándorolt városról városra, kínálgatva portékáit: bazárárut, gyermekjátékot, tűt, cérnát, gombot, csecsebecséket, kisebb használati tárgyakat. Korunk tönkretette a kucsébereket, az emberek inkább plázákban, hipermarketekben akarnak vásárolni. De vannak a közjóért fáradozó kucséberek is. Főként választások környékén városról városra vándorolnak, kínálgatva portékáikat: a gazdaság fellendítését, nemzetmentő programokat, ígéreteket, nagyszabású terveket, a munkanélküliség megszüntetését, közbiztonságot, az oktatás és az egészségügy rendbetételét.

Kucséber  A kucséber nyakba akasztott tálcájával vándorolt városról városra, kínálgatva portékáit: bazárárut, gyermekjátékot, tűt, cérnát, gombot, csecsebecséket, kisebb használati tárgyakat. Korunk tönkretette a kucsébereket, az emberek inkább plázákban, hipermarketekben akarnak vásárolni. De vannak a közjóért fáradozó kucséberek is. Főként választások környékén városról városra vándorolnak, kínálgatva portékáikat: a gazdaság fellendítését, nemzetmentő programokat, ígéreteket, nagyszabású terveket, a munkanélküliség megszüntetését, közbiztonságot, az oktatás és az egészségügy rendbetételét.

Rikkancs A rikkancs egykor utcai újságárus volt, aki fennhangon rikkantva kínálgatta a napilapokat. Kitűnő pszichológiai érzékével pontosan tudta, hogy nem elég azt kiabálni: megjelent az Esti Kurír! Hanem így: óriási szenzációk az Esti Kurírban! Ma már nincsenek rikkancsok. Helyüket szóvivők vették át.  De  rossz pszichológusok: Nem tudják megkülönböztetni a híreket az eseményektől.

Normás   A normás a szocializmus építésének kulcsembere volt. Ő mondta meg, hogy az államosított gyárban egy munkát mennyi idő alatt kell elvégezni. Elbújt a műhelycsarnok egyik oszlopa mögé, figyelte a melóst és ha elég tempósan drehált a szaki, akkor az lett a normaidő. A normást mindenki utálta, kivéve az élmunkásokat, akik ezer százalék felett teljesítettek. Hogy ne lehessen csalni, a normás munkáját figyelte a művezető, őt a fődiszpécser, őt a munkásigazgató, őt a kohó- és gépipari miniszter és így tovább egészen népünk bölcs vezéréig, Rákosi Mátyásig.

Jeges   A jeges természetesen jeget árult. Tavasztól őszig mindig azonos időpontban jelent meg lovas kocsijával, bekiabált a házak udvarába: Megjött a jegeeees! Jégcsákánnyal vagdosta a jégtáblákat. (Az embernek ilyenkor Lev Davidovics Trockij kalandos élete jut az eszébe.) A háziasszonyok, gyerekek, cselédlányok vödörben, lavórban, kübliben, rocskában vitték fel a jeget a lakásba egyenesen a jégszekrénybe. E mesterségre halálos csapást mért a frizsiderszocializmus, amikor is a családok átálltak az elektromos hűtőszekrényre, később a fagyasztószekrényre is.

Hóhér — Szálasi akasztása  A hóhérra, finomabban szólva az állami ítéletvégrehajtóra kevesen emlékeznek. A demokratikus államszervezés elburjánzása kihalása ítélte a szakmát. Bár a közelmúltban egy halvány remény felcsillant. Szóba került mint elvi lehetőség a kötél általi halál visszaállítása. De az Európai Unió megint betartott nekünk. Azt mondták, hogy ilyen radikálisan nem szabad gondolkodni. Ők tudják. De élnének csak itt!

Jolly Joker  Aktív, tettre kész, vakbuzgó, keménykezű ember volt. Hogy valaki ilyen legyen, ahhoz három dolog kellett: Hűség, hűség, valamin hűség. Fontos feladatokat lehetett bízni rá. Mindenhez értett és minden funkcióra alkalmas volt legyen az gyárigazgató, államtitkár, diplomata, tábornok iskolaigazgató. Ha képviselő volt, a Parlamentben mindig az „igen" gombot nyomta meg. Lényegesen egyszerűsítve ezzel a sértegetésig fajuló parlamenti vitákat. A Jolly Jokerek millióknak mutatták a helyes utat. Ma már nincsenek. Bár lehet, hogy vannak, de a személyiségi jogok őket is megilletik.

Láng Róbert