A lakosság hosszú távú öngondoskodási hajlandóságát a válság derékba törte.  A hozamok esése láttán a régióban a befektetők megijedtek, és az európai átlag alig felét fordították életbiztosításra. A helyzet az év első negyedében az egész régióban normalizálódni látszik, ám a szomszédos országokhoz képest a magyar lakosság számára rossz üzenetet jelent az öngondoskodás állami ösztönzésének megvonása.

 

A lakosság hosszú távú öngondoskodási hajlandóságát a válság derékba törte.  A hozamok esése láttán a régióban a befektetők megijedtek, és az európai átlag alig felét fordították életbiztosításra. A helyzet az év első negyedében az egész régióban normalizálódni látszik, ám a szomszédos országokhoz képest a magyar lakosság számára rossz üzenetet jelent az öngondoskodás állami ösztönzésének megvonása.

Magyarországon rendkívül dinamikus fejlődést szakított félbe a válság: 2008 negyedik negyedévét megelőzően az életbiztosítási piac dinamikáját a unit linked típusú biztosítások adták, és gyakorlatilag ezen termékek értékesítésének köszönhető, hogy 2006-ban először a teljes piaci díjbevétel már több mint felét adta az életbiztosítási-ág, amely a következő szűk két évben egyre nagyobb szeletet hasított ki a biztosítási piacból.  A 2008-as év végén azonban ismét 50 százalék alá esett az élet-ág részesedése, ám ez régiós összehasonlításban még így is erős középmezőnynek számít. Az elmúlt évben átlag 400 eurót fordított a hazai lakosság biztosításra, ennek felét tette ki az életbiztosításokba fektetett összeg.

„A piac visszaesésében jelentős szerepet játszott az ügyfelek növekvő bizonytalansága, és bizalmatlansága a pénzügyi szolgáltatók iránt egész Kelet-Közép-Európában, de folyamatosan csökkent az ügyfelek megtakarítási lehetősége is, ami elsősorban az egyszeri díjas piacokra volt hatással." – fejtette ki Bartók János, az Aviva Életbiztosító elnök-vezérigazgatója. „A befektetési portfóliók normalizálódásával, és a megtakarítási lehetőségek rendeződésével azonban nyitni kezdtek az ügyfelek a UL termékek felé, így a magyar piac ismét növekedésnek indult, a kevésbé telített piacok pedig még nagyobb lehetőségek előtt állhatnak." – tette hozzá Bartók János.

Csehországban tavaly 1 milliárd euró díjbevétel származott az életbiztosításokból, ám ez az életbiztosítási ág kevesebb, mint 40 százalékos részesedését jelentette a teljes piacon belül. A csehek éves szinten fejenként alig több mint 500 eurót költenek biztosításra, amelynek kevesebb, mint fele vándorol életbiztosításba. Ez jelentősen elmarad az 1805 eurós európai átlagtól, amelyből 1098-at életbiztosításra, 707-et pedig nem-élet biztosítási termékekre költ a lakosság.

Ettől egyelőre jóval elmarad a romániai piac díjbevétele:  tavaly mindössze 187 millió euró volt a teljes piac díjbevétele, és az élet-ág alig több mint 17 százalékkal részesedett ebből. A románok egyébként a biztosítási költések tekintetében Európában a sereghajtók: mindössze 100 eurót áldoznak erre fejenként, így életbiztosítási szempontból Románia az egyik legnagyobb piaci potenciált hordozza a régióban. „Az Aviva romániai vállalatai mind a nyugdíjpénztári mind az életbiztosítási piacon erős piaci jelenléttel szerepelnek, és azt várjuk, hogy az elkövetkező években újra nagyon határozott növekedésbe kezd a hosszú távú megtakarítási piac."- tette hozzá Bartók János.

Lengyelország a fejlettebb országok közé tartozik, ott az élet-ág a krízis után is több mint 50%-ot hasít ki a teljes piacból, és az életbiztosítási díjbevétel meghaladja a 3,1 milliárd eurót. A lengyelek összességében valamivel kevesebbet költöttek éves szinten biztosításra, mint a csehek, ám ennek jóval nagyobb részét életbiztosításba fizették be.

 „Az év első negyedében megtapasztaltuk az áttörést: Magyarországon kétszer annyi UL biztosítást adtak el, mint egy évvel korábban, így a hazai életbiztosítási piac már csaknem visszatért a válság előtti szintre." – hangsúlyozta Bartók János. A hazai piac annak ellenére produkált jelentős emelkedést, hogy Magyarországon az év elejével megszűnt az életbiztosításokhoz kapcsolódó, magánszemélyek által igényelhető adókedvezmény lehetősége. A hosszú távú öngondoskodás állami támogatása a válság ellenére sem változott a régió többi országában. A cseheknél a magánszemélyek által fizetett biztosítási díj egy bizonyos értékhatárig levonható az SZJA-ból, a munkáltatók hozzájárulásának éves limitje ennek a maximumnak a kétszerese, ami magában foglalja az életbiztosításra és a nyugdíjbiztosításra befizetett összegeket is. Romániában tíz éve létezik biztosítási adókedvezmény, amellett ott adómentes az összes életbiztosítás hozama. A lengyeleknél a törvény nem csak az egyéni nyugdíj számlán eszközölt befektetésekből származó jövedelmet mentesíti a 19 százalékos személyi jövedelemadó alól, de a munkáltatói befizetés összege is adóalapot csökkentő tétel. Itt az egyéni nyugdíj számlára befizetett megtakarítások életbiztosítási termékben, unit- linked megtakarításban is megtestesíthetők. Ezen felül a munkavállaló által fizetett biztosítási díj levonható az adóból, ám ha a munkáltató fizeti, akkor hozzájárul az összes jövedelemhez és ezért személyi jövedelemadó köteles.

„Ahhoz, hogy a hosszú távú öngondoskodás szükségessége a lakosság számára egyértelművé váljon, csak az egyik, ám igen fontos jelzés az adókedvezmény. Ezen kívül szükség van a piaci szereplők önszabályozására, és a folyamatos ügyfél edukációra." – tette hozzá Bartók János.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük