Előbb Rendezni A Múltat, S Csak Utána ünnepelni

Kálomista Gábor, a Magyar Producerek Szövetségének (MPSZ) elnöke

Egy nemzetközi filmfesztivál nem így születik, nem ez a szervezésének az útja – nyilatkozta a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában Kálomista Gábor, a Magyar Producerek Szövetségének (MPSZ) elnöke a napokban bejelentett kezdeményezésről, miszerint a Magyar Audiovizuális Producerek Szövetsége szervezésében jövő évtől nemzetközi filmfesztiválnak adna otthont Budapest. Kálomista szerint előbb a filmszakmára rakódó anyagi terhektől kell megszabadulni, lezárni a múltat, megalkotni egy új stratégiát – ezt követően lehet helyen az ilyen gondolatoknak és az ünneplésnek. Szerinte a magyar filmkészítőknek meg kell érteniük, hogy az, ami eddig filmgyártás címén folyt Magyarországon, tovább nem folytatható.

Kálomista Gábor, a Magyar Producerek Szövetségének (MPSZ) elnöke

"Aki ebben a szakmában dolgozik, és tudja, hogyan születik egy fesztivál, az tudja, hogy nem így születik. Az embernek nem Nobel-díjas, nem olimpiai bajnok gyereke születik, hanem megszületik és majd egyszer lehet az" – nyilatkozta Kálomista Gábor a Budapestre tervezett nemzetközi A-kategóriás filmfesztivál tervéről.

Egy fesztivál sem "születik" A-kategóriásnak -folytatta okfejtését Kálomista, példaként említve a kolozsvári fesztivált, amely most, tíz éves létezés után "talán pályázhat az A-kategóriás címre".

Magával a fesztivál ötletével nincs problémája – mint mondta, az utóbbi tíz évben elég keményen bírálta a Magyar Filmszemlét, és többször is mondta, hogy megérdemelne már Budapest egy nemzetközi filmfesztivált, aminek jó kísérőrendezvénye lehetne egy Magyar Filmszemle-típusú mustra.

Viszont a nemzetközi fesztivál szervezésének van egy bizonyos útja, menete, amit be kell tartani- tette hozzá a Magyar Producerek Szövetségének (MPSZ) elnöke. Megjegyezte: a Független Producerek Szövetsége sem ért egyet egy nemzetközi fesztivál mostani helyzetben és ilyen formában való megrendezésével; hasonlóan az MPSZ közgyűléséhez, amelyik a jelen körülmények közötti szervezést egyértelműen elutasította keddi tanácskozásán.

Előbb rendezzük a múltat

A magyar filmszakma mély válságban van pillanatnyilag, iszonyú adósságok rakódtak főként a producerekre – önhibájukon kívül – az elmúlt nyolc évben; belementek bizonyos adósságok felvételébe, amikről úgy tudták, az állam garanciát vállal azokra – hangzott az interjúban.

"Azt gondoljuk, mi, normálisabban gondolkodó producerek, hogy előbb tegyük rendbe a múltat, jussunk el nulláig, készítsünk filmeket, nézzük meg, hogyan állunk és majd utána lehet önmagunkat ünnepelni" – szögezte le Kálomista Gábor, aki úgy látja: a filmekre felvett hitelek kapcsán napokon belül megoldásnak kell születnie, mivel ezek hamarosan lejárnak, és a bankok elsősorban a hitelfelvevőkön próbálják majd behajtani a kintlévőségeiket.

Mindenki csak a saját pénzével és tisztességével játszhat

Ebben a helyzetben, mikor ezer sebből vérzünk, kellene egy szakmai összhang abban, hogy mit csináljunk, mi a lépések sorrendje – tette hozzá Kálomista Gábor, aki felvetette, hogy például Budapest városa adta-e a nevét a nemzetközi filmfesztivál ötletéhez? Van-e erről közgyűlési döntés?

"Egy fesztivál kitűnő városmarketing, ha sikerül, ha nem az nagyon rossz marketing" – tette hozzá a filmes szakember, aki szerint pikánssá teszi a témát az, hogy Szőcs Géza kulturális államtitkár részt vett a fesztivál ötletét bejelentő rendezvényen (sajtótájékoztatón), Cannes-ban; "meggyőződésem, hogy nem volt olyan információ birtokában, ami alapján meg tudta volna ítélni, hogy jó-e vagy sem, hogy ott van" – hangzott az interjúban.

Kálomista hozzátette: ha magán filmfesztiválról van szó, akkor azt ki kell jelenteni, és meg kell nézni, hogy a kezdeményezés eddig került-e pénzébe az államnak; ki fizette például a cannes-i sajtóreggelit, az előkészítéseket miből rendezték meg. "Ha valaki ezt saját pénzből csinálja, az rendben van, a saját pénzével úgy szórakozik mindenki, ahogy akar. Egy szakma tisztességével azonban nem. Meg kell húzni a határokat" – szögezte le a Magyar Producerek Szövetségének elnöke.

Kevesebb film, nagyobb büdzsékkel

Arról már volt szó, hogy a magyar filmszakma nehéz helyzetben van, idén kevesebb támogatást kaptak. De mi lehet a kiút a magyar filmszakma számára? – vetette fel a Közbeszéd.

"Évek óta mondom, hogy azt, ami Magyarországon filmkészítés címén folyt, azt nem lehetett tartani. Hogy harmincnyolc film készül el ebben az országban, az egyszerűen tarthatatlan – egy nem létező piacra túltermelési válság volt" – reagált Kálomista Gábor.

A válság jelei szerinte már évek óta látszottak, vesztették a nézőket, egyre nagyobb filmszám mellett egyre kevesebb nézőt produkáltak; egy-egy fesztiválsiker bejött, de nem ez volt az általános – fűzte hozzá a MPSZ elnöke.

Kálomista Gábor úgy látja: egy tudatosan átgondolt finanszírozási formával, sokkal jobban finanszírozott, ám jóval kisebb számú filmterméssel lehet újra megjelenni a hazai és nemzetközi piacon. "Ha ez sikerül, és megérti ez a szakma – márpedig meg fogja érteni, mert a saját bőréről van szó -, akkor újra lehet sok nézője a magyar filmnek és újra lehet külföldön is nagy eredményeket elérni".

A kormánybiztos lehetőség a filmszakma számára

Hozzátette: a magyar filmszakma kormánybiztos kinevezésével soha nem látott lehetőségeket kapott, hiszen ezzel a kormány nagyon magasra emelte a magyar film ügyét. " Vajna megfelelő ember is erre a posztra, hiszen a szaktudása nem vitatható és nem feltételezhető róla a korrupció sem" – érvelt Kálomista. Rá kell bízni a kormánybiztosra a koordinálást, és elérni, hogy legyen számon kérhető a filmkészítés – ne vesszen el sok kéz, sok szakkollégium és kuratórium között, ne legyen egymásra mutogatás. A kormánybiztosnak van egy-két éve, ez alatt megmutathatja, mit tudott letenni az asztalra – érvelt a nyilatkozó.

A kérdésre, hogy mennyi pénz kellene a "kevesebb film, nagyobb támogatás"-modellhez, Kálomista Gábor úgy reagált: bár konkrét számot nem szívesen mondana, de úgy látja, a tavalyi öt-hét milliárdos támogatás éves szinten elég lenne.

Szöveg: Pintér Attila/Duna Televízió.