Erdó Péter szentbeszéde az Esztergomban 2009 december 25-én mondott karácsonyi misén

1) Karácsonykor Krisztus születését ünnepeljük. Ez a nagyszerű esemény, ez a kimeríthetetlen titok nem fér bele egyetlen mondatba. Nem tekintheti át a szemünk, ha csak egy oldalról szemléljük. Ezért járja körül az Egyház ünneplése három szentmisének a szövegeivel a karácsony eseményeit. A születés örömteli pillanata és az első híradások az éjszakában – ez az éjféli mise gondolata. A pásztorok látogatása és döbbent örömük, hogy Jézusban beteljesedett a régi jövendölés – erről szól a pásztorok miséje. A mostani, ünnepi mise viszont a világmindenség egészére nyitja rá látóhatárunkat, sőt magából Isten belső életéből kiindulva mutatja meg, mit is jelent Jézus születése, mit is jelent a megtestesülés titka.

2) „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige" – olvassuk Szent János evangéliumának előbeszédében. Ez a súlyos mondat annak megvallása, hogy a betlehemi istállóban született kisgyerek maga Isten. Ő az, aki a teremtés előtt létezett, ő az, aki a létet a maga teljességében birtokolja. Nem egy nagy próféta születésnapját ünnepeljük karácsonykor, nem is egy angyal vagy más titokzatos teremtmény megjelenését, hanem magának az Istennek a megtestesülését. Ezért magasodik ki a karácsony a szentek ünnepei közül. Ezért olyan drámai ez a születés.

A világosság a világba jött, de övéi nem fogadták be. Aki viszont befogadta, annak hatalmat adott, hogy Isten fiává legyen. Akik hisznek Krisztusban, azok új életet kapnak Istentől. Nem származásuk alapján, nem is puszta tetteik révén, hanem Isten ajándékozó jósága folytán.

Befogadni Krisztust azt jelenti, hogy hitünk a szeretet révén cselekvő erővé válik, a Szentlélek pedig újjáalkot minket, hogy valóban teljes értelemben Isten gyermekei legyünk.

Milyen emberi fogalmak ezek? Isten gyermekének lenni. Isten maga tartja tiszteletben emberi gondolkodásunkat, érzéseink világát, ő ideszületik közénk, ő lesz az Emberfia, hogy mi teljes lelki és örök értelemben legyünk Isten fiai.

Szent Ágoston mondja: „Milyen túláradó szeretet! Istennek az örökkévalóságban volt egyszülött Fia; ez az egyetlen Fiú nem akart egyedül maradni". Sok embert ismertünk, akiknek nincsenek gyerekei, ezért örökbe akarnak fogadni valakit, hogy szabad választásuk alapján kapjanak gyermeket, akit a természet megtagadott tőlük. De ha valakinek egyetlen gyermeke van, gyakran annyira örül neki, hogy van életének folytatása, van fizikai, szellemi örököse, hogy elkényezteti azt a gyereket, hogy féltékeny lesz mindenki másra, nehogy az ő egyetlenének, egykéjének valamiből kevesebb jusson. Nem így érez a Mennyei Atya! „Ö az egyszülött Fiát akarta a világba küldeni, hogy sok fogadott testvére legyen… És Isten Fia nagy árat fizetett azokért, akik a testvérei lettek… Nem félt attól sem, hogy társörököseivé tegye a megváltott embereket, mert az ő öröksége olyan természetű, hogy sokan osztozhatnak rajta, mégsem jut kevesebb senkinek. Az örök boldogságból végtelenül sokan részesülhetnek. – Így beszél Szent Ágoston a Megtestesülés titkáról (vö. Scripturae Sacrae cursus completus, XXIII, Paris 1840, 37-38).

3) De Istennek ezt a nagylelkű szeretetét a saját családjainkban is sokszor megtapasztaljuk. Nem annyiszor több a gond a gyerekekkel, ahányan vannak. Persze a nevelés mindig nagy áldozat, de a szép család áldásban és örömökben is részesül, amit a világon semmi más nem adhat meg. És a család hívó jel a környezet számára. Az igaz és becsületes gondolkodású emberekben felébred a segítőkészség, ha nagy családdal találkoznak. Különösen vizsgáljuk meg a lelkiismeretünket a jövő esztendőben: vannak-e körülöttünk olyan családok, akikért tehetnénk valamit. Nemcsak pénzzel tudunk segíteni, de időt, munkát, jó szót, szeretetet is adhatunk. Ezzel is Isten nagyvonalú szeretetéhez társulunk. Bárhogyan alakulnak is a nagy szociális ellátórendszerek, érvényben marad Isten parancsa: „Atyádat és anyádat tiszteljed!" Ha nehézzé válik körülöttünk az élet, csak még inkább arra hív az Isten, hogy radikális, nagylelkű, vakmerő szeretettel éljünk, hogy minden energiánkat belevessük az élet szolgálatába és az összetartó szeretetbe.