Filp CsabaFilp Csaba

Az Óbudai Nyár 2010 eseménysorozat keretein belül 2010. július 6-án nyílt meg a Symbol Art Galériában, Filp Csaba festőművész Műfényűzés c. kiállítása.

 

 Filp CsabaFilp Csaba

Az Óbudai Nyár 2010 eseménysorozat keretein belül 2010. július 6-án nyílt meg a Symbol Art Galériában, Filp Csaba festőművész Műfényűzés c. kiállítása.

 

A művész, a Képzõmûvészeti Egyetem Festõ szakán végzett, már több alkalommal találkozhattunk vele csoportos és egyéni tárlatokon. Képeit a csendélet klasszikus motívumai jellemzik, zöldségek, gyümölcsök, vagy korábban a húsok, halak. Kis méretű képein jól megfér egymás mellett a csirkecombbal a narancs és a közéjük állított Tescos szatyor, vállfa vagy egyéb háztartási kellék. „A közönség luxusát festi és ünnepivé teszi a répát, mellyel élve boncolja a tömegtermelésünket és egy új minőséget szublimál." írta róla pályatársa, Ötvös Zoltán.

Belépve a Symbol Art Galériába, csendéletek egységbe fonódott sorfala között nézelődhetünk, répa, csirke, Tescos reklámújság darabka, banán, ventillátor, ragasztószalag és koponya(!) tekint ránk a képekről, mintegy felszólítva, hogy élvezzük őket.

A kiállítást Nemere Réka festőművész – aki szintén a csendéletek, tájképek nagy mestere – nyitotta meg, és köszönöm, hogy hozzájárult az alábbi megnyitó beszédének közléséhez.

„Csendéleteket láthatunk itt, és ez a műfaj különös: nem embert ábrázol, hanem a körülötte lévő holmit, és amit fogyaszt; tehát ami látszólag jelentéktelen. A csendélet nem akar ablakot nyitni a világra, hanem ellenkezőleg ráközelít az ábrázolt tárgyakra, és mivel nincs mögöttük távlatot nyitó tér (rendszerint még csak enyészpont sincs), ezért közelebbi viszonyba kerülhetünk velük – felénk nyit a kép.

 

  Filp Csaba képein színfoltok alkotják a teret, és minden benne lévő árut demokratikusan megvilágítja a derített műfény – éppúgy, mint a reklámszórólapokon és a nagyáruházakban. Vagyis ebben a fényben mindenféle áru úgy vonul fel, mintha reklámozná magát: Sárga banán, narancssárga-fehérrépa, viasszal bevont avokádó, alma, ananász, hormonkezelt káposzta, piros paradicsom, lámpafényben nevelt paprika és sok minden más kínálkozik ezen a kozmopolita seregszemlén – és mind idénynélküli műszépségek!   

De valami miatt nem kívánom meg azokat a pazar, hibátlan kinézetű, vízízű zöldségeket, sápadtan csillogó csirkéket, a nagyon rózsaszín sonkaszeleteket. Színük tökéletes, de furcsán éretlen. Alakjuk hibátlan, de inkább műanyagra emlékeztetnek, mintsem napfényben, földön és földben termesztett gyümölcsökre. Létezésük majdnem földönkívüli; mondhatni ufóként lebegnek gravitáció nélküli terekben. Csoportokban vannak elrendezve, de felvonulásuk céltalan. A velük együtt lebegő egyéb tárgyaktól (mint ragasztószalag, háztartási gépek, flakonok, stb.) csak a csillogás fajtája különbözteti meg őket: A valódi műanyag mégis másmilyen. És ehhez társul még a csomagolásuk is: nylonzacskók, hungarocell és térelválasztó fólia függönyök. Szóval a képeken mindenféle áru egy helyen található, mint az áruházban. Ez pompás kavalkád, barokkos árutobzódás – szemfényvesztés műfényben!

Mert amúgy anyagból van, ami itt le van képezve: A banán banán, az alma alma, és a szőlő szőlő. Nincs mese: Ha nem eszük meg, megromlik. Itt minden csak látszat, és ezen a világítás se segít. A gyümölcsök a mulandóságot jelképezik, akkor is, ha nem úgy néznek ki, mint ha megromlanának. Bizonyára analógiát lehet találni barokk vanitas képekkel, a koponya is erre utal. Vajon milyen lehet vanitas a 20.-21.-ik században? A látszat, hiúság és mulandóság? Andy Warhol például a gyorséletű médiából táplálkozott; nagy csillagokat (azaz a sztárokat) képezett le, média eseményeket és fogyasztói cikkeket, és ezzel állítólag megkérdőjelezte maga a műtárgy értékét is. Perce képei azóta is jó sok pénzért kelnek el. Ezzel szemben a 17.-ik századi németalföldi festészetben egy vanitas-virágcsendélet értéke attól nőt, ha minél több drága és ritka virág volt rajta, ézért sok képen nincs idény: olyan virágok vannak egy vázában, melyek különböző évszakokban virágoznának. Ez szorgosság és a munkára utal, hiszen honosítani kellett őket, és botanikus kertekben tenyészteni. De ez semmiképpen nem utal a természet elfogadására. Aztán a 17.-ik sz-i holland virágtermesztésből lett az idénynélküli zöldség-gyümölcsünk is, és itt zárul a kör. Mondanám: mehetnénk biopiacra!" (Nemere Réka)

A kiállítás a Symbol Art Galériában (Budapest 1036, Bécsi út 56.) 2010. augusztusig tekinthető meg.

Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük