Másfél évszázaddal ezelőtt egyszerűbb volt mindenMásfél évszázaddal ezelőtt egyszerűbb volt minden

Jelentős problémákat orvosolt az egyszerűsített foglalkoztatás augusztustól bevezetett új szabályozása, amely alapvetően növelte az előírások életszerűségét.

 

  Másfél évszázaddal ezelőtt egyszerűbb volt mindenMásfél évszázaddal ezelőtt egyszerűbb volt minden

Jelentős problémákat orvosolt az egyszerűsített foglalkoztatás augusztustól bevezetett új szabályozása, amely alapvetően növelte az előírások életszerűségét.

 

A korábbi alkalmi munkavállalói könyveket és a kötelező jelenléti íveket is eltörlő jogszabály többek között csökkentette és fix összeggé (500 forint) változtatta a kapcsolódó közteher mértékét, rugalmasabbá és korszerűbbé tette a bejelentési eljárást is. Az eltelt több mint négy hónap gyakorlata azonban számos kiskapura és jogértelmezési nehézségre derített fényt, amelyek a jogszabályok további korrekcióját igénylik. A BDO alábbi összegzése ezeket a problémákat mutatja be.

Foglalkoztatás szerződés nélkül – mire elég egy bejelentőlap?

Az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony létesítésére ma már egy bejelentőlap is elegendő, amihez – munkaügyi ellenőrzés esetén – mindössze a bejelentés tényét visszaigazoló dokumentumot kell csatolni. A bejelentőlap azonban csupán a munkaviszony kezdetét és a ledolgozandó napok számát tartalmazza, ám például a személyi alapbér összegét nem. „Az írásos munkaszerződés hiánya a gyakorlatban máris sok gondot okozott, hiszen a munkabér összegével, megfizetésével kapcsolatos szabálytalanságok nehezen szűrhetők ki, ami szinte lehetetlenné teszi a jogviták megfelelő rendezését" – mutat rá egy újonnan felmerülő problémára Máriás Attila, a BDO Magyarország munkaügyi szaktanácsadója.

A szakember véleménye szerint megoldás lehetne, ha a bejelentőlapokon a személyi alapbért is meg kellene jelölniük a foglalkoztatóknak, annak megfelelően, hogy a munkavállaló foglalkoztatása óra-, vagy napibérben történik.

Munkaügyi ellenőrzés – egyelőre csak kerülőutakon

A munkaszerződés hiánya az ellenőrzés során is komoly gondokat okoz. A munkaszerződéses munkavállalók jogviszonyának kontrollja a gyakorlatban nem okoz különösebb gondot a munkaügyi felügyelőknek, hiszen hozzáférnek ahhoz az állami munkaügyi adatbázishoz, amelyben a bejelentések ellenőrizhetők. Emellett a helyszíni ellenőrzések során is egyértelműen bizonyítható, hogy készült-e írásos munkaszerződés, vagy sem.

Jelenleg az egyszerűsített foglalkoztatás keretében történő jogviszony bejelentését a munkaügyi felügyelők nem képesek ilyen könnyen ellenőrizni. Egyelőre ugyanis nincs a munkaügyi felügyelők által hozzáférhető kiépített rendszer, ezért a munkaügyi felügyelőségnek minden egyes helyszíni ellenőrzést követően belföldi jogsegély keretében – hivatalos formában – kell adatot kérnie az APEH-től, hogy az ellenőrzött foglalkoztató vajon eleget tett-e bejelentési kötelezettségének.

Minimálbérszabályok – nettó vagy bruttó?

A gyakorlatban számtalan félreértésre ad okot az is, hogy az új jogszabályok nem határozzák meg egyértelműen a személyi alapbérként fizetendő minimumösszeget. A félreértések alapja elsősorban az, hogy a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum mértékéről szóló korábbi kormányrendelet bruttó bérekről rendelkezik, ugyanakkor egyszerűsített foglalkoztatás során a munkavállaló munkabérét már levonás nem terheli. „Gyakorlatilag olyan helyzetről beszélünk, amikor két azonos munkakörben munkát végző munkavállaló közül az egyszerűsített módon foglalkoztatott munkavállaló nettó munkabére magasabb lesz, mint a munkaszerződéses munkavállalóé." – hívja fel a figyelmet egy komoly, a gazdaság általános kifehérítését is akadályozó tényezőre Máriás Attila, a BDO szakértője.

Egy műszak – két nap?

További visszatérő probléma a bejelentőlappal kapcsolatban, hogy ha valaki például a munkarendje alapján a munkát este tíz órakor kezdi meg, akkor esetében a foglalkoztatónak két teljes munkanapra kell bejelentést tennie és közterhet fizetnie, ellenkező esetben az ellenőrző hatóságok illegális foglalkoztatásnak minősítik az esetet. „A megoldás az lehet, ha a jogszabály kimondja, hogy a bejelentést elegendő arra a napra megtenni, amely napon a munkavégzés megkezdődik. Gondoljunk csak bele, hogy az ilyen speciális munkarendben foglalkoztató munkáltatókat ez a szabály milyen hátrányosan érinti. Ez azon túl, hogy többszörösen növeli a foglalkoztatással kapcsolatos adminisztrációs és egyéb költségeket, a főszabály szerinti 90 napos foglalkoztatási korlátot kétszer olyan gyorsan redukálja, mint normál foglalkoztatás esetén." – mutat rá a BDO munkaügyi szaktanácsadója.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük