A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) 2013. szeptember 7-ig tartó időszaki kiállításán most először látható késő bronzkori szakrális lelet-együtteseket mutat be a főváros területéről. Az első bronzkori tárgyak másfél évszáda kerültek elő a földből, ám ez kevés volt ahhoz, hogy – mivel sem a kor zenéjét, sem nyelvét nem ismerjük – BTM Őskori Osztályának munkatársai következtetni tudjanak a korai kultúrára. A mai szapora építkezések miatt azonban egyre több tárgy kerül a felszínre.

 

A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) 2013. szeptember 7-ig tartó időszaki kiállításán most először látható késő bronzkori szakrális lelet-együtteseket mutat be a főváros területéről. Az első bronzkori tárgyak másfél évszáda kerültek elő a földből, ám ez kevés volt ahhoz, hogy – mivel sem a kor zenéjét, sem nyelvét nem ismerjük – BTM Őskori Osztályának munkatársai következtetni tudjanak a korai kultúrára. A mai szapora építkezések miatt azonban egyre több tárgy kerül a felszínre.

 

A megnyitó ünnepségen Szilágyi Márton és Leitner Milán zenélt úgy, ahogy elképzelte az ősi szertartásokat, a találkozást a szellemekkel, az ünnepek hangjait. Szilágyi Márton dorombon, dudán, sípon és szájon (mert a száj az őskorban is kéznél volt) játszott, Leitner Milán pedig dobolással festette alá a sámáni hangulatot. Az eredmény igen érdekes, hihető volt.

 

Dr. Szabó Gábor, az ELTE docense szerint a régészet a lehetséges valóságot kutatja, az őskori kommunikáció eszköze az néhány maradvány, amit beleltároznak. Annyi kiderül a leletekből és a tárgyakból, hogy Kr. e. 1800 évvel a gabonatermelő vidékeken sört ittak, nem bort. A korhoz közelebb lévő görög hagyomány sem kínál megoldást, mert nem maradtak fenn szentélyek, vallások emlékei. Az életmódra barlangok, rejtekhelyek és sírok leletei utalnak, amelyekből fegyverek, arany ékszerek, mezőgazdasági eszközök és agyagedények kerültek elő. Ezek üzennek a mának.

Komoly etikett szabályozta az étkezéseket és a vele kapcsolatos szertartásokat. A szertartások vagy lakomák után a szépen kidolgozott agyagedényeket megsemmisítették. Innen tudják a régészek, hogy általában 25-30 fős közösségekben éltek. Az alkoholt (sört) erjesztett gabonákból készítették, és csak nagyon módjával ittak.

Szilas Gábor régész, a kiállítás rendezője vezetett körbe a tárlaton, amely az ásatásokon részt vett munkatársakon kívül főleg Szatmári Nóra több éves restaurátori munkájának eredménye. Először az ún. urnamezős kultúra emlékeit láthatjuk. Azután a feltételezések alapján egy sámán sírja következik. A bejárattal szemben hatalmas gabona- és folyadéktároló edényekkel találkozunk. A legizgalmasabb lelet-együttes az ún. deprofanizált edények, amelyeket az 50-60 fős lakoma után szándékosan összetörtek. Ezeket 2007-ben a budai Skála alapjainak ásásakor találták meg.

A Dunából kerültek elő bronz kardok, egy budai barlangban agyagedénybe rejtettek díszes arany diadémot és hajfonatdíszeket, borostyánkő nyakláncot.

A késő bronzkor végétől a vaskorig (Kr. e. 1650-800) terjedő időszak páratlan gazdagságú tárgyait szakszerű munkával tudták szóra bírni. A kilenc fővárosi lelőhelyről származó csaknem 200 különböző tárgy előkerült halomsírokból, mélyen földbe ásott sírgödrökből és urnamezős kultúrákból. Közülük csaknem 150 darab a változó méretű és megformálású agyagedény, amelyeket vagy temetési szertartás vagy áldozati lakoma után egy gödörbe dobáltak és szándékosan összetörték.

Tablókon látjuk a feltárás helyeit, fotókon a tárgyak eredeti állapotát, majd asztalokon és tárlókban a tökéletesen restaurált példányokat. Maketten mutatnak be egy késő bronzkori lakóházat is. 

 

A feltárások helyszínei: budai Skála előtti sportpálya, Nagykovácsi, Remete-felsőbarlang, III. kerületi Királyok útja, Rákospalota, Dunakeszi-Székesdűlő, Rákoscsaba-Major-hegy, Csepel Mahart kikötő.

A kiállítás tárlatvezetés nélkül is felkeltheti az érdeklődést, mert a falakon elhelyezett tablókról minden tudnivalót leolvashatunk.

 

DOBI ILDIKÓ

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük