Harminc Millió A Kultúrára - Petőfi Relikviák A Petőfi Irodalmi Múzeumnak.

Értékes darabokkal gazdagodott a Petőfi Irodalmi Múzeum nemzeti költőnk életművét bemutató gyűjteménye a Szerencsejáték Zrt. 30 millió forintos adományának köszönhetően.

Az ünnepélyes átadáson E. Csorba Csilla főigazgató köszöntője után a megvásárolt hagyatékrészt dr. Szentpétery Kálmán a Szerencsejáték Zrt. elnök-vezérigazgatója adta át dr. Entz Géza a Kultúráért Felelős Államtitkárság főelőadójának a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2012. február 7-én. Az eseményt a Pesti Magyar Színiakadémia és a Prima Primissima-díjas Weiner Leó Zeneiskola és Zeneművészeti Szakközépiskola zongora szakos növendékeinek előadása színesítette.

A Petőfi-kutatás történetében jelentős esemény, hogy a több mint száz éve kialakult két nagy gyűjtemény – a Petőfi Társaság és Ernst Múzeum műtárgyai – egyesülnek az adománnyal, a költő hagyatékát őrző, emlékét ápoló közgyűjteményben. Ritka pillanat, hogy másfél század után új, minden kétséget kizáróan hiteles, autográf kéziratok, személyes tárgyak, relikviák kerülnek nemzeti tulajdonba.

A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Szerencsejáték Zrt. hosszú évek óta tartó együttműködésének újabb állomásaként került sor a szakmai közvélemény által jól ismert, de évtizedek óta elveszettnek hitt Petőfi hagyatékrész megvásárlására.

„Ritka lehetőség, hogy egyetlen egységben, minden darabját illetően kétségtelenül hiteles és értékes kéziratok bukkanjanak fel a magángyűjtők piacán. A szűkös pénzügyi keretekkel gazdálkodó múzeumunk számára rendkívül értékes segítséget jelentett, hogy a Szerencsejáték Zrt. támogatásával meg tudtuk vásárolni a muzeológiailag számos izgalmas műtárgyat tartalmazó eladásra felkínált anyagot" – mondta E. Csorba Csilla a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a Petőfi ereklyék ünnepélyes átadásakor.

„A hagyaték egyedi jelentőségű darabja Szendrey Júlia „György" álnéven írt, zaklatott hangú levele, amely a költő tragikus eltűnése után, 1850-ben íródott és a magára maradt fiatal anya mély depressziójáról, kilátástalannak látszó jövőjéről tanúskodik. Ugyancsak kiemelt figyelmet érdemel az újonnan megszerzett relikviák között Petőfi Sándor finom bőrből készült pénztárcája, melyet Szendrey Júlia biedermeier stílusú gyöngyhímzése díszít" – tette hozzá a főigazgató.

dr. Szentpétery Kálmán a Szerencsejáték Zrt. elnök-vezérigazgatója az ajándékokat az alábbiakkal adta át:

„Kevesen tudják, hogy a lottótársaságok közvetve és közvetlenül – egyes projektek támogatóiként – kulturális missziót is teljesítenek szerte a világban. Nincs ez másként Magyarországon sem, hiszen a Nemzeti Kulturális Alap 2010. óta – törvényi felhatalmazás alapján – az Ötöslottó játékadójának 90%-át kulturális programok finanszírozására fordítja. A tavalyi évben ez az összeg több mint 10 milliárd forintot tett ki.

Az idei évtől további közvetett szerepvállalást tudhat magáénak a Szerencsejáték Zrt. A Hatoslottó játékadójának 80%-ából ugyanis január 1-től kezdődően a Magyar Nemzeti Filmalap Közhasznú Zrt. gazdálkodhat.

Másképpen fogalmazva ez azt jelenti, hogy a játékosoknak nyereményként ki nem fizetett pénz legnagyobb része végső soron visszakerül a játékosokhoz, illetve a nívós kulturális programok iránt érdeklődő, fogékony közönséghez.

A Nemzeti Kulturális Alapnak és a Nemzeti Filmalapnak juttatott, célzott felhasználású összegeken túl a Szerencsejáték Zrt saját szponzori keretéből közvetlenül is jelentős összegekkel segíti kulturális rendezvények, fesztiválok, színházi találkozók, múzeumi tárlatok megvalósítását, vagy – mint most a Petőfi Irodalmi Múzeum esetében – értékes nemzeti relikviák megvásárlását.

A tavalyi évben mecenatúrára illetve szponzorációra több mint egy milliárd forintot áldozott a társaság. A kultúra támogatására mintegy 400 millió forint jutott ebből az összegből.

A Petőfi Irodalmi Múzeummal hosszú évekre nyúlik vissza társaságunk együttműködése. 2005-ben például – József Attila születésének 100. évfordulója alkalmából – egy 70 darabból álló prózai kéziratcsomag együttes megszerzéséhez járult hozzá jelentős összeggel a Szerencsejáték Zrt.

A mai ünnepi alkalommal ismét különösen kedves kötelezettségünknek teszünk eleget a Petőfi hagyaték jó néhány becses darabjának átadásával.

Örömmel tölt el bennünket, hogy az évtizedek óta elveszettnek hitt hagyatékrész, – amely kiemelkedően magas eszmei értéket képvisel -, együttműködésünk eredményeképpen végre a nagyközönség számára is láthatóvá, tanulmányozhatóvá válik. Hasonlóképpen örülünk annak, hogy kérésükkel hozzánk fordultak, így ismételten lehetőséget biztosítva nekünk arra, hogy bizonyítsuk a kultúra iránti elkötelezettségünket.

Nemzeti költőnk, Petőfi Sándor életművének ápolása, a nemzeti identitás és emlékezet részét képező relikviák, dokumentumok összegyűjtése olyan nemes cél, amelyhez szíves-örömest nyújtott segítséget a Szerencsejáték Zrt. a hagyaték-együttes megvásárlásához adott 30 millió Ft. értékű támogatással.

Reméljük, hogy a diákság, a határainkon belüli és túli fiatalabb és idősebb generációk is értékelik és érdeklődéssel fogadják majd a gyűjtemény új darabjait, melyek szakavatott kezek közé, méltó helyre kerültek itt a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Tisztelt Főtanácsadó Úr! Ezennel örömmel adom át Önnek, és a főigazgató asszonynak, a Petőfi Irodalmi Múzeumnak a hagyatékot!"

A Petőfi halála utáni évtizedekben a Magyar Tudományos Akadémia, az irodalmi életet irányító állami intézmény mellett a civil társadalom, az irodalomszerető nagyközönség is lelkesen támogatta a még fellehető kéziratok, tárgyak, ábrázolások gyűjtését és bemutatását. A mozgalom vezetője, a közvetlen előd, a Petőfi Társaság volt, amely az egész országra kiterjedő hálózattal, széles olvasótáborral rendelkezett. Ennek köszönhető az a tény, hogy bár Petőfi családja nem örökölt a hagyományos értelemben tárgyi hagyatékot, és írói életműve is szétszóródott, a társaság által hosszú évtizedeken át gyűjtött, felbecsülhetetlen értékű műtárgyakból megalapíthatták az első irodalmi múzeumot, a Petőfi-Házat.
Az 1909-es avatást azonban csak néhány évvel követte a fanatikus Petőfi-rajongó és művészetpártoló, Ernst Lajos anyagának nyilvános közzététele az Ernst Múzeumban,

1912- ben. A főváros közönsége és az idelátogatók ezen a két helyszínen tekinthették meg a költőtől, a költőről fennmaradt kéziratokat, dokumentumokat, képeket. A két, a kutatások nyomán folyvást gyarapodó gyűjteményt egyaránt a korszaknak a nemzeti történelem iránti érdeklődése hozta létre. Eszményeik, idealizmusuk és modern építészeti kialakításuk, pragmatikus működésük egyaránt a századelő polgári kultúrájának tükre volt. A rövid fénykor után a háborús évtizedek súlyos nyomot hagynak mindkét kiállítóhelyen, sőt a gazdag és szakmailag is jól gondozott, katalógusokban közzétett Ernst-gyűjteményt 1937-ben, a tulajdonos halála után elárverezték. Számos tárgy került többek között a Petőfi Irodalmi Múzeum elődintézményébe. Azonban sajnálatosan sok, a múzeum katalógusaiból jól ismert tárgy elveszett vagy lappang ma is. Az irodalmi muzeológia az utóbbi évtizedekben csak távolról követhette e magángyűjteményekbe került tárgyakat. Ezek közül, a már a századfordulón leírt műtárgyak közül kerül ma néhány kivételesen izgalmas, értékes dokumentum a gyűjteményeikbe.

A Petőfi-relikviákat és dokumentumokat Szilágyi Márton irodalomtörténész méltatta ismertetésében. A nyolc darabból álló tárgy-együttes legértékesebb darabja egy pénztárca, amelyet Petőfi emlékül, személyes szerelmi ajándékképpen kapott feleségétől. A gobelinhímzéses oldallapokon egyik oldalon egy meztelen puttó nyújt át virágcsokrot, csintalan Ámorként néz le a felhőkből. Lába mellett a felirat: Pest, 1848. Petőfi Sándornak. A másik oldalon nemzetiszínű lobogó leng egy babérfa(?) ágai között, körben a Talpra Magyar versért szöveggel. Különös relikvia, amely egyaránt utal a házaspár nem mindennapi személyiségére és kapcsolatára. A feleségre, aki férje politikai szerepvállalását gyöngéd gesztussal örökíti meg, és európai képzettsége, olvasottsága mellett a kor hagyományos női szerepeiben is otthonosan mozog. És a férjére is, aki verseiben megénekli a biedermeier családi élet kényelmét, igényességét, bensőségességét – a tárgy elkészítése, minősége ezt is jelzi. Ugyanígy „Petőfi napja" emlékét őrzi egy ritka aprónyomtatvány, a költőnek a nevezetes időszakot megörökítő, szinte azonnal nyomdába kerülő naplójegyzetei.

Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalmak története, a világnak ez új evangéliuma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit. Minden szavát, minden betűjét szívembe véstem, és ott benn a holt betűk megelevenedtek, és az élethez jutottaknak szűk lett a hely, és tomboltak, őrjöngtek bennem! (…) Politikai életünket távolrul néztem, vagy rá sem néztem, a miért részint egyoldalúsággal, részint bűnös egykedvűséggel vádoltak. A rövidlátók! Én tudtam azt, a mit ők nem tudtak, és azért szánakoztam a napi politika kurjogató hősein, mosolyogtam a fontosságot, melyet magoknak tulajdonítottak; tudtam, hogy az ő fényes tetteik és fényes beszédeik nem egyéb, mint homokra rajzolt kép, melyet a bekövetkezendő viharnak első lehellete elsöpör; tudtam, hogy ők nem azon nagy színészek, kik a világ színpadán az újjászületés óriási drámáját eljátszák, hanem csak a decoratorok és statisták, kik a függönyöket aggatják s a színpadra székeket és asztalokat hordanak.

A kéziratok közül kiemelkedik Szendrey Júlia 1850. áprilisi levele. Az eltűnt hitvest az erdélyi hadszíntéren elkeseredetten kutató fiatal anya szólal meg benne, aki kétségbeesésében eljut az öngyilkosság gondolatáig is. Férfi álnéven küld hírt Pestre Székelyudvarhelyről Lauka Gusztávnak, egy családi barátnak:

Szendrey Júlia levele Lauka Gusztávnak
Székelyudvarhely, 1850. április 17.
A levél álnéven íródott Bányai [Lauka] Gusztávnak, György aláírással.

„Ha akar még velem találkozni, nem mondom az életben, hanem csak mostanában, ugy ha lehet, menjen fel ön is Pestre; mert én most Kolozsvárra, s onnan Pestre megyek s ott leszek tán két hétig. Azután talán az alföldre s onnan pár hónapra vagy a nagy világba, vagy olyan magányba, hol kívülem senkit, egyetlen embert se találok, hogy ott kitombolhassa magát a lelkem, hogy ott vagy végképpen megtörjek e csapás alatt, vagy újult erővel ismét fölemelkedhessem. – Nem tudtam meghalni itt, e helyeken, hol Sándort elvesztettem; nem vagyok méltó reá, hogy abba a földbe temettek volna, a hol ő fekszik. Jele, hogy még igen sokat kell élnem és küzdenem és szenvednem. Lehet-e még más czélja is életemnek? kirabolt, meggyilkolt lelkem lesz-e még képes egyébre, mint emlékezetre?
Isten önnel! a legnagyobb örömmel üdvezelném önt, ha lehetséges volna még látnom önt. Isten önnel még egyszer! gondoljon reám.
György"

Petőfi életének utolsó, Mezőberényben töltött heteihez kötődik egy, saját autográf bejegyzésével ellátott, 1849-es képes naptár, amelyben a mai szemnek talán megdöbbentő változatossággal követik egymást a különböző szöveges és vizuális tartalmak. Népszerű szerepverse, a költő borissza, duhaj imázsát megalapozó 1844-es A faluban utcahosszat / Muzsikáltatom magamat; / Tele palack a kezembe / Táncolok, mint veszett fene… kezdetű dal közvetlenül Hófehérke meséjét követi.
Petőfi öccsének, Petőfi Istvánnak levelezése szintúgy fontos adalék a testvér halála után kibontakozó kultuszhoz. Akárcsak a család többi tagjának, az ő magánéletének is megrendítő eseményeit rögzítik. Izgalmas adalékokat olvashatunk ki 1851-ben írt leveléből. Petőfi István ekkor, a szabadságharc leverése után, kényszersorozottként mészároskodik, apja mesterségét gyakorolja a Délvidéken. A Petőfi-epigonok legismertebbjéhez, Lisznyai Kálmánhoz címzett leveléből, 1851-ből: olvasnivalót, verseskötetet kér és barátokra vágyik. Ez a két fő motívuma a későbbi, Pákh Alberthez irt levélnek is.
A Petőfi-kultusz kezdeti lelkesedéséről, első időszakának hangulatáról tanúskodnak a korszak vezető folyóiratához, Vasárnapi Újsághoz küldött visszaemlékezések. A népszerű lapot Petőfi két barátja, Jókai Mór és Pákh Albert, valamint sógora és kritikusa, Gyulai Pál szerkesztik és nagy teret adnak a Petőfiről szóló cikkeknek. Az itt bemutatott, tipikusnak tekinthető levelek, nagy szorgalommal írt és összegyűjtött apró mozaikok a költő életéből. Ez, az irodalomtörténészek által megrostált és ellenőrzött, hihetetlen mennyiségű adattömeg vezetett el a Petőfiről szóló mai tudásunkhoz.
A fenti műtárgyak hosszú évtizedes elzártságuk után visszatérnek arra a helyre, ahol Széles látogatói kör ismerkedhet meg velük, tehát a hosszú idő óta rejtőzködő dokumentumok, kéziratok végre őket megillető publicitáshoz jutnak. A Petőfi Irodalmi Múzeum évente százezres nagyságrendű budapesti és vidéki diáklátogatójának tudja bemutatni tárlatvezetéssel, múzeumpedagógiai foglalkozással Petőfi-kiállítását és a kutatóknak is újabb adalékokkal szolgál gyűjteménye, hiszen az elődök ismereteinek lenyomata ma is ott van költeményeinek kritikai kiadásaiban, a róla szóló tanulmányokban, monográfiákban.

Az újonnan kiállított anyag részletes és szakmai leírása:
1.Petőfi Sándor pénztárcája, Szendrey Júlia hímzése, bőr, gyöngy, 1848. (melléklet: ceruza és két egykrajcáros)
2. Lapok Petőfi Sándor naplójából. Pest, Landerer és Heckenast, 1848. 16 lap
3. Szendrey Júlia levele Lauka Gusztávnak. Székelyudvarhely, 1850. ápr. 17. ‚ tintaírás, 1 f. (A levél álnéven íródott Bányai [Lauka] Gusztávnak, György aláírással)
4. Kis képes naptár 1849. évre. Petőfi Sándor bejegyzésével, Bp., Bucsánszky Alajos nyomdája, 1849. Erősen rongált, hiányos. Ernst Lajos gyűjteménye XIII. 92; Vasberényi Géza gyűjteménye 189.
5. Petőfi István levele Lisznyai Kálmánnak, Pétervárad, 1851. dec. 28. 1. f. Erősen rongált, szakadt. Vasberényi Géza gyűjteménye 205.
6. Petőfi István levele Pákh Albertnek, P. Dános, [1860-as évek] július 11., tintaírás 2. 1'. + boríték Petőfi István levele Pákh Albertnek – P. Dános, Kn. – Tintaírás; a 2. fólió rektóverzóján Petőfi István Csüggedésemben című verse – A Petőfi Ház 3338/a jelzetével; Vasberényi Géza gyűjteménye 208.
7. Dr. Sikor József levele a Vasárnapi Újság szerkesztőségéhez. K. n. Tintaírás. 3 f. + boríték postabélyegzővel. Vasberényi Géza gyűjteménye 1125.
8. Stern József: "Petőfi egy gyermekkori levele'. Visszaemlékezés. Tintaírás. 8 f. Vasberényi Géza gyűjteménye 1117.

www.pim.hu

Lantai József