Heltai Jenő amúgy is „megér egy misét"! Író, költő, dramaturg, színigazgató, aki az emberi sors minden poklát megjárta a második világháború alatt. E rémes korszakot magyarként és zsidóként mégis képes volt humorral rögzíteni a naplójában. Bálint András nemcsak felolvassa a napló feljegyzéseit, hanem korabeli sanzonokat is előad, amelyeknek szövegét Heltai írta. Hű társa a színpadon Darvas Ferenc, a hangulatot teremtő, bármilyen műfajra képes, nagyszerű zongorista.

Heltai Jenő amúgy is „megér egy misét"! Író, költő, dramaturg, színigazgató, aki az emberi sors minden poklát megjárta a második világháború alatt. E rémes korszakot magyarként és zsidóként mégis képes volt humorral rögzíteni a naplójában. Bálint András nemcsak felolvassa a napló feljegyzéseit, hanem korabeli sanzonokat is előad, amelyeknek szövegét Heltai írta. Hű társa a színpadon Darvas Ferenc, a hangulatot teremtő, bármilyen műfajra képes, nagyszerű zongorista.

Heltai néhány életrajzi adata: 1871-ben született Herzl Jenőként. Első verseit 14 évesen publikálta. Újságíróként működött számtalan lapnál (Magyar Hírlap, A Hét, Pesti Hírlap, Pesti Napló stb.). 1892-ben tartalékos hadnagyként tudósított Párizsból, Bécsből, Londonból, Berlinből, Isztambulból. 1903-1917-ig élt első feleségével, a másodikkal 1923-ban kötött házasságot. Unokatestvére, Herzl Tivadar, Izrael állam megálmodója hívta fel figyelmét zsidóságára és a cionista mozgalomra, Heltai azonban magyarnak vallotta magát: „magyar az anyanyelvem, magyarul írok, itt akarok élni – ha lehet". 1914-18 között dramaturg majd igazgató lett a Vígszínháznál, 1918-tól az Athenaeum Kiadó irodalmi igazgatója, 1929-től a Belvárosi Színházat vezette. 1927-ben tüntették ki a Francia Becsületrenddel. 1930-ban megjelentette az első Ady-kötetet. 1932-34 között a Magyar Színház igazgatója volt. Több drámájából a legsikeresebbek közül való A néma levente és a Kacsóh Pongrác zenéjével párosított János vitéz. Utóbbinak a főszerepéért versengett Fedák Sári. Az 1940-es években, mint sokan mások, kikeresztelkedett, hátha mentesül a zsidótörvények alól. Mint sokan mások – Heltai sem úszta meg „szárazon". Erről szól a napló. De menjünk tovább az életrajzban! Számtalan anekdota, prüdéria nélküli dalszöveg, verses dráma, bohémregény írójaként ismerte a világ, aki megteremtette a glossza műfaját, sőt, akinek köszönhetjük a mozgóképszínház helyett a máig használt mozi szót. Megírta még A tündérlaki lányok, a Naftalin és a Kis cukrászda című remekműveket, közben szivarozott, lóversenyre járt, kártyázott úgy, mint a magyar urak. Barátainak számítottak: Bajor Gizi és férje, Germán Tibor, Molnár Ferenc, Darvas Lili, Balázs Béla, Szép Ernő stb., nem csak a „boldog békeidőkben".  A II. világháború után, 1948-ban a Magyar PEN Club elnökévé választották.  1957-ben, élete utolsó évében megkapta a Kossuth-díj I. fokozatát. 86 évesen hunyt el.

Az eddig kiadatlan ostromnapló följegyzései „napról-napra íródtak lakásokban és pincékben, óvó- és illemhelyeken, kórházban, börtönben, menekülés és bujkálás közben". Mintha csak anekdotázna, de megállapítja, hogy emlékezni kell, és nem szabad felejteni, bár „unokáink nem fogják ezt a kort megérteni". Hozzá kell tennünk: azért, mert a kor a köztudatban máig feldolgozatlan.  Valószínűleg ezért vette elő itt és most Bálint András színész és Deák Krisztina rendező.

A napló a németek bevonulásától a szovjet hadsereg goromba pusztításáig foglalja össze az eseményeket – tömören, kevés szóval, annál több érzéssel. Heltai családja felvarrta a sárga csillagot, azonban egyelőre tovább élte bohém életét, az események sűrűsödésével több szivart füstölt el. Összeszámolta, hogy a szivarhegy betakarná a Gellért-hegyet. Egyre több megalázás érte. Csillagos házba költöztették, majd másik lakhelyre irányították, kihozták az „árja" fia segítségével, amit visszautasított. Letartóztatta a Gestapo, csajkát, fémpoharat, élelmet kellett vinnie magával. A zsidóktól elvették a rádiót és a telefont, kirabolták a képgyűjteményeiket, amelyek árát nem elmulatták magyar hazafiként, hanem mecénásként használták. Heltai hol magyarnak, hol zsidónak számított a pillanatnyi hatalom szemében. Többször megmenekült a barátok és a rokonok segítségével, bár megjárta a Mosonyi utcai „egerest" is, részese volt a durva, de pénzzel megszelidíthető őrség bánásmódjának. A rádió a német bevonulás alkalmával jódli- és János vitéz dallamokat sugárzott. Heltait befogadta Schlachta Margit rendháza. Wallenberg sem tudott már segíteni, a svéd menleveleket jó pénzért „hívatásosok" hamisították. Aztán jöttek a szovjet katonák, azok sem voltak jobbak, elvették az asszonyokat és az órákat, fosztogattak. Légiriadó és lóhús minden mennyiségben, az emberek félelme és ellenszenve bárki ellen felhasználható volt. A háborús hírekből kiderült Jávor Pál letartóztatása, Szent-Györgyi Albert halála. Utóbbi nem volt igaz. További lóhús, lóleves, lósült… ez igaz. Heltai a humorát, szellemes öniróniáját semmilyen körülmények sem vesztette el.

Ennyi a napló, fantasztikus, különös kordokumentum. Látni, hallani kell! A decemberi bemutató után a legközelebbi előadás 2017. január 22-én lesz.

DOBI ILDIKÓ

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük