Hírközlés az ókorban

Három magyar régészeti munkacsoport versengett az Európai Unió Ókorkutató Alapja által kiírt nagy összegű pályázati pénz elnyeréséért.

Három magyar régészeti munkacsoport versengett az Európai Unió Ókorkutató Alapja által kiírt nagy összegű pályázati pénz elnyeréséért.

  Bíztatóan indult az első csoportnak a Róma melletti Tivoliban folytatott kutatása. Pályázatukban azért bíztak, mert két régészük húsz méteres mélységben rézhuzal darabokat talált ókori cserépedényekben. Ebből, valamint az edényekre vésett rajzokból arra a következtetésre jutottak, hogy Caesar Caius Julius idejében, 2100 évvel ezelőtt már országos telefonhálózat működött Itáliában. Ezt a kutatást kívánták folytatni és feltételezésüket minden kétséget kizáróan bizonyítani a pályázati pénzből.

     A szakemberek másik együttese biztosra ment. Legalábbis úgy érezték. Ugyanis három megbízható, tudományos fokozattal rendelkező munkatársuk az Athén melletti Thívában, harminc méter mélységben üvegszilánkokra lelt. Ebből, valamint egy ógörög fizikus sírfeliratából arra a következtetésre jutottak, hogy a régi görögök 2400 évvel ezelőtt, Szókratész idejében már ismerték a száloptikás kábelekkel működő telefonhálózatot. Elméletüket szerették volna tudományos alapossággal kiteljesíteni az elnyerni óhajtott pénzből.

   A harmadik munkacsoport kiváló régészekből, egyiptológusokból, történészekből és filozófusokból verbuválódott. Négyen közülük alapos kutatást végeztek a Kairó melletti El-Gizában. Igen nehéz körülmények között, dacolva a nappali hőséggel és az éjjeli hideggel negyven méter mélységig jutottak el, ahol semmit sem találtak. Ezért a tudományos viták lefolytatása és elemzése után úgy vélték, hogy az ókori egyiptomiak II. Ramszesz korában, már 3300 évvel ezelőtt ismerték és használták a mobiltelefont. Végül is ezt a merész, új felfedezést bizonyítani kívánó kollektíva nyert meg az Európai Unió Ókorkutató Alapja által kiírt jelentékeny összegű pályázati pénzt. 

Láng Róbert