Homokvár a hazai cégstruktúra

A hazai cégek 98 százalékénak árbevétele nem éri el az EU „kisvállalkozás" definíciójának alsó határát, azaz az évi 2 millió eurót. Európai szemüveggel nézve tehát csaknem az összes magyar cég mikrovállalkozás. A tőkeszerkezet szétaprózottsága nem egyszerűen technikai kérdés, hanem komoly versenyhátrány is az ország gazdasága számára.

A hazai cégek 98 százalékénak árbevétele nem éri el az EU „kisvállalkozás" definíciójának alsó határát, azaz az évi 2 millió eurót. Európai szemüveggel nézve tehát csaknem az összes magyar cég mikrovállalkozás. A tőkeszerkezet szétaprózottsága nem egyszerűen technikai kérdés, hanem komoly versenyhátrány is az ország gazdasága számára.

Magyarország tízévnyi EU-tagsága alatt a hazai cégstruktúra nem tudott közelebb kerülni a nyugat-európai értékekhez. Az elmúlt néhány évtized társadalmi, jogi és gazdasági környezete olyan kényszerpályára állította a hazai vállalkozók jelentős részét, amelyből társadalmi összefogás nélkül már egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak kilábalni, a probléma ugyanis az üzleti etikára is rányomja a bélyegét. A helyzetet jól szemlélteti, hogy a Magyarországnál nyolcszor népesebb Németországban kevesebb mint hatszor annyi cég működik, mint nálunk, így az egy főre jutó cégek számában 40 százalékkal „jobbak vagyunk" a németeknél. Ugyanakkor a felszámolás alá kerülő cégek aránya éves szinten Németországban csak 0,74 százalék, szemben a magyarországi 2,16 százalékkal.

A rendszerváltás óta fokozatosan növekvő és elaprózódó cégstruktúra ingoványos gazdasági környezetet eredményezett még a stabil, tőkeerős vállalkozások számára is. „Ha az EU KKV-definíciója szerinti árbevételhatárokat vesszük szegmensmeghatározási alapnak, azt tapasztaljuk, hogy a hazai cégek 98 százaléka a legalsó, azaz a »mikrovállalkozás« kategóriába esik. Az árbevétel megközelítésű szegmentáció az EU KKV-meghatározásának egy egyszerűsített formája, de jól közelíti a valódi eloszlást" – mondja Pertics Richárd, a BCE Nemzeti Cégtár Nonprofit Zrt. vezérigazgatója.

A felborult, elaprózódott cég- és tőkeszerkezet komoly versenyhátrányt jelenthet a világpiacon, már méretgazdaságossági okok miatt is. 600 ezer vállalkozásnak másfélszer annyi adminisztrációs terhe van, mint 400 ezernek lenne, ami nemcsak kolonc a gazdaság hátán, de nyomás alatt tartja a hatóságokat is, amelyek szűkös forrásaik miatt lelassulnak, problémáikat újabb és újabb szabályozók bevezetésével igyekeznek megoldani. „Természetesen egy egészséges gazdaságban a nagyvállalatok mellett fontos helye van a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak is, ám Magyarországon az eloszlás nagyon messze van az ideális állapottól" – mondja a vezérigazgató.

A kormányzat számos szigorító intézkedést tett az elmúlt években a cégstruktúra megtisztítására; a jelenlegi tendenciák azt mutatják, hogy az évtizedek óta burjánzó fertőzés növekedése megállt, mégsem sikerült érdemi javuló pályára állítani a cégvilágot. A társaságok száma ugyan nem nő tovább, de a vállalkozások cserélődése, a fluktuáció továbbra is rendkívül magas, és a végrehajtás alá kerülő cégek száma is növekszik.

Amennyiben a cégformák oldaláról vesszük górcső alá a hazai társaságokat, szintén komoly rendellenességet tapasztalunk. Jelenleg a cégek több mint 70 százaléka kft., hiszen ez a cégforma adja a legnagyobb felelősségi védettséget a tulajdonosoknak és cégvezetőknek. A korlátolt felelősséggel való visszaélés így igazi magyar jellegzetesség lett, s a helyzet még az utóbbi években is tovább romlott: 2008-ban még közel ugyanannyi betéti társaság működött, mint korlátolt felelősségű társaság. Magával a cégforma elterjedésével még nem lenne probléma, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a megszűnő cégek túlnyomó része tartozásokat hagy maga után, az újonnan alapított vállalatok pedig 80 százalékban köthetőek valamilyen módon korábbi cégekhez. Ez így együttesen egyértelműen a felelősséggel való visszaélés elterjedésére utal.

A sok mikrovállalkozás mellett természetesen van egy szűk tőkeerős magja a cégvilágnak, amelyik meghatározó szerepet játszik az egész gazdaság működésében. Erre a legjobb bizonyíték, hogy a cégek alig 1 százalékát kitevő részvénytársaságokhoz fut be az EU-s pályázati volumenek közel 75 százaléka. „Nyilván technikai okai is vannak, hogy sok esetben csak a részvénytársaságok tudnak a pályázati feltételeknek maradéktalanul megfelelni, az arány mégis az egyensúly felbomlására utal" – mondta Pertics.

Az egészségtelen és egyensúlytalan cégszerkezet annyira elburjánzott, hogy pusztán jogszabályokkal érdemi javulást már valószínűtlen elérni. „Sokkal komolyabb szerepe lehet viszont az oktatásnak, a cég- és jogi információs tájékozódás elterjedésének, az üzleti etikai szint általános fejlesztésének" – véli a vezérigazgató.