Könnyeivel küszködve mondta el beszédét az Európai Parlament 2008 október 8-i ülésén a kolumbiai fogságából idén júliusban kiszabadult Ingrid Betancourt az Európai Parlament brüsszeli plenáris ülésén. A szavak erejéről beszélő politikus arra kérte az EP-képviselőket, ne feledkezzenek meg a még mindig fogságban lévő mintegy 3000 kolumbiairól.

 

Könnyeivel küszködve mondta el beszédét az Európai Parlament 2008 október 8-i ülésén a kolumbiai fogságából idén júliusban kiszabadult Ingrid Betancourt az Európai Parlament brüsszeli plenáris ülésén. A szavak erejéről beszélő politikus arra kérte az EP-képviselőket, ne feledkezzenek meg a még mindig fogságban lévő mintegy 3000 kolumbiairól.

Ingrid Betancourt felszólalásával kezdődött az Európai Parlament brüsszeli plenáris ülése október 8-án. Betancourt-t 2008 júliusában hívta meg Hans-Gert Pöttering EP-elnök, közvetlenül azután, hogy a politikusnő közel hat és fél év után kiszabadult a FARC kolumbiai gerillaszervezet fogságából.

Pöttering kifejezte reményét, egy napon minden ma még fogva tartott kiszabadul a terroristák fogságából. Az elnök szerint Betancourt példája „azt is mutatja az Európai Unió számára, hogy az uniónak, a demokrácia harcosának soha nem szabad meghátrálnia a terroristák előtt, és politikai, erkölcsi kötelessége, hogy tovább küzdjön az emberi jogok tiszteletben tartásáért."

Betancourt beszédében elmondta, ragaszkodott ahhoz, hogy eljöjjön az Európai Parlamentbe, mert – ahogyan ő fogalmazott – „az, hogy élek, önöknek köszönhető." „Amikor a dzsungelben voltam, volt arcom és nevem. Tudtam, még ha fizikailag el is temetnek, a nevem és az arcom mindig ott lesz az önök gondolataiban, és önökön keresztül harcolni fogok az emberi jogokért és a terrorizmus foglyainak szabadságáért."

Menekülés

Betancourt mintegy fél órás beszédében beszélt a gerillákról, akik több mint hat éven keresztül fogva tartották. „Ezek az alig 15-18 éves, szegénységben élő gyerekek ugyanarról álmodnak, mint a fejlett világban élő társaik: iPodról, DVD-ről, a felemelkedés lehetőségéről. De sohasem kapják meg ezeket. Frusztráltak lesznek, mellőzöttnek és kizsákmányoltnak érzik magukat. A gerillaszervezetet menekülésként választják: úgy gondolják, megoldást jelent majd számukra, hiszen élelemhez jutnak, fedél kerül a fejük felé, a puska és státuszuk révén pedig karriert csinálhatnak"- mondta Betancourt. „Ezek a gyerekek viszont elveszítik szabadságukat, ágyútöltelékek lesznek egy háborúban. A társadalom nem kínál számukra lehetőséget, nincs helyük a világban." – vélte a szónok.

„Vajon van-e jogunk tovább építeni egy olyan társadalmat, ahol a kirekesztettek vannak többségben?" – kérdezte a politikus. Az emberi jogok védelme csak úgy lehetséges, ha „elismerjük, hogy minden egyes embernek – azoknak is, akiket a híd alatt látunk, és akikre ránézni sem akarunk – ugyanolyan joga van mindarra, amit magunknak is kívánunk." – tette hozzá.

A szavak ereje

Betancourt azt mondta, a rabságban töltött idő alatt fogva tartói az ő nevében nyilatkoztak. „Undorral töltött el, hogy nemcsak fizikailag ejtettek fogságba, hanem a szavaimat is elvették" – emlékezett. Majd felemelt hangon folytatta: „semmi sem erősebb, mint a szavak, amelyek bennünk vannak. A szavakkal megváltoztathatjuk a világot. Amikor valaki beszél, a gyalázat visszaszorul. És mennyire szüksége van a világnak most arra, hogy az Európai Unió beszéljen, és kiálljon az alapvető emberi és szabadságjogokért". „A szavainkkal kell küzdenünk, mert ez a legkülönlegesebb fegyverünk. Meg kell adni a szót másoknak, mert beszélve tudunk életeket menteni!" – mondta Betancourt.

A politikus reményét fejezte ki, hogy „az Európai Unió példája »fertőző« lesz, és a dél-amerikai országok is egy hasonló közösségben, egy közös latin-amerikai parlamentben fognak egyesülni, amely kiáll az emberi jogokért és minden ember szabadságáért."

Foglyok maradunk

Betancourt könnyeivel küszködve sorolta fel egykori fogolytársai nevét, és arra kérte a képviselőket, ne feledkezzenek meg a mintegy 3000, még mindig fogságban lévő honfitársáról. „Mert a terrorizmus áldozatai számára a legnagyobb veszély az, ha a világ elfeledkezik, és lemond róluk" – fogalmazott Betancourt. Hozzátette: „amíg ők nem szabadulnak ki, mindnyájan foglyoknak fogjuk érezni magunkat. Ezért sohasem szabad lemondanunk a cselekvésről és az ő megmentésükről."

EP-vita a pénzügyi válságról

Az EU-nak egységesen kell fellépnie a pénzpiaci válság leküzdésére, a tagállamoknak pedig el kellene kerülniük a többi ország számára káros egyoldalú lépéseket – vélte a felszólalók többsége a témáról és a következő héten tartandó európai tanácsi ülésről tartott plenáris vitában.

A vitában a soros elnökség képviseletében a francia Európa-ügyi miniszter azt mondta, realitás az európai együttműködés a pénzügyi válság kezelésében: a bankok, a szabályozó hatóságok és az Európai Bizottság kéz a kézben dolgoznak. Jean-Pierre Jouyet rugalmasságot kért a Bizottságtól az állami támogatásokkal és általában a versenyjoggal kapcsolatos szabályoknál.

A lisszaboni szerződés kapcsán a miniszter azt mondta, az ír kormánynak olyan menetrenddel kellene előállnia, amely lehetővé teszi, hogy az összes tagállam ratifikálja a szöveget a decemberi európai tanácsi ülésig.

José Manuel Barroso úgy vélte, Európának rendelkezik olyan szabályozással, amely „európai módon" képes a pénzpiaci válság leküzdésére, ez azonban kemény próbája lesz az európai cselekvőképességnek és együttműködésnek.

Az Európai Bizottság elnöke úgy vélte, az állami beavatkozásnak elsősorban nemzeti szinten kell történnie, a tagállamoknak azonban közös elvek szerint kell cselekedniük.

Barroso emlékeztetett: a Bizottság egy magas szintű javaslattevő testületet hoz létre, az IMF (Nemzetközi Valutaalap) korábbi főigazgatója, Jacques de Larosière vezetésével. Az európai pénzpiaci felügyeleti rendszer kialakításán gondolkozó testület tagja lesz Neelie Kroes versenypolitikai, Joaquin Almunia gazdasági és Charlie McCreevy belső piaci biztos is.

Az EU intézményi reformja kapcsán a politikus azt mondta, nehéz úgy válságot kezelni, hogy az unió elnöksége félévente cserélődik.

Joseph Daul (néppárti, francia) szólt arról, hogy Európának meg kell védenie a kis és közepes vállalkozásokat és a polgárok megtakarításait. A frakcióvezető elfogadhatatlannak tartotta, hogy nem vonják felelősségre azokat, akik tönkretették a bankokat. Daul a lisszaboni szerződés mielőbbi ratifikálására sürgette az ezzel késlekedő tagállamokat, és reményét fejezte ki, hogy decemberig életbe léphet az új alapszerződés.

A válság megoldásához „nagyobb szükségünk van Lisszabonra, mint valaha" – mondta Martin Schulz (szocialista, német). „Évek óta azt hallgatom, hogy a piac majd mindent elrendez, a neoliberális irányzat viszont épp most omlott össze" – így a frakcióvezető. Schulz szerint a spekuláció bizonyos formáit jogszabályban kell betiltani, és el kell gondolkozni azon, milyen szabályok alapján épüljön fel az új pénzügyi rendszer.

Graham Watson (liberális, brit) azt mondta, nem szabad eltűrni, hogy egyes tagállamok egyoldalú lépésekkel lepjék meg egymást. „Néhányan azt hiszik, most örömtáncot járhatnak a kapitalizmus sírján. A megoldásokat azonban nem a zárt piacokon és a vezérelt gazdaságokban fogják megtalálni" – vélte a politikus, aki szerint a válság oka a piacok nem hatékony szabályozása.

Pierre Jonckheer (zöldpárti, belga) szerint a pénzpiaci válság azt jelzi, hogy „nem kevesebb, hanem több Európára van szükség". A piacon szerinte szükség van a „játékosok felelősségvállalására". Jonckheer szólt arról is, hogy a pénzügyi krízis elmúlta nem fogja jelenteni egyben az ökológiai válság végét is.

Brian Crowley (UEN, ír) az ír népszavazási kudarcra utalva azt mondta, időre van szükség, hogy új javaslatokkal és ötletekkel állhassanak elő. Crowley szerint a pénzpiaci válságban elsősorban az átlagembereket kell megvédeni.

Francis Wurtz (GUE/NGL, francia) úgy vélte, a kapitalista rendszer brutalitásáért az európai vezetőket is felelősség terheli. A frakcióvezető szerint biztosítani kell, hogy a kis és közepes vállalkozások túléljék a krízist.

Nigel Farage (IND/DEM, brit) szerint képmutatás, amikor az európai vezetők szolidaritásról beszélnek, valójában ugyanis a tagállamok saját érdekeikkel törődnek. Farage az Európai Unióra utalva úgy vélte, az elmúlt héten történtek „ezen őrült és nem kívánt projekt végének kezdetét" jelentik.

Jana Bobošíková (független, cseh) úgy vélte, „a politikai eliteknek meg kell érteniük, hogy nincs ingyenebéd". Szerinte „erkölcsi hazárdjáték", hogy a kormányok mentik meg a „felelőtlen bankárokat".

Becsey Zsolt (néppárti) azt mondta, a jelenlegi helyzetben a kulcsszavak: szolidaritás, felelősség, biztonság. A képviselő szólt arról, hogy a sok leányvállalattal rendelkező országok, például Magyarország számára nagyon lényeges, hogyan reagál a válságra az anyavállalat és annak a felügyelete. Szerinte az Európai Unió pozitív képet mutathatna magáról a közép-európai országokban azzal, ha a tagállamok válság esetén együttesen garanciát adnának az összes lakossági letétre. Becsey a bizalom megteremtése érdekében az uniós központi versenyfelügyelethez hasonló szervet hozna létre a pénzpiac felügyeletére.

Tabajdi Csaba (szocialista) azt mondta, „a magyar miniszterelnök 2008 februárjában javasolta egy egységes európai pénzügyi felügyelet és egy egységes felügyeleti szabálykönyv kialakítását, tekintettel a nemzetközi pénzügyi piacok zavaraira. Sajnos a márciusi tanácsi ülésen ez nem kapott többséget". Tabajdi úgy vélte, a következő Európai Tanácson vissza kell térni a javaslatra, „mert egy európai pénzügyi felügyelet nélkül újra és újra ismétlődni fognak a globális zavarok".

Perger István/Eu Parlament Sajtószolgálat

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük