Ismét a vándorló képek tárlatán

A Vándorfény Galéria (http://www.vandorfeny.hu ) azon, immár hagyománnyá nemesedett kezdeményezéséről, hogy iskolákban szerveznek időszaki kiállítást, már adtunk hírt korábban (http://www.euroastra.hu/node/26216 ). Így ez a tény aligha jelent újdonságot akkor, amikor hírt adunk a hétvégén lezajlott újabb kiállításról a Budai Középiskolában. Annak megállapítása, hogy egy művészeti tárlaton mi számít újdonságnak, kiemelkedőnek, vagy kiemelendőnek, amúgy sem a könnyebben megfogalmazható mondandók közé tartozik.

A Vándorfény Galéria (http://www.vandorfeny.hu ) azon, immár hagyománnyá nemesedett kezdeményezéséről, hogy iskolákban szerveznek időszaki kiállítást, már adtunk hírt korábban (http://www.euroastra.hu/node/26216 ). Így ez a tény aligha jelent újdonságot akkor, amikor hírt adunk a hétvégén lezajlott újabb kiállításról a Budai Középiskolában. Annak megállapítása, hogy egy művészeti tárlaton mi számít újdonságnak, kiemelkedőnek, vagy kiemelendőnek, amúgy sem a könnyebben megfogalmazható mondandók közé tartozik.

 Ez a klasszikusok esetén szemléltethető legjobban, mivel egy rég halott művész életművét bemutató tárlat leltárilag és tételesen szinte biztosan azonos alkotásokból fog állni. Miközben a helyszín, a rendezés, a körülmények általában, vagy az odalátogató pillanatnyi hangulata igencsak különböző élmények körét fogja takarni. Egy galéria esetében, mely abból él, hogy képeket, műalkotásokat vesz át és ad el, meglehetősen „mozgó célpont" maga a bemutatott alkotások köre is. Legyen az szinte bármely művészeti ágazat. Így a kisplasztikák és festmények köre sem kivétel, melyekből az említett kiállítást szervezték a 2011. május 7-8. -i hétvégén. A leltár a korábbi tudósításhoz képest akár száraz is lehetne. Ugyanúgy megtalálhatóak voltak a Csontváry, és más régi mesterek stílusát idéző művek is. S a többi festmény közt is számos olyan mű látható volt, mely a korábban már látottak stílusát idézte.

Czene Éva festményeMielőtt ezt bárki egyértelmű negatív kritikának érezné, ez inkább természetes a jelen helyzetben, mivel a kortárs művészet egyik legjellemzőbb tulajdonsága a kortárssága. A folyamatosan alkotó művészek folyamatosan bővülő életművet tudhatnak magukénak. Jobbakat és rosszabbakat egyaránt. Vagy talán nem is annyira jobbak vagy rosszabbak, hanem jobban vagy kevésbé tetszőek. Beleértve akár egy festészetileg kiművelt kép furcsább címválasztását. De a falon adott esetben nem a cím, hanem a kép fog lógni. Mert az sem változott, hogy a kiállítás vállaltan üzleti célú esemény volt. Ezen lehet, hogy trendi olykor fanyalogni, miközben a fanyalgó valószínűleg elfeledkezik arról, hogy századokkal ezelőtt is a piacról, a megrendelésekből élt a művészek zöme.

Ez a piacos oldal tehát mit sem von le sem a kiállításból, sem a művekből. Az előbbire, a két évvel írtakhoz hasonlóan, továbbra is jellemző volt a számos stílus kevert megjelenése. Mármint keverten megtekinthető módon, mivel sem tematikusnak, sem stílusilag, sem művészenként válogatottnak nem tűnt a kiállítás. Ez belépve a kiállításra kicsit kaotikusnak hat, de aztán inkább üdítőnek bizonyult, mivel így nem válik egyhangúvá a tárlat. S akár egyfajta gondolati játékot is jelenthet. Például Cene gál István, számos aktfestménye után néhány más, virág, gyümölcs témájú képét látva szinte várja már a nézelődő a lányt az almával (Éva). Ha pedig megfelelő irányból indul a képeket szemlélve, meg is kapja ezt a látványt. De természetesen ez csak egy apróság, mert nyilvánvalóan mindenkinek mást mond egy műalkotás együttes. Rohanó mindennapjainkban pedig már az is valami, ha olykor meg tudunk állni valami előtt, amit szépnek is tudunk látni.

Simay Endre István