JÓ SZAKÁCSKÖNYV A LÁTHATÁRON! -- Bezselics Ildikó A Két Cica Konyhájából

A Két cica konyhája című gasztroblog szerzője, Bezselics Ildikó újságíró arra merészkedett, hogy a hagyományos könyvkiadásban is kipróbálja magát. Éppen most, amikor karácsony előtt az új megjelenésű könyvekben szinte el lehet veszni.

Amennyiben a recenzens járatos a gasztronómiában és szakácskönyvek szerzője is, újságíró, általában nem szokott lelkesedni az újabb művekért e tárgyban, most azonban kivételt tesz, mert Bezselics Ildikó munkájáról kénytelen a legjobbakat elmondani.

Bezselics Ildikó

A két cica tulajdonosa kedveli a változatosságot és az alaposságot, nem úgy a macskái, „akik" meggyőződésesen utálják a változatosságot, mégis találunk itt egy-két macskareceptet is. A recenzens tapasztalatai egészen hasonlóak a félig domesztikált macskafélék tekintetében. Samu nevű óriási vörös kandúrja kizárólag nyers, véres, langyos nyúltüdőt evett (amivel tele lett a mélyhűtő); Stefi nevű sziámi nősténye 18 évig vegetáriánus lévén, még a halra vagy a májra sem nézett rá.

No, de térjünk a tárgyra!

Bezselics Ildikó kilencéves kora óta főz, a nagymamája mellett kezdte az „ipart". Lelkesedése a főzés iránt máig sem szűnt meg, hiába lett közben nemzetközi magazinok alapító-főszerkesztője. Gasztroblogját főleg a 18 és 30 év közötti kezdők „fogyasztják" lelkesen, ráadásul olvasóinak 30%-a férfi! A karácsonyt megelőző időszakban receptjei iránt este és éjjel is érdeklődnek! Ez adta a bátorságot, hogy belevágjon a könyvkiadásba az Athenaeum Kiadó segítségével. Huszti Gergely főszerkesztő megbízásán felbuzdulva először 700 receptet állított össze, ám a kiadó csupán kétszázra korlátozta a terjedelmet. A rövidítés után már valóban csak a legfontosabbak, a magyar ízlésnek és alapanyagoknak megfelelőek maradtak benne, így is sokrétűre és változatosra sikerült a bemutatkozás. Magukért beszélnek Tóth Milán ínycsiklandó fotói is! Az egyetlen, nem szakácskönyvbe való fotót a desszerteknél találtuk, ahol a háziasszonyon a kelleténél kettővel több karkötő van, miközben a habverővel dolgozik.

Kezdők figyelmébe ajánljuk, hogy (akár vízhatlan) órával, karkötőkkel, gyűrűkkel a háztartásban működni egyáltalán nem szabad, sőt, balesetveszélyes!

Cézár saláta

A könyv bevezetőjében a szerző először igyekszik megfelelni az olvasói által gyakran feltett kérdésekre, majd rátér a legszükségesebb konyhai eszközökre, amelyek nélkül lehetetlen a konyhai munka, aztán a kamra feltöltésére, a legfontosabb fűszerek kéznél tartására, hogy ne a készítés közben derüljön ki, mit kell a szomszédból kölcsönkérni. Megtanít arra, hogy a főzés és az evés örömforrás, nem a mindennapi, undok robot része. Az előkészületekhez bizony szükséges a vásárlási lista frissen tartása. Hasznos tanácsokat kapunk az élelmiszerek eltarthatóságáról, határidejéről a kamrában, a hűtőszekrényben avagy a mélyhűtőben. A kezdő háztartások számára megadja a legelemibb evőeszközök, lábasok, tányérok, tepsik, egyéb kellékek minimum számát.

Jöhetnek a finomságok:

Előételek és levesek, saláták, egyszerű és bonyolultabb fogások – de egyikük elkészítési ideje sem lépi túl a 40-60 percet! Fontos a konyhában az a bizonyos alaplé, ami még a modern konyhában sem állhat leveskockából, viszont állhat zöldségből, csontokból vagy szárnyasaprólékból, hiszen kell a levesek, mártások és egyéb ételek hígításához, felöntéséhez , tehát az ízesítéséhez. Szinte minden oldalon kipróbált tippet kaphatunk az egyes receptekhez. Nem feledkezik meg a szerző a magyar konyha egyedülálló kedvenceiről, a főzelékekről és az egytálételekről sem, de szerencsére kerüli a rántást, a menzák szaporítási gyakorlatát. Nála a koszt háziassá, kedvelhetővé válik. Érdekes megoldás itt az egyszerű zöldségleves – persze ahány konyha, annyiféle megoldással és összetevővel előadható.

Sajtos burger

Igen kedves dolog, hogy – bár a szerző nem vegetáriánus – gondol a húsok kiváltására finom zöldséges-fűszeres ötletekkel. Sokak kedvencét, a tésztaféléket rendkívüli ügyességgel párosítja szokásos és szokatlan alapanyagokkal. Szívesen beszél a zöldségek és a sajtok, túrók egyvelegéről, de még szívesebben a desszertekről. Ezekből találunk bőven sütéssel és sütés nélkül, de főleg gyümölccsel készülteket. Két fejezet foglalkozik a nyári-, illetve a téli befőzéssel, a divatos csatnifélék ismertetésével. Tetszetős ötlet a 95. oldalon a halfasírt.

Az italok fejezetében közelebbi barátságot köthetünk a forralt bor és a likőrök titkaival, a jegeskávé és a forró csokoládé elkészítése mellett az uborkás limonádéval is, akár van gyakorlatunk, akár nincs. Az alkoholos italok frontján régi és új ötletek valósíthatók meg kicsiben, háztartási szinten.

Bezselics Ildikó a vendéglátás örömeinél gondol arra, hogy az ünnepi asztalon mivel terítsünk, hogyan készítsük ki szabályosan, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a fogásokhoz szükséges evőeszközöket, poharakat.

Végül, amire a főzésen kívül még folyton figyelemmel kell lennünk: a hűtő tisztítására, a mosogatásra, a szemeteszsákra és a tűzhely ápolására. A háztartás „zöldítése" pedig manapság mindenkinek kötelessége, hogy hozzájáruljon a környezet védelméhez, tehát a szokásos vegyszerek helyett alternatív megoldásokat is ajánl. Természetes ecettel, sóval, szódával a háztartási tisztogatásoknak szinte mindegyike kiváltható.

A könyv használhatóságához hozzájárul a nagyon kemény kötés és a spirálfűzés. Ezáltal a receptek bármelyikénél kihajthatjuk, megáll a „lábán", amíg elkészítjük a kiválasztott fogást, sehová nem kell külön kitámasztani, ami olykor nehéz is volna a konyhában.

Baltazár Grillbár

A könyv bemutatóját és kóstolóját a Baltazár Grillbárban tartották, ahová Rémi Rita, az Athenaeum Kiadó sajtósa hívta meg az érdeklődőket. A vendéglő bűbájos, modern látványkonyhával, öreg konyhabútorok között kezdődik. Utána a hagyományos felszerelések között, udvarias pincérek segítségével haladunk a vendégek asztalaihoz, amíg megkóstoljuk Litauszki Zsolt főszakács produkcióit – szigorúan a szakácskönyvből vett receptek alapján. Balatonfelvidéki (Áldozóhegy) Zöld Veltelini beköszöntővel indult a rukolás (borsmustáros) saláta, majd grillezett csirkehússal előadott cézár saláta következett, azután a húsos vagy juhtúrós, édeskés péksüteménybe töltött hamburgerrel végződött az ízek kavalkádja. Az apró, friss, meleg sajtos pogácsa úgy etette magát, hogy minden más eltörpült mellette, ám ez nem a szakácskönyv kritikája.

Egy vendéglős család filozófiája

Régi ízek, új technológia

A Zsidai család tulajdonában lévő, egyik nyáron megnyílt vendéglőt nevezték el újszülött fiúk után Baltazárnak, amihez kis hotel is tartozik. Ám története nem itt kezdődött. 1982-ben a Budai Vár egyik kellemes színfoltja lett a Fortuna utcai Pierrot. A család feje küldetésének tekinti, hogy a magyar gasztronómia ismét európai színvonalon, a háború előtti fényében ragyogjon – vendégei örömére. Mára hat vendéglőjükben hat kiváló séf főz, az irányvonalért Litauszki Zsolt kreatív séf felel. A magyar gasztronómia a monarchia ízeit igyekszik korszerű kivitelben feltámasztani. Vendéglői közül a Pierrot inkább a nagyvilági hagyományokra épít, amíg a 21 nevű részlege a 20. századi polgári magyar konyhát teremti meg 21. századi módon. A Pest-Buda a nagymama konyhájának minden ízét varázsolja vissza korunkba a legjobb alapanyagokból, olyan fogásokkal, mint a kenyérlángos vagy a kemencében sültek. A Baltazárt formalitásoktól mentes gourmet étterem lett a világörökségi helyszín méltó társaként. Azután még keletkezett az ÉS Bisztró a Deák Ferenc utcában, a Kempinski tövében, majd a Spíler étterem az egyre elegánsabbá váló Király utca Gozsdu udvarában, a felkapott, fiatalok és külföldiek által látogatott környezetben. A család törekvése megérdemli a dicséretet.