Révay András: Új, nagyobb, bővebb
6 perc olvasás
Újrarendezve, nagyobb területen, új szerzeményekkel kiegészülve, többéves szünet után ismét megnyílt a Szépművészeti Múzeum egyiptomi állandó kiállítása.
Újrarendezve, nagyobb területen, új szerzeményekkel kiegészülve, többéves szünet után ismét megnyílt a Szépművészeti Múzeum egyiptomi állandó kiállítása.
A Szépművészeti Múzeum főigazgatója, dr. Baán László véleménye szerint óriási átalakuláson ment keresztül az a gyűjtemény, mely hosszú éveken keresztül a legkedveltebb, leglátogatottabb állandó kiállítása volt a múzeumnak. Az átalakítások miatt sokáig nélkülözni kellett, de megérte a várakozást. Igen jelentős összeg, kétszázmillió forint felhasználásával sikerült belső javításokat végezni, megújítani a kiállítóteret és más, a közeljövőben megnyíló kiállítást, ezen kívül még az egyiptomi gyűjtemény valaha volt legnagyobb értékű vásárlásra is futotta.
A hosszú szünetet elsősorban az indokolta, hogy új elképzelések alapján, korszerű módon berendezve kívánták a kiállítást létrehozni – mondta el a megnyitón Liptay Éva, az egyiptomi gyűjtemény vezetője, az újrarendezett állandó kiállítás kurátora. Ennek érdekében építészeti változtatásokat is végre kellett hajtani a múzeum belső terében. Három teremre elosztva, és szakítva az eddigi hagyományokkal, nem időrendi sorrendben vonultatják fel a tárgyakat, hanem elkülönítve, az emberek, a halottak és az istenek köré csoportosítják a csaknem félezer műtárgyat. Az évekkel korábban látottakhoz képest, most egyharmaddal nagyobb területhez jutottak.
A kiállítás az ősi egyiptomiak fejével gondolkodva, de szakmailag is helytálló módon tárgyalja az ókori Egyiptommal kapcsolatos legfontosabb ismereteket. A hármas bontás lehetőséget ad az egyiptomi világnézetben megjelenő három alapvető csoportnak, az emberek, az istenek és a halottak szférájának bemutatására. Ezek jól elkülöníthetők egymástól, ugyanakkor az egyiptomiak hite szerint és a vallási gyakorlatban folyamatos kommunikáció zajlott közöttük. Az új állandó kiállítás a három csoport jellegzetességei mellett hangsúlyozott figyelmet szentelt annak, hogy a kapcsolataik különböző lehetőségeit is bemutatassa. Az 1. terem az emberek, a 2. terem az istenek, a 3. terem a halottak világát állítja a központba, amelyeket a termek falának színei – zöld, kék, piros – az ókori egyiptomi színszimbolikának megfelelően jeleznek.
Az első terem zöld színű. Ez volt ugyanis a Nílus völgyében – de sokfelé máshol is – az újjászületésnek, a természet feltámadásának jelképe. Sok tárgy kapcsolatos itt a fáraóval. Nemcsak rangja miatt került kitüntetett helyzetbe, hanem azért is, mert az egyiptomiak hite szerint maga is istenné vált, közvetített az emberek és az istenek között. Elősegíthette az emberek jólétét, az ország biztonságát. Az 1. terem középső blokkjának lezárásaként, a 2. terem bejárata előtti térelválasztó vitrinben az emberek, az istenek és a halottak közti kommunikáció egyik fontos eszközét, a halotti sztélét és a vele funkciójában rokon mellszobrot, egy ősbüsztöt mutatnak be.
A második terem az istenek és az egyiptomi templomok világát mutatja be. A fala is kék, ez templomi hangulatot teremt. Itt is az egyik leghangsúlyosabb elem egy nagyméretű sztélé, amely a fáraó és az isten közötti kapcsolatot ábrázolja egy áldozati jeleneten. A terem közepén és a falak mellett elhelyezett vitrinekben számos – a templomi és a halotti áldozathoz használt – rituális eszköz, állat és ember alakú istenszobor látható. Az istenszobrok egy része templomi falfülkékhez hasonlító módon, a fal mentén álló fülkékben kapott helyet. A kiállítás egyes fontosabb műtárgyai mellett minden teremben kétnyelvű szöveg segíti az eligazodást.
A harmadik terem falának színe piros. Ez Ozirisz egyik szimbolikus színe. A terem a halottak világát mutatja be: a sírokban használt halotti felszerelést és az egyiptomiak által elképzelt túlvilági életet. Ebben a teremben látható két múmia, valamint a gyűjteményben őrzött festett koporsóanyag több darabja. A látogató itt megismerheti, milyen volt az ókori egyiptomi emberek hite szerint a „Túlvilági út" vagy „Anubisz", a túlvilág sakál alakú istene. Miként néztek ki a „szívskarabeusok", az „usébtik és kanopusz edények". A kevésbé félősek elidőzhetnek az állatmúmiák és a múmiadíszek előtt is.
A harmadik terem legfontosabb eleme a gyűjtemény legújabb és egyben legöregebb darabja. Több mint négyezer éves műtárgyat, egy óbirodalmi (i.e. 2200 körül) magánsírból származó, 220 x 46 cm méretű reliefes faltöredéket sikerült beszerezni. A töredék hosszú ideje Európában van, feltehetőleg még a 19. század folyamán vagy a 20. század első felében hozhatták el Egyiptomból. A Szépművészeti Múzeum hivatalos műkereskedőtől vette, akihez korábban magángyűjtőktől került. A szinte tökéletes állapotban lévő domborművön még az eredeti festés nyomai is látszanak. Ráadásul ma már a vásárlási értékének sokszorosát éri, mert a múzeum szakértői be tudták azonosítani az eddig ismeretlen eredetűnek jelzett tárgyat, melynek a nemzetközi műkereskedelemben mostanáig csak a korát tudták.
A szakemberek már első pillanatban látták rajta, hogy ez egy sírfal töredék. Az ülő figura rajta a sír hajdani tulajdonosa. A két – egyenként 6 soros – hieroglif feliratból pedig kiderül, hogy az illetőt Haunak hívták és „felolvasó pap" volt. Ez azt jelenti, hogy egy viszonylag magas rangú írástudóról van szó, hiszen az ő feladata volt, hogy hangosan recitálja a rituálékhoz tartozó, a templomokban őrzött szent szövegeket. Az írás két szövegtömbből áll, melyeket középen függőleges vonal választ el egymástól. Mindkét szöveget középről a szélek felé haladva, fölülről lefelé kell olvasni. Ezt onnan tudjuk, hogy az egyiptomi hieroglif írásban az élő figurák feje a sor kezdete felé néz. Megállva a kőtömb előtt, a néző szinte elképzeli, ahogyan 4200 évvel ezelőtt a jeleket vésték, és a hatása alól elég nehéz kivonni magunkat.
