2011. január 27-én, csütörtökön nyílt napra várják az érdeklődőket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán. Ez alkalomból beszélgetett szerkesztőségünk a Kar dékánjával, Schanda Balázzsal az egyetemen folyó jogászképzésről.

2011. január 27-én, csütörtökön nyílt napra várják az érdeklődőket a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán. Ez alkalomból beszélgetett szerkesztőségünk a Kar dékánjával, Schanda Balázzsal az egyetemen folyó jogászképzésről.

– Mikor jött létre a PPKE jogi kara, és milyen küldetéssel? Mennyiben más egy katolikus jogászképzés, mint egy nem katolikus?

– 1995-ben indult meg az oktatás a PPKE Jog- és Államtudományi Karán, első diplomákat 2000-ben adtuk át. Ebben az időszakban óriási túljelentkezés volt jogász-szakra, melyet a meglévő intézmények nem tudtak kielégíteni. A cél ugyanakkor nemcsak az volt, hogy tanulási lehetőséget adjunk azon tehetséges fiataloknak, akik helyhiány miatt kiszorulnak az állami egyetemekről, hanem mennyiségi és minőségi többletre, színvonal emelésére is törekedtek az alapítók. A többlet mennyiségi elemei az évek során – az igényekhez is igazodva – változtak: ma arra összpontosítunk, hogy elsősorban, a hallgatók és a munkaerőpiac sajátos, valós igényeinek és elvárásainak megfeleljünk, ezzel is segítve későbbi elhelyezkedésüket. A minőségi többlet önmagunkkal szemben támasztott követelménye nem változott, azonban – remélem – egyre tudatosabb. Az intézmény katolikus jellege nem merül ki abban, hogy a hallgatók a kánonjogból is kapnak ízelítőt – ez a jogi kultúra sarkalatos eleme. Az is apró jel, hogy az elmúlt években elkezdtük a tantermekben elhelyezett kereszteket feszületekre cserélni. Nagy gazdagodása a kari közösségnek, hogy három éve a Karnak saját lelkésze is van, Alessandro Caprioli, a Borromeoi Szent Károly Missziós Papi Társulás tagja személyében, aki időközben kiválóan megtanult magyarul, és egyre többeket tud megszólítani. Fontos – de nem elégséges – többlet az erkölcsi igényesség: arra törekszünk, hogy a Kar minden szempontból jól működjön. A lényeg azonban láthatatlan, és idő kell ahhoz, hogy kibontakozzon. A relativizmus diktatúrájában képzünk jogászokat, és próbáljuk a jogtudományt művelni. Ez különös kihívás a Kar számára. Ahogy II. János Pál pápa fogalmazott: a katolikus egyetem küldetése, hogy a hit és a kultúra párbeszédének helyeként az igazságot keresse, olyan módon, hogy az Igazság már ismert. Éppen ez az, amit ma számtalan kihívás ér, a hétköznapok szintjén, de a nyugati civilizáció egészére jellemző nagy tendenciák által is. Hisszük, hogy a jog nem választható el az igazságtól. A jog nemcsak technikai szabályok gyűjteménye (ebben az esetben a jogász csak technikus), hanem felismerve és elismerve az igazságot, a közjót szolgálja – ebben az esetben a jogász az igazság munkatársa.

– Milyen alap- és kiegészítő szakok vannak? Indul-e ebben az évben valami új alap- vagy kiegészítő képzés?

– A jogi karokat nem a gyorsan változó szakkínálat jellemzi: az előnyünk éppen az, hogy kevés szakunk van, ezek viszont áttekinthetőek, és „bejáratottak". Jellegadó szakunk a jogász-szak, melyet a bolognai rendszer sem érintett, azaz megmaradt osztatlan képzésnek. Emellett az igazgatási képzési ágban nemzetközi igazgatási alapszakot és európai és nemzetközi igazgatási mesterszakot hirdetünk. Minden szakunkon van levelező képzés is, és a képzések nyitva állnak az államilag támogatott és a költségtérítéses hallgatók előtt is. Továbbképzési intézetünk szakirányú továbbképzések gazdag kínálatát nyújtja, nem csak jogvégzettek számára. Miután a kismamák tandíjmentességét a kormány néhány évvel ezelőtt eltörölte, a nagycsaládosok és a kisgyermeket nevelők számára külön kedvezményrendszert alakítottunk ki.

– Milyen lehetőségei vannak a doktori képzének az egyetemen?

– Szép eredményekkel büszkélkedik a Jog- és Államtudományi Doktori Iskola, pedig a gyakran változó előírásoknak nem mindig könnyű megfelelni. Ugyanakkor az elmúlt években a doktori képzés rendszere is stabilizálódott, és sorban szereznek tudományos fokozatot a Kar fiatalabb oktatói éppen úgy, mint mások, akik minket választanak a doktori képzésre és a fokozatszerzésre. Itt nem a mennyiségi növekedés az elsődleges cél, hanem a tudományos színvonal fenntartása, fokozása. Az egyetemi oktató nemcsak tanár, hanem kutató is, és a megmérettetés ma már nemzetközi színtéren történik.

– Milyenek voltak az végzett hallgatók elhelyezkedési lehetőségeik, boldogulásuk? Van-e erről visszajelzés?

– Az elmúlt években kialakítottuk karriertanácsadási és pályakövetési rendszerünket. Úgy látjuk, hogy a nálunk végzettek döntő többsége gyorsan állást talál. Azaz semmiképpen sincs túlképzés jogászokból: sőt, jó jogászból éppen hiány van, és a valóban értékes diplomát a munkaerőpiac is elismeri. A mérce ugyanakkor nem csak a személyes siker. Az ország jobbításában, a közösség életének emberibbé, jobbá tételében is nagy szerepe van a nálunk végzett, fiatal jogászoknak. Több volt hallgatónk vállalt közéleti szerepet, sokan kerültek az igazságszolgáltatásba vagy a közszolgálatba. A cél mindenképpen az, hogy ki-ki megtalálja és kibontakoztassa saját hivatását. A fényes karrier is értékesebb, ha szolgáló alázattal élik meg, és a szerényebb eredmények mögött is lehet igazi teljesítmény. Mindenkit egyformán kell szolgálnunk és megbecsülnünk.

– Milyen az egyetemi élet, mennyire ad lehetőséget a tudományos munkára való felkészülésre, (konferenciák, tudományos diákkörök stb.), illetve a gyakorlatban való helytállásra?

– A hallgatók sokfélék: egyesek éppen csak a szükséges minimumot szeretnék teljesíteni, míg mások nyitottak arra, hogy többet teljesítsenek. Az ő érdeklődésüket a szabadon választható tárgyak gazdag kínálata mellett a tudományos diákkörök szolgálják. Itt a hallgatók már tényleges tudományos tevékenységet végeznek. A többlet iránti igényt szolgálják a külföldi tanulási lehetőségek: 42 európai egyetemmel van megállapodásunk az ERASMUS-program keretében, a külföldi tapasztalat minden szempontból a hallgatók javára válik. A jogászképzés fontos eleme a szakmai gyakorlat, ugyanakkor azt látjuk, hogy a felsőbb éves – különösen a levelező tagozaton tanuló – hallgatók közül sokan már munkát is vállalnak. Az igazi gyakorlat a diploma megszerzése után kezdődik, hiszen a jogásznak három év gyakorlat után még szakvizsgát is kell tennie, hogy valóban praktizálhasson. A továbbképzési intézetünk szakvizsgára felkészítő tanfolyamokat is szervez.

A felsőoktatásban bevezetett kreditrendszer szétzilálta az évfolyamokat, csoportokat (korábban egy-egy tankör szinte osztályközösségként működött). Ennek ellenére Karunk hallgatói igazi közösséget alkotnak, a tanulmányi kötelezettségeik teljesítése mellett számtalan szabadidős és kulturális programot szerveznek, akár épp az oktatókkal közösen, ezzel is gazdagítva Karunk életét.

– Milyen a kapcsolat a többi karral, van-e "átjárás"?

– Bár a jogi karok – különösen Budapesten – versenyben állnak egymással, ez mégsem terhelte a viszonyunkat. A tanulmányai során is sokan váltanak intézményt, akár azért mert vidékről Budapestre költöznek, akár más, személyes okokból. Ez a kreditrendszer előnyös oldala: a máshol teljesített tárgyak nem vesznek el, az átjelentkezőknek nem kell ismét vizsgázniuk a másutt teljesített tárgyakból.

A PPKE Jog- és Államtudományi kara várja az érdeklődőket a január 27-én csütörtökön tartandó nyílt napra, amelynek részletes programja Eseménynaptárunkban olvasható.

Az egyetem honlapján pedig további információkat találhatnak olvasóink.

Magyar Kurír

(nk)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük