K-telefon, egykor és most

Hírek szerint újjászületik a „zártkörű közigazgatási telefonrendszer”, becenevén a K-vonal, vagy K-telefon. Amelyet a rendszerváltás szüntetett meg. Legalábbis így véli honfitársaink nagyobb része. Valójában nem akkor szűnt meg, csupán az Antall-kormány 1991-ben felére csökkentette a K-vonalra jogosult állami vezetők számát. Valójában a teljes rendszert a Horn-kormány szüntette meg 1998 márciusában, röviddel azelőtt, hogy a választásokat elveszítette.

   A K-vonalat 1947-ben Gerő Ernő akkori közlekedésügyi miniszter, Rákosi Mátyás helyettese vezette be a csak lassan újjáéledő, sokszor hibás telefonvonalak miatt. Még húsz évvel később is éveket kellett várni egy telefonvonalra, iker-telefonra, sokszor a „búgó hangra” is. Reklamálás esetén műszaki okokra hivatkozott a Magyar Posta. Ismertem olyan akadémikust, aki a múlt század hetvenes éveiben vendégprofesszor volt Angliában és amikor búcsúzásnál a privát telefonszámát kérték, pirulva ismerte be, hogy csak munkahelyi telefonszáma van. Nem hitték el neki.

   A tárcsázásos távhívás ismeretlen volt a Kádár rendszerben. Felhívtuk a központot és kértük egy másik település megadott számának kapcsolását. Ha sikerült, akkor a központ visszahívott  bennünket, jó esetben félórán belül. Külföldi hívásnál két órán belül. Ha nincsenek multik és ez a mocskos globalizáció, ma is itt tartanánk.

   Az sem köztudott, hogy a K-vonalon kívül volt egy szuper K-vonal (VCS-vonal) is, amelyet a pártállam nagyjából harminc legfontosabb vezetője használhatott. Állítólag a Szovjetunió hírközlési minisztériuma működtette.

   Huszár Tibor akadémikus írja a 2007-ben megjelent „Az elittől a nomenklatúráig” című könyvében, hogy a K-telefon  jogosultjainak módszeres vizsgálata pontosabbá tenné a nomenklatúra pozícióképét.

   Hihetetlennek tűnik, de hazánkban már a múlt század húszas éveinek elején is volt K-vonal. Kicsit másképpen működött. 1921. július 6-án Gömbös Gyula (Horthy kormányzó bizalmasa) levelet írt Bethlen István miniszterelnöknek. (részlet) „ Kedves István, rendelj magadhoz egy este vacsorára”. Az ilyen négyszemközti beszélgetések vacsora után többet értek, mint ezer K-vonal. (A levél teljes terjedelmében megtalálható a Magyar Nemzeti Levéltárban Bethlen István iratai között,  K-468 B/2/1921. számon.)

   A K-telefonvonalak kiépítése 150-200 ezer állomást jelent és a suttogó propaganda szerint 70 milliárd forintba fog kerülni. (Na, ki fogja kivitelezni? És mennyi lesz a végösszeg?)

Láng Róbert