4 éve. A Mancs-Rancs (http://www.mancsrancs.hu/) eredményesen működik.  Annak ellenére, hogy Sterk Éva vezető és önkéntes munkatársai rendületlen kitartásával sem ért még révbe az Alapítvány. Saját telkükre, barátokhoz, panziókba „dugdossák" pártfogoltjaikat. Elsősorban nem pénzt kérnek. Együttműködést az állatvédők és az önkormányzatok között.

4 éve. A Mancs-Rancs (http://www.mancsrancs.hu/) eredményesen működik.  Annak ellenére, hogy Sterk Éva vezető és önkéntes munkatársai rendületlen kitartásával sem ért még révbe az Alapítvány. Saját telkükre, barátokhoz, panziókba „dugdossák" pártfogoltjaikat. Elsősorban nem pénzt kérnek. Együttműködést az állatvédők és az önkormányzatok között.

Egy idő után kilátástalan a küzdelem. Nyomasztó, fojtogató. Mások felelőtlensége miatt tönkremenni. Embernek, állatnak. Átérezni a kitaszított, kóbor kutyák kétségbeesését, kiszolgáltatottságát, miközben látni a farkcsóválást, a bizalmat a szemükben.

A menhelyek is tele vannak. Hiába telefonálsz körbe, ha kutyát találtál, hiába kérsz segítséget, befogadást. Zsúfoltság, pénztelenség, csak a jóakarat van. Ez már kevés. Egyre több a segítségre szoruló négylábú, egyre kilátástalanabb a helyzet. Marad az állatvédő fojtogató, nyomasztó küzdelme. A végigsakkozott éjszakák a férőhelyekkel. Kit hova tegyünk, ki kivel jön ki, miből nem lesz baj. Mindez még egy kutyáért. Egy életért. Igaz már most is szűkösen vannak, de megértik. Átmeneti szállás, nem végállomás. Gondolják. Gondoljuk. Sokszor tévedünk.

Tesszük a dolgunkat. Évek óta nincs szabadidőnk, a főnöknek már elege van a munkahelyen a telefonálásokból. A család is megelégelte a kutyák közti életet. Mi mégis mentünk, orvoshoz rohanunk, hirdetünk, könyörgünk, pénz kunyerálunk.

Nincs kiszállás. Nem bírunk. Az még rosszabb. Kutyáknak, nekünk egyaránt. Csak tönkremegyünk. Akkor ki csinálja tovább? Mi lesz velük? Elérjük-e, hogy az élet érték legyen mindenki szemében?

Az alapítvány vezetője olyan kezdeményezéseket indítana, amelyek országos szinten, hosszútávon jelenthetnek megoldást: a kutyák kötelező mikrochip megjelölése, a gyepmesteri (sintér) telepek szabályozása, nyilvánossága, állatvédők általi ellenőrzése, a szaporulat szabályozása az ivartalanítás széleskörű elterjedésével, kutyák „használata" terápiákhoz öregek, fogyatékosok foglalkozásánál, állatvédelmi rendőrség létrehozása, a törvényben előírt „gondos gazda" ellenőrzése.

Mindehhez szükség van összefogásra. Nem a kutyák összefogására a sintérek által.  Az nem vezet sehova, nem előz meg semmit. Nem megoldás semmire.   Még csak nem is szükséges, csak rossz. Rossz érzés embernek, kutyának.

Számoljunk kicsit: Mennyibe kerül egy kóbor kutya?

A gyepmester befogja 20-40 ezer Ft-ért – az adófizetők pénzéből. Az állatvédők oltatják, ivartalaníttatják, etetik, hirdetik, elhelyezik: ha fél évet számolunk, és nem panzióban helyezik el, hanem saját menhelyen, amivel kevesen rendelkeznek ez kb. 55-60 ezer Ft.

Egy felelőtlen ember miatt, aki természetesen semmit nem fizet. Ha azonosítani lehetne a kutyák gazdáit, nem kerülne ilyen sokba. A kóbor kutyák által okozott balesetek költségeit nem is számolva.

Támogatott ivartalanítás nélkül folyamatosan jön az utánpótlás: Ha egyetlen szuka kutyából indulunk ki, aki évente 3 további életképes szuka kutyát szül, és ők tovább szaporodnak, a született egyedek száma 6 év alatt megdöbbentő: 260.000 kutya!

Ha összeadjuk azt a pénzt, amit az önkormányzatok kifizetnek a gyepmestereknek, az állatvédők pedig a kutya tartására a panziókba, akkor ebből pár év alatt biztosan összejönne egy menhely felépítésének a költsége.

A minisztérium által kiadott gyepmesteri engedélyek számát (90db) tekintve képtelenség a törvény által előírt feladatot megfelelően teljesíteni. Ez durván azt jelenti, hogy 1 gyepmester 40 településről kellene, hogy befogja a kutyákat. Csupán néhány telep képes erre. Hogy működik akkor ez valójában?

Szeretnénk megtudni. Ezért készül most egy országos kutatás, amelyhez minden önkormányzattól bekérjük az adatokat.

Az biztos, hogy a kóborállat-jelenség hatékony kezelésére átfogó program kidolgozása szükséges. Ennek részét kell képeznie a következőknek:

Az állatok védelmét szolgáló jogszabályok felülvizsgálata, a jogi anomáliák megszüntetése, ill. az előírtak betartatása, számonkérése, eljárás indítása a be nem tartókkal szemben.

A nem tenyésztésre szánt állatok (a keverékek nyilván nem azok) ivartalanításának kötelezővé tétele (ennek egyik kezdő lépése lehet, hogy akit „rajtakapnak", hogy kiengedte az utcára a kutyáját – ehhez természetesen a chipazonosítás szükséges-, kötelezzék ivartalanításra, ez lenne az első „büntetés".

Az azonosítás megkönnyítésére chipezés bevezetése.

Kulturált állatotthonok létrehozása, üzemeltetése állatvédők által, átvállalva a gyepmesteri tevékenységet, esetenként állatbefogó segítségének kérése.

A felelős állattartás témájának többszintű oktatása (az állatvédelmi törvény jelenleg is az önkormányzatok kötelezettségei közé sorolja azt, hogy „Az állatokkal szembeni megfelelő magatartásra, gondoskodásra nevelést, az állatok megismerését az oktatás és ismeretterjesztés eszközeivel is elő kell segíteni."  Erre nyilván az önkormányzatok nincsenek felkészülve, de a civil állatvédő szervezetek szívesen részt vennének benne, ha napjaikat nem a rengeteg sorsukra hagyott állat mentése töltené ki.

Ez a szebb jövő. Most 2008-ban azonban a menhelyek csak az 1%-okra számíthatnak. Sokuknak nem telik drága kampányra, ők szerényen csak azt kérik, amiről más javára nem rendelkeztek az adófizetők.

Dr. Egerszegi Péter, a gazdagréti FeliCaVet állatorvosi rendelő ügyvezetője 8-10 állatvédő egyesülettel áll állandó kapcsolatban. A Mancs-Rancs munkáját kiemelkedően makulátlannak minősítette.

Véleménye szerint az állatvédelem egyik sarkalatos pontja volna a különböző szervezetek együttműködése. Ha megtalálnák a közös hangot, rugalmasabb és eredményesebb volna az érdekérvényesítés.

Dr. Egerszegi Péter személyesen is segíti a Mancs-Rancs otthonkeresését, mert szerinte konkrét földterület nélkül szélmalomharc minden hasznos kezdeményezésük. Ha bármilyen ígéretet hall, Sterk Éva az első, akit beavat. A XI. kerületi önkormányzattal tervez a témában tárgyalást az ügyvezető.

Terápiás centrum, menhely, panzió és idős állatok parkja működne egy fedél alatt. Olyan bázist szeretnének létrehozni, amely az érintett önkormányzattal és a lakókkal szoros összhangban, minden előírást figyelembe véve épülne.

Dr. Egerszegi meggyőződése, hogy a kóbor állatok problémájára a chipezés általános bevezetése jelenthet végleges megoldást. Budapest bizonyos kerületei (VI., VII.) felkarolták már a módszert, ingyenesen adnak a kutyák tulajdonosainak beültethető azonosítót. A törvények megfelelő finomhangolásával így büntethető lenne az, aki 24 órán belül nem jelenti be az állat eltűnését. Kiderülne, melyik négylábú, miért került utcára. A hazaszállításért is fizetni kellene.

A Mancs-Rancs különleges megoldásokkal szolgál. A telepen lévő állatok gondozására Sterk Éva, az alapítvány vezetője – otthont és családot biztosítva neki – egy hajléktalan férfit kért fel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük