Sok az utas? Majd csökkenni fog! Az onbudsman véleménye meg nem érdekel!Sok az utas? Majd csökkenni fog! Az onbudsman véleménye meg nem érdekel!

A BKV fokozott ellenőrzést tart, és talán ez érthető is lenne. De az, aki találkozott már igazi, vérbeli BKV-ellenőrrel, korántsem biztos, hogy pezsgőt bont örömében erre a hírre. Mert a jelen közmondásos BKV-ellenőre igencsak messze van a valamikori kalauz-bácsiktól és -néniktől. De, és igencsak nagy tisztelet a kivételnek, attól is, ami bármikor elvárható lenne valakitől, aki embertársai akár kényszerű vekzálásával keresi kenyerét.

 Sok az utas? Majd csökkenni fog! Az onbudsman véleménye meg nem érdekel!Sok az utas? Majd csökkenni fog! Az onbudsman véleménye meg nem érdekel!

A BKV fokozott ellenőrzést tart, és talán ez érthető is lenne. De az, aki találkozott már igazi, vérbeli BKV-ellenőrrel, korántsem biztos, hogy pezsgőt bont örömében erre a hírre. Mert a jelen közmondásos BKV-ellenőre igencsak messze van a valamikori kalauz-bácsiktól és -néniktől. De, és igencsak nagy tisztelet a kivételnek, attól is, ami bármikor elvárható lenne valakitől, aki embertársai akár kényszerű vekzálásával keresi kenyerét.

Mert akkor, amikor egy baráti beszélgetésben szó kerül az ellenőrökről, az attitűd nem az, hogy azok nagyon rendes, segítőkész és udvarias emberek, csak van néhány nem oda való is. Sokkal inkább az, hogy van köztük rendes, segítőkész és udvarias is, na de a többség… S ez baj, nagy baj. Mert alapvetően meghatározz több dolgot is. Alapvetően jellemzi azt a helyzetet, társadalmi hangulatot, ami fogadja az ellenőr akár okszerű ténykedését is. Mert ha, és amennyiben a csak látszólag optimalizált, a gyakorlatban zsúfoltabbá tett járaton az alsó lépcsőre felfurakszik egy ellenőr, az ott rügyezhet ki. Alig valószínű, hogy a busz belsejébe tudja ágálni magát.

De sajátos módon nehéz néha nem arra gondolni, hogy valamiért szándékoltan válogatnak olyanokat ellenőrnek, akik egyfajta vérebszemlélettel vannak megátkozva. S egyben a jólneveltség nyomainak kinyilvánításától is pánikszerűem óckodnak. Ez különösen akkor válik nyilvánvalóvá, ha konfliktushelyzet alakul ki. Márpedig a hónapok eleje bővelkedhet ilyenekben. Különösen a tanévváltással egyetemben, mert a diákigazolványok márpedig lejárnak. S igen, töredelmesen bevallható az is, hogy biztos előfordulnak lejárt igazolvánnyal közlekedni próbálók. Ha az ellenőrnek éjjel nincs jobb elfoglaltsága, mint a metróbejáratban pöffeszkedni, ám tegye. Ha ellenőriz, tegye, joga van hozzá.

Van pár dolog azonban, amihez szerintem az ellenőröknek igen kevés joga van. Például, „tudja kedves Lajos, mi az igazolvánnyal a gond?", vagy „tudja uram hányadika van?" típusú beszólásokkal illetni a mellett elhaladót. Akár jogos, akár nem jogos az intézkedése. Ha ugyanis vele beszélnének hasonló csendőrstílusban, uram bocsá' hasonlóan bunkón mondjuk egy bankfiókban, aligha hagyná szó nélkül. Márpedig a BKV egy közszolgáltató. A köz pénzén a közt szolgáló cég. Ez a jegyáraktól függetlenül igaz, mivel igen komoly költségvetési injekciókkal működik. Az pedig az adófizetők, praktikusan mindannyiunk pénze. Az ellenőrt tehát mi fizetjük. Ha pedig igaz az, hogy demokratikus körülmények között az rendeli a zenét, aki fizeti a hegedűst, akkor erősen elgondolkodtató, hogy a BKV a saját pénzünkért gyakorol szívességet nekünk, és ugrasztja rá az utazóközönségre azokat, akik még egy magányos szigeten is tudnának kibe belekötni. Ha ugyanis alá-fölérendeltségi viszonyokat akarnánk keresni, akkor a BKV és ellenőre van értünk és nem fordítva. A BKV ellenőre is a köz alkalmazottja, és nem a köz van az ellenőr komplexusainak kompenzálására odarendelve a járatokra.

Így elvárható lenne, hogy a BKV csak pszichológiailag is arra alkalmasakat alkalmazzon egy ilyen posztra. Már csak önérdekből is, hiszen az ellenőr fellépése fogja meghatározni nem kis részben azt, hogy az átlagutas miként fogja fogadni azt a hírt, hogy a köz ismét meginjekciózta a céget pár milliárddal. S persze azt is, hogy a következő BKV-sztrájknál a lakosság kivel lesz szolidáris. Nem az újságcikkekben, hanem a metróbejáratnál. Mert a viszonyok ott dőlnek el. Azon a ponton, amikor az utas a beszóló ellenőrrel találkozik. Amikor túrórudit majszoló vihogó csitri ácsorog karszalaggal a korlátra biggyesztve. Amikor az utazókra rá sem hederítve beszélgető karszalagosok játszák el az ellenőr szerepét a nagy reggeli bohózatban. Ott és akkor dől el az egyes emberekben az a kérdés, hogy akarja-e ezt a szolgáltatást fizetni, és mennyire akarja fizetni. Vagy nem volna-e sokkal jobb visszahozni a járatokon közvetlenül jegyet adó kalauzbácsikat. Alig változtatva a foglalkoztatottak számán, de hatékonyabbá és főleg emberszabásúbbá téve köznek való szolgáltatást.

Andrew_s

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük