„Kivárom a pillanatot…” – Interjú Vass Dániel fotóművésszel
4 perc olvasás
Vass Dániel:Önarckép
Egy hónapon át, 2011. március 7-ig híres zenészek portréit láthatja a nagyközönség a Duna Televízió Látványtárában: Vass Dániel A jazz nagyjai című kiállítása 2011 .február 9-én , 12 órakor nyílt meg. A Svájcban élő magyar fotográfus tárlatát kollégája és barátja, Eifert János fotóművész méltatta. A megnyitón Birinyi József népzenész, népzenekutató muzsikált, Agócs Sándor költő-szerkesztő pedig felolvasta Vass Dániel műveire írott versét. A megnyitót a Duna Televízió nézői élőben láthatták, hiszen a Kívánságkosár című műsor közvetítette. A kiállítás kapcsán beszélgettünk a művésszel.
Vass Dániel:Önarckép
Egy hónapon át, 2011. március 7-ig híres zenészek portréit láthatja a nagyközönség a Duna Televízió Látványtárában: Vass Dániel A jazz nagyjai című kiállítása 2011 .február 9-én , 12 órakor nyílt meg. A Svájcban élő magyar fotográfus tárlatát kollégája és barátja, Eifert János fotóművész méltatta. A megnyitón Birinyi József népzenész, népzenekutató muzsikált, Agócs Sándor költő-szerkesztő pedig felolvasta Vass Dániel műveire írott versét. A megnyitót a Duna Televízió nézői élőben láthatták, hiszen a Kívánságkosár című műsor közvetítette. A kiállítás kapcsán beszélgettünk a művésszel.
Vass Dániel svájci-magyar fotográfusnak tartja magát. Milyen fordulatok vetették távol Magyarországtól? És hogy éli meg ezt a kettősséget?
1974-ben minden tekintetben reménytelen volt a helyzetem, ezért eldöntöttem, hogy nem térek haza egy németországi kamarazenei kurzusról. Svájcot választottam úticélul, azon belül pedig Zürichet. A nagy ismeretlenben ez egy kicsit ismerős volt, sok fiatal svájci zenésszel találkoztam egy korábbi ifjúsági zenei csereprogram kapcsán, amikor a Szent István Gimnázium zenekarában klarinétoztam. Ekkoriban már folyékonyan beszéltem németül, és egy év múlva, amint tanítani kezdtem, a helyi dialektust is elsajátítottam a gyerekektől (tőlük tanul az ember legjobban!). Minthogy Svájc is a közép-európai kultúrkörhöz tartozik, semmilyen területen nem akadt különösebb problémám. Én ott is mindig vállaltam a magyarságomat, és ezt a befogadó ország örömmel vette. Az 56-os emigráció helytállása miatt a magyarokat pozitívan értékelik.
Vass Lajos Erkel-díjas zeneszerző, karnagy és Kaposi Edit tánctörténész fiaként örökölte a zenéhez való vonzódást, sokáig zenészként dolgozott, évtizedekig a Luganói Rádiózenekar tagja volt. Miért, hogyan fordult a fotóművészet felé?
Szüleim szellemi hagyatékát külföldről is igyekszem ápolni. Tavaly a Lakiteleki Népfőiskola panteonjában volt édesapám szoboravatója. Idén nyáron a helyi néptánctábor felveszi édesanyám nevét, és további elképzeléseim is vannak arról, hogy életművüket hogyan lehet méltó módon megörökíteni.
Ez az örökség számomra nagyon fontos. Gyerekkoromban jelesen festettem és rajzoltam, több díjat is nyertem. Búza Barna szobrász és Vincze Lajos festő nagyon biztattak a képzőművészeti pályára, ám én végül a zene mellett döntöttem. Már zenekari muzsikusként több díjat is nyertem felvételeimmel – évtizedek után pedig visszatértem a vizuális művészethez, csak a ceruza és ecset helyett a fényképezőgép lett az eszközöm.
A zene és a fotó hogyan egészítik ki egymást?
Ahogy minden művészeti ágazat összefügg, úgy a zene és a fotográfia sem választható szét. A kép felidézheti a zenét, a muzsika képeket hoz elő. A fényképezés több területét is kipróbáltam, és a portré lett az, amiben megtaláltam önmagam. A fotó-alanyom lelkéhez így közelebb kerülök, és ez a procedúra az önmegismerésben is jelentős állomás.
Mint a Duna Televízióban látható A jazz nagyjai kiállítás is mutatja, elsősorban zenészportrékat készít.
Úgy érzem, hogy muzsikusként más módon közelítek a zenészekhez. Több olyan karmestert is fotóztam, aki utólag pontosan meg tudta mondani, hogy a képeken a művek mely üteme alatt exponáltam. Ismervén a zeneműveket, sokszor kivárom azt a pillanatot, amikor tudom, hogy megtörténik majd a fontos mozdulat vagy tekintet…
Bujdosó Edit
