Kíváncsi természet vagyok. Elmentem a diktatúra sötét titkait őrző Hivatalba, hátha engem is megfigyeltek. Kedves arcú hölgy fogadott, kérdőíveket tett elém. Egyik-másik rubrika sértette a személyi jogaimat, de túltettem magam ezen. Végtére is én fordultam hozzájuk, nem ők hozzám. Némi várakozás után megjelent egy szigorú tekintetű úr, hóna alatt egy dossziéval. Legnagyobb meglepetésemre engem is megfigyeltek. 1970 és 1980 között két tucat feljegyzést készített rólam egy Kökörcsin nevű ügynök.

Kíváncsi természet vagyok. Elmentem a diktatúra sötét titkait őrző Hivatalba, hátha engem is megfigyeltek. Kedves arcú hölgy fogadott, kérdőíveket tett elém. Egyik-másik rubrika sértette a személyi jogaimat, de túltettem magam ezen. Végtére is én fordultam hozzájuk, nem ők hozzám. Némi várakozás után megjelent egy szigorú tekintetű úr, hóna alatt egy dossziéval. Legnagyobb meglepetésemre engem is megfigyeltek. 1970 és 1980 között két tucat feljegyzést készített rólam egy Kökörcsin nevű ügynök.

   Megdöbbentem az írások láttán. Szemenszedett hazugságok keveredtek féligazságokkal, magánéletem kis titkai könnyelműen kimondott véleményemmel, valós telefonbeszélgetések részletei ismeretlen levelekből vett idézetekkel. De ki lehetett ez a Kökörcsin? Először munkatársaimra gyanakodtam. Az említett tíz év alatt a Nemesfém Hitelesítő Intézetnél dolgoztam a külföldi fémjelek osztályán, talán egyik kollégám lehetett a gazember. Kezdtem érteni, miért nem kaptam tíz évig fizetésemelést. De  feltevésemet meghiúsította az a tény, hogy 1975-ben egy bécsi hajóúton vettem részt és az egyik jelentés azokról a dehonesztáló megjegyzésekről szólt, amelyet a búcsúesten, kissé boros állapotban tettem párttitkárunkra. Nos, ezen a hajón egyetlen kollégám sem utazott velem, tehát Kökörcsin nem lehetett köztük.

   Talán valamelyik szomszéd, gondolkodtam tovább. Ám ezt is el kellett vetnem. Négylakásos társasházban lakom, annakidején a másik három lakásban egy vegyes vállalat francia alkalmazottai laktak, sajnos egy szót sem tudtam beszélni velük. Megvizsgáltam még egy változatot. Akkoriban tagja voltam az Arany Szarvas Asztaltársaságnak, sok-sok vendéglőt jártunk végig, ettünk, ittunk, beszélgettünk, politizálgattunk, kritizáltunk. Aztán eszembe jutott, hogy a társaság tagjait szintén megfigyelték, közülük tehát senki sem lehetett Kökörcsin.

   Ekkor rettenetes gyanú ébredt bennem. Kökörcsin a feleségem. Esetleg megzsarolták valamivel és kénytelen volt jelenteni rólam. Szerencsére erre is rácáfolt az egyik papír. Ugyanis 1978-ban egy régi kedves lányismerősömmel órákat sétáltam és beszélgettem, mert valamilyen lelki problémája volt és csak én tudtam megvigasztalni. Jelentés készült erről is. Ha pedig a feleségem lett volna Kökörcsin, akkor nem írogat,  hanem a fejemhez vágja  a nászajándékba kapott, ezüst talpú ólomkristály vázát.

   Aztán még szörnyűbb gondolatom támadt. Mivel otthonról folytatott telefonbeszélgetéseimet is elemezte az egyik okmány, megvádoltam magamban a fiamat. Szerencsére ez a rettenet hamar elmúlt. Fiam ugyanis 1982-ben született.

   Ezek után érthető, milyen kíváncsian várom az új ügynöktörvény elfogadását.

Láng Róbert

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük