Kortársak Lőegylete
3 perc olvasás 
Mikor gyerek voltam – lányoktól talán kicsit szokatlan módon- rendszeresen készítettem íjakat, mert szerettem lövöldözni vele, természetesen az általam rajzolt céltáblákra. Később az iskolában már lövészetre iratkoztam be, amiből kifolyólag bizony a céllövöldések nem nagyon kedveltek. Ily jellegű múltam még érdekesebbé tette a Budapest Galéria Kortársak Lőegylete című tárlatát.
Mikor gyerek voltam – lányoktól talán kicsit szokatlan módon- rendszeresen készítettem íjakat, mert szerettem lövöldözni vele, természetesen az általam rajzolt céltáblákra. Később az iskolában már lövészetre iratkoztam be, amiből kifolyólag bizony a céllövöldések nem nagyon kedveltek. Ily jellegű múltam még érdekesebbé tette a Budapest Galéria Kortársak Lőegylete című tárlatát.
A Kortársak Lőegylete című tárlat meghívásos, tematikus kortárs művészeti kiállítás. Olyan remek művészek mutatják be műveiket, mint Böröcz András, Bukta Imre, Elekes Károly, Kicsiny Balázs, Kőnig Frigyes, Lenyel András, feLugossy László, Pinczehelyi Sándor, Roskó Gábor, Somody Péter, Szurcsik József, Ujházi Péter, efZámbó István, valamint névtelen, 19. századi mesterek.
„A történelmi Magyarország területén egykor – nyugat-európai mintára – számos településen működött lövészegyletek életéhez, reprezentációjához szorosan hozzátartozó festett lőtáblákról van szó. Ezekből, a helytörténet, egyesületi történet, a céhes ipari keretekben tevékenykedő provinciális képzőművészet elbűvölően beszédes és esztétikailag is rendkívül izgalmas dokumentumaiból több koherens tárgy együttes is fönnmaradt közgyűjteményekben (pl. a bajai, a soproni és a selmecbányai múzeumban).
A felkérést a kiszemelt művészek mindegyike örömmel elfogadta, a teljesítésben azonban a változatok széles skálája volt kimutatható. Volt, aki csak az ötletig jutott, a megvalósításra már nem futotta idejéből. Voltak többen is, akik régi, félbehagyott munkáikat „aktualizálták", leheltek beléjük új életet. Ezt a műtárgylista kettős keletkezési évszámai jelzik. Akadt olyan résztvevő is, aki legeltökéltebb szándéka ellenére sem tudott új, ad hoc művet létrehozni, ezért régebbi munkáit küldte be. Így a technikai megkötéseknek nem felelhetett meg, ám a ki nem mondott tematikusaknak annál inkább. Műveit természetesen ugyanolyan örömmel állítjuk ki, mint azokét, akiket semmi sem akadályozott meg abban, hogy a felkérésre friss, még nedves munkákat, mi több, sorozatokat alkossanak.
Eddig a leltár (a műtárgylista) kommentárja. A mérleg érdemi része azonban izgalmasabb. A kurátornak nem voltak előzetes elképzelései provokációjának majdani eredményéről, mégis némi meglepetést okozott számára az az általános érvényű tapasztalat, hogy egy bájos XIX. századi társasági műfaj karaktere milyen egyértelműen csap át másfél-két évszázad múltán tragikus vagy groteszk modusba. (A csókok íze mézből áfonyába.) Erre kész a magyarázat: a mögöttünk hagyott XX. század történelme. Azé a századé, amelyben valamennyi kortárs kiállítóval együtt életünknek alighanem nagyobbik felét éltük le. Generációnk keserű felismerése: – hogy az egyik mű címét idézzem – Lőni nem játék. A mű tükör, a célkeresztben mi magunk vagyunk." Várkonyi György
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A kiállítást július 5.-ig tekinthetik meg a Budapest Galériában a Szabad sajtó út 5. szám alatt.
Németh Krisztina
