Különleges fizetőeszközök

Törvényes magyar fizetőeszközök is vannak (voltak), amelyeket nem nevezhetünk pénznek. Nem általánosak, vagyis csak bizonyos helyeken fizethetünk velük, esetleg különlegességük miatt névértéküknél sokkal többet érnek. Lássunk néhányat ezek közül a múltból és a jelenből.

    A múlt század harmincas éveiben a Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság (Beszkárt) a villamos vonalakat a viteldíj szempontjából kis szakaszokra bontotta  Ilyenek voltak például a 6-os villamos szakaszai. Horthy Miklós híd – (ma: Petőfi-híd)  Nemzeti Színház –  (Rákóczi út) –  Berlini tér (Nyugati-tér) – Szél Kálmán tér. Ha végig akartuk utazni a teljes vonalat, akkor teljesárú jegyet kellett váltani. Ha csak egy szakaszt, akkor egy kisszakaszt (tantuszt) kellett bedobni a vezető melletti perselybe.

    Nem is olyan régen a városokban sok telefonfülkét láthattunk a közterületeket. Még a falvakban is volt legalább egy, a pályaudvaron, a posta mellett, vagy a vasútállomáson. A rendszerváltáskor még 30.000 telefonfülke volt az országban. A fülkében lévő készülékbe telefonérmét kellett bedobni, és ha még a vonal is megjött, akkor beszélhettünk pár percet. A mobiltelefonok terjedésével párhuzamosan a nyilvános készülékek száma lassan megszűnt.

 A játékkaszinókban nem készpénzzel játszanak, hanem zsetonokkal. Ezek természetesen pontosan annyit érnek, mint a készpénz, a nyereség azonnal beváltató ropogós bankjegyekre. A világ nagy kaszinói gyakran alkalmazzák azt a módszert hgy a belépő játékos ingyen kap bizonyos értékű zsetont. Nem jár rosszul a módszerrel a kaszinó, mert a játékos kedve nem szűnik meg az ingyenzseton elvesztésével. Budapesten, a  Las Vegas kaszinó megnyitásának napján minden belépő játékos egy ajándék zsetont kapott.

  A Magyar Nemzeti Bank egyik „monetáris” feladata a pénzkibocsátás. De nem csak bankjegyet és érméket hoz forgalomba,  időnként aranypénzt is. 2006-ban például ötezer darabot, az 1956-os forradalom emlékére. Törvényes fizetőeszköz. 98.6 százalék tisztaságú, 23,7 karátos színaranyból készült, súlya 21 gramm. Persze, aki egy ilyen érméhez hozzájutott, az bár megtehetné, de nem fog fizetni sehol vele, mert pillanatnyilag egy érmegyűjtő azonnal 350.000 fontot adna egy példányért.

  Emlékszünk még a fillérre? 1 forint = 100 fillér. Legkisebb pénzünk a kétfilléres volt, középen lyukkal. Törvényes fizetőeszköz volt ez is. De ne próbáljon senki egy 60 forintos tojást kétfilléresekkel kifizetni, megy egyrészt 3000 darabbal kellene fizetni érte, másrészt a Magyar Nemzeti Bank 1992. szeptember 30.-i rendeletével kivonta a forgalomból. Mellesleg a Vaterán 600 forintot kérnek egy darabért. Arra nem sikerült rájönnöm, miért készítette az Állami Pénzverő lyukkal a közepén?

 Láng Róbert