Lakatos Márk könyve: Te & Én – Divat- és stíluskalauz

Lakatos Márk show-rendező, divatújságíró, jelmeztervező, Magyarország legismertebb stílus-mestere, a nagy sikerű Stílusterápia c. kötet után új könyvvel jelentkezik az Alexandra Kiadónál, amelyben számos időtálló öltözködési és stílus-ötlettel látja el az olvasót. Segítségével gyerekjátékká válik bárki számára a legelőnyösebb hajviselet megtalálása, a személyiségéhez illő színvilág kialakítása, alakjához illeszkedő ruhatár összeállítása. 

Lakatos Márk show-rendező, divatújságíró, jelmeztervező, Magyarország legismertebb stílus-mestere, a nagy sikerű Stílusterápia c. kötet után új könyvvel jelentkezik az Alexandra Kiadónál, amelyben számos időtálló öltözködési és stílus-ötlettel látja el az olvasót. Segítségével gyerekjátékká válik bárki számára a legelőnyösebb hajviselet megtalálása, a személyiségéhez illő színvilág kialakítása, alakjához illeszkedő ruhatár összeállítása. 

A rendhagyó formátumú könyv sokkal több egyszerű stílustanácsadónál, a két irányból olvasható kötet második fele egy Budapest-kalauz, ennek a pezsgő, kimeríthetetlen élményforrást nyújtó városnak a kincsestára, Lakatos Márk  szemével. Kedves, közvetlen stílusban mesél kedvenc kulturális helyeiről, boltjairól, éttermeiről, cukrászdáiról, évszakhoz illő receptekkel színesítve. Önmagunk és városunk, Budapest megismerésére csinál kedvet mindannyiunknak.  

A kötet bemutatóján a szerző zenei előadói jártasságáról sanzonok, spanyol dalok előadásából győződhettek meg a résztvevők, műsorát Hegyi Dávid kísérte zongorán. Ezt követően Lakatos Márkkal régi iskolatársa, Winkler Nóra beszélgetett új könyvéről, s legszemélyesebb indíttatásairól.  

Megtudhattuk, Márk stílusmesteri munkájának mottója; „senkiből nem akar semmi sem csinálni", senkin sem szeretne változtatni, hanem ha valaki kíváncsisággal telve, kéréssel fordul hozzá, akkor az illetőt egy kicsit „szemügyre veszi", végig gondolva, ki is lépett most életterébe, ki az, aki tanácsért keresi és miért. Fontos, legyen nyitott az illető, tudja elereszteni magát, így lehet kapcsolatba kerülni és bármilyen munkát kezdeni vele.  

Nagyon fontosak Márk számára azok a dolgok, amelyekről az illető nem szól, amiket nem akar kiadni magáról, azok a pillanatok, amikor az illető elhallgat, másfelé néz. Fontos, hogyan mozog, vagy hogyan marad passzív, ez sokat elárul, pl. hogy mit szégyell saját magával kapcsolatban, hogy mire büszke, vagy miért utálja magát adott esetben évek óta. Innen kell kezdeni a stílusmesteri munkában az ismerkedést.   

A tv nézők százezreit az érdekes történetek és katarzisok ragadják meg, ezek a drámai helyzetek vonják magukra a figyelmet. A stílusmesteri munkában ez másként működik, nem ez hat, sokan egyszerűen az újra való kíváncsisággal keresik meg a stílusmestert, mert unják magukat valamiben, valami miatt. Meg kell adni a lehetőséget hölgyeknek és uraknak, hogy kicsit kiszálljanak a hétköznapi robotból és kicsit játszanak. Az egész idevágó munka az önismeretről szól, egy kicsit visszatérünk a gyerekkori játszó kedvünkhöz, amit nagyon sokan elfelejtünk, mert azt mondjuk; komoly felnőttek vagyunk. Azt gondoljuk, nem mehetünk le akárhogyan a boltba, mert az nem áll jól és valaki biztos néz bennünket, nem próbálhatunk ki egy hajszínt, mert az biztosan nem illik, meg nem húzhatunk mini szoknyát hatvan évesen, mert az nem illik… Amennyiben egy kicsit engednénk ezeken a gátakon, s elkezdenénk saját megjelenésünkkel játszani, mint kisgyerek korunkban, akkor saját magunkról sok mindent megismerhetnénk.   

Márk elmondta, a fentiek saját gyermekkori kibontásában nagyon sokat köszönhet édesanyja hozzáállásának, akinek nagyon fontos a szabadság a mai napig, a sok kötöttség és „muszáj" tennivaló ellenében is. Édesanyja semmi olyat nem várt tőle, ami neki, Márknak nem tetszett volna. A barátok hasonlóan kedvező hatással voltak rá, akik a kötelező kötöttségek ellenére is szabadok humorukban, szabadok szomorúságukban, szabadok egyáltalán a létezésükben, és energiával szolgálnak számára.  

A szerző kisgyerekekkel szembeni ellenérzései folyamatosan oldódtak, amint baráti körének nőtagjai egymás után szülni kezdtek…Kiderült számára, nagyon jól lehet kommunikálni kisgyerekekkel is. Egy melegtől mindig megkérdezik, nem félsz-e, hogy egyedül maradsz öreg korodra, miért nem vállalsz gyereket? Eddig soha nem jutott eszébe, s az sem hiányzik, ha nincs párkapcsolata, de egy ideje valahogy bekerült a gyerek a gondolkodásába, s nem biztos, hogy megmarad korábbi álláspontjánál…  

Már megírta, nagyon népszerű gyerek volt, de ez rengeteg megfelelési kényszerrel járt. A szeretett személyekkel nagyon szoros kapcsolatban volt mindig is, s nagyon zavaró volt számára, hogy van egy olyan része az életének,  egy dolog, amit elítélnek az emberek, s ezen a nagyon mély kapcsolatok esetén sem lehet áttörni. Egy ideig úgy érezte, ezt kompenzálnia kell, s mindenkinek a szeretetét meg kell nyerni, egyfajta lelki kényszer gyanánt. Gyorsan belátta azonban, hogy ezt nem szabad követni.  

A spanyol-magyar két-tannyelvű gimnáziumban nagyon jól érezte magát, nagyon sokat megtanultak ott a szabadságról, s nagyon izgalmas volt a nyelvi közeg. Már az első évben diákszínjátszó fesztivált szerveztek, ami végig követte az iskolai évek során. Szürrealista és absztrakt drámákat játszottak, s hatalmas botrányaik voltak. 

Márkról társai elmondták, ő volt a motorja ezeknek az előadásoknak, sőt nemzetközi színházi fesztiválok megtekintésére juttatta be cselesen társait.  

Kiváló nyelvérzékéről is szóltak társai, s maga is úgy érzi, a kommunikáció a lételeme, minden konfliktus megoldására alkalmasnak tartja.   

Kétszer felvételizett a színművészetire, színész szakra, de akkoriban még nem tudta adni saját magát, ezért ebben nem volt sikere. Színdarabokban férfi monológokat kapott felvételikor, s nem tudta azok lényegét megragadni, ezért nem is vették fel. Mai fejjel nézve, rendezői szakra kellett volna jelentkeznie. Az ELTE jogi karára maximális pontszámmal felvették… Elismeri, a rendezés mindig is foglalkoztatta, de szinte csak ürügy arra, hogy a kitalált jelmezekkel foglalkozhasson. A barokk zene, építészet, művészettörtének különös módon foglalkoztatja.

Az aktuális Caravaggio kiállítás kapcsán Mark megjegyzi, ő éppen az a személy a vonatkozó korszakban, aki a szabadságot jeleníti meg, arról szól, ezért nagyon közel érzi magához, a barokk kontrasztokkal, a fény és árnyék különbségeivel, ez mindig is nagyon foglalkoztatta. Úgy érzi, a barokk és a rokokó, a filozófiájával és művészetével együtt egyfajta halál-korszak a nyugati civilizációban, művészetben, ezért olyan burjánzóan szép, sőt túlburjánzó, elfedő, díszítő.  

A könyv megragadó közvetlenségéről szólva Márk elmondta, teljesen természetes számára, hogy írásban sem kell másképpen beszélni, mint élőszóban. A stylist munkája alkalmazott feladatot jelent, mindig az adott elvárásokhoz, szerkesztőkhöz, divattervezőkhöz, tv producerekhez alkalmazkodik, erről szól a csapatba simuló tevékenysége.  

A könyv megfogalmazása során ahhoz a képzeletbeli hölgyhöz szól, akivel beszélget, s folytatja azt a stílusmenetet, felmutatja azt a vezérfonalat, ami segít abban, hogy valaki jobban megismerhesse saját magát. Az embernek elsősorban a saját tükörképével kell szembenéznie, azzal kell megbékélni, azt kell megismerni, ez volt a könyv egyik alapgondolata. A másik, a városlakó hozzáállása a történésekhez Márk szemszögéből, mi tetszik és miért tetszik.

Ez a város nagyon fontos hely számára, mert nagyon sok szeretnivaló részletet talál benne, Budapest szeretete nem elvont fogalomként jelenik meg számára, hanem illatok, színek, érzések emlékeként. Ez tűnik fel a könyvben, valamint nagyon sok kedves, értékteremtő ember munkája. A szerkesztést segítette a szerző idegenvezetőként eltöltött időszaka… Így alakult ki a cím is; TE, a várost járó olvasó, és ÉN, a visszaemlékező szerző.    

http://hu.wikipedia.org/wiki/Lakatos_M%C3%A1rk  

Harmat Lajos