KárpátaljaKárpátalja

Tisztelt Magyar Nemzet!

Vészterhes időkben fordulunk hozzád, kérlek hallgasd meg a mostohatestvér panaszát és segíts nekünk! Kárpátalján végveszélybe került a magyar nyelvű oktatás, a teljes iskolarendszerünk. Amit sikerült átmenteni a szovjet diktatúra alatt, most a feléledő ukrán nacionalizmus lerombolni készül. Végső kétségbeesésünkben írunk neked, mint fiú az anyjának. Arra kérünk, hogy emelkedj felül a mindennapi politika útvesztőjén és állj mellénk! Tájékoztatásul, röviden felvázolom a jelenlegi helyzetet.

  KárpátaljaKárpátalja

Tisztelt Magyar Nemzet!

Vészterhes időkben fordulunk hozzád, kérlek hallgasd meg a mostohatestvér panaszát és segíts nekünk! Kárpátalján végveszélybe került a magyar nyelvű oktatás, a teljes iskolarendszerünk. Amit sikerült átmenteni a szovjet diktatúra alatt, most a feléledő ukrán nacionalizmus lerombolni készül. Végső kétségbeesésünkben írunk neked, mint fiú az anyjának. Arra kérünk, hogy emelkedj felül a mindennapi politika útvesztőjén és állj mellénk! Tájékoztatásul, röviden felvázolom a jelenlegi helyzetet.

„Ahhoz, hogy a kárpátaljai magyar közösségnek reális esélye legyen a megmaradásra, illetve a világban zajló társadalmi – politikai folyamatokban való részvételére, elengedhetetlen egy olyan nyelvi alap, amely az anyanyelv megőrzésén nyugszik, s erre épül rá az államnyelv és egy jelentős világnyelv megfelelő szintű ismerete.

A kárpátaljai magyarságnak (…) saját jól felfogott érdeke, hogy anyanyelve megőrzése mellett elsajátítsa az államnyelvet és még legalább egy világnyelvet. A közösség elé tehát ennek elérését kell célként kitűzni. A fentiek értelmében a kárpátaljai magyar tannyelvű oktatás célja és feladata tehát jól kommunikáló, az anyanyelvet az adott beszédhelyzethez igazodó módon használni képes, a helyi értékek és az összmagyar kultúra iránt fogékony, az anyanyelvet a következő generációinak lehetőség szerint továbbadó, ugyanakkor kétnyelvű, vagyis az államnyelvet és egy nemzetközi nyelvet a boldoguláshoz megfelelő szinten ismerő egyének képzése." /Beregszászi Anikó/[1]

2008. május 6-án Iván Vakarcsuk, az ukrajnai Timosenko kormány oktatásügyi minisztere azzal a céllal adta ki 461. számú rendeletét, hogy javítsa az ukrán nyelv oktatásának színvonalát a nemzetiségi iskolákban.. Ez voltaképpen kívánatos is lenne, hiszen a magyar iskolákból kikerülő diákok nem, vagy csak alig beszélik a többségi nyelvet, az ukránt. Ez által pedig behozhatatlan hátrányba kerülnek a munkaerőpiacon, de nehezen boldogulnának a mindennapi életben is. A hivatalos oktatáspolitika céljaival tehát még egyet is érthetünk, ám a módszereivel nagy bajok vannak. A rendelet szerint a nemzetiségi iskolákban három év alatt az oktatási nyelvet át kell állítani az ukránra. Az világos, hogy ez a nacionalista indíttatású intézkedés Ukrajna legnagyobb kisebbsége, a 11-13 milliós orosz közösség és annak oktatási rendszere ellen irányul. De ezzel együtt más nemzetiségi: román, lengyel, tatár iskolák, és a különösen fejlett és széleskörű magyar iskolarendszer is komoly veszélybe került. A miniszteri rendelet eredeti formájában való végrehajtása a magyar iskolarendszer teljes felszámolásához vezetne. Azaz a magyar gyerekek három év múlva már nem tanulhatnának az anyanyelvükön.

De korántsem Ivan Vakarcsuk intézte az első támadást, az ukrajnai magyar nyelvű oktatás ellen. Viszont eddig ez a legveszedelmesebb. A negatív előjelekből korábban sem volt hiány. Még a Kucsma éra (1994-2004) alatt hozták létre Beregszászon a Beregszászi Magyar Tanárképző Főiskolát a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elődjét. A vezetőségnek már a megalakulása pillanatától hatalmas ellenszéllel szemben kellett navigálnia.

A folyamatosan bővülő felsőoktatási intézmény a várostól megkapta a Törvényszék korábbi épületét, és a főiskola a magyar állam, néhány önkormányzat, különböző alapítványok és magánszemélyek segítségével működött és működik mindmáig. Az ukrán állam egyetlen kopejka támogatást sem nyújtott az alapítványi fenntartású intézménynek, ráadásul ahelyett, hogy  anyagi vagy egyéb segítséget nyújtott volna, hatalmi szóval el akarta venni az oktatási intézménynek otthont adó épületet. Soós Kálmán rektor, Orosz Ildikó igazgató és munkatársaik minden követ megmozgattak az épület védelmében. A hatalom végül, többek között magyarországi politikusok és közszereplők, az Európai Unió és az USA kongresszusa hathatós közbenjárásnak is köszönhetően, meghátrált. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola sokáig az egyetlen Magyarországon kívüli magyar nyelvű felsőoktatási intézmény volt.

Az újabb támadást az ukrán nyelvű emeltszintű érettségi bevezetése jelentette.  Az ukrán anyanyelvű tanulóknak is komoly nehézséget okozó tesztkérdések miatt a végzős kárpátaljai magyar diákok túlnyomó része megbukott és ezáltal elesett a továbbtanulástól. A kárpátaljai magyar érdekképviseletek hiába tiltakoztak a szaktárcánál. A dolgok ilyetén állása miatt sok magyar szülő ukrán iskolába íratta be tanköteles korú gyermekét. Sőt az is előfordult, hogy menet közben íratták át gyermeküket magyar iskolából ukránba. Az új miniszteri rendelet még inkább felerősíti ezt a folyamatot. Pedig ezzel a magyar szülők a hatalom kezére játszanak, elősegítve a kormány asszimilációs politikáját. Egy nyelv addig él, amíg van élő ember, aki beszéli. De a magyar nyelvű oktatás hiányát nem ellensúlyozhatja, egyedül a család. Az asszimilációs folyamat két emberöltő alatt teljessé válhat. Azaz nem lesz többé Kárpátalján magyarul beszélő ember.

Vakarcsuk rendelete természetesen nem maradt visszhang nélkül. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) aláírásgyűjtésbe kezdett a rendelet visszavonása érdekében. Az országos magyar szervezet, az ügy megnyugtató rendezése érdekében beadvánnyal fordult az ukrán és a magyar kormányhoz. Az MTI-hez is eljuttatott egy közleményt, amelyben aggodalmát fejezi ki az ukrajnai közoktatásban tapasztalható állapotok miatt. A szervezet vezetősége különösen felháborítónak tartja az oktatási miniszter május 26-án kelt 461. számú rendeletét, amely – nyíltan kisebbségellenes és több szempontból is sérti Ukrajna alkotmányát. A magyar iskolarendszer ukrán nyelvűre való átállítása az ukrajnai magyar közösség fennmaradását veszélyezteti. Az UMDSZ nyilatkozata rámutat, hogy az ominózus rendelet nemcsak alkotmányellenes, hanem ellentétes a fennálló ukrán törvényekkel, az ország nemzetközi kötelezettségvállalásaival és egyes nemzetközi egyezmények előírásaival is. De ezek mellett kétségessé teszi Ukrajna európai integrációs erőfeszítéseit, aláássa az állam nemzetközi tekintélyét és megítélését. Az UMDSZ felkért minden, a kárpátaljai magyarsággal együtt érző "honfitársat, érdekvédelmi és szakmai szervezetet, hogy nyíltan csatlakozzon az akcióhoz és ítélje el a magyarellenes, kisebbségellenes intézkedéseket „[2]

Ugyancsak tiltakozását fejezte ki a másik kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezet, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) is. Erről a szervezetről tudni kell, hogy választási szövetségre lépett a szélsőséges nacionalista pártokat és szervezeteket is magában foglaló „narancsos koalícióval". Cserébe Kovács Miklós, a KMKSZ jelenlegi elnöke a nem túl előkelő 99. helyet kapta Viktor Juscsenko pártjának, a Mi Ukrajnánknak a listáján. Természetesen nem került be az ukrán törvényhozásba. Juscsenko pedig, a választási győzelme után gyorsan elfelejtette a kárpátaljai magyarságnak tett ígéreteit. Ebben a paktumban az államfőn és pártján kívül mindenki vesztett, de a legnagyobb vesztes a kárpátaljai magyarság lett. Nem mellesleg az is figyelemre méltó, hogy Iván Vakarcsukot éppen a Mi Ukrajnánk pártja delegálta a Timosenko kabinetbe.  Vakarcsuk a jelek szerint elszánt ember, és mindenáron véghez akarja vinni elképzeléseit, amiben Viktor Juscsenko államfő és a kormányfő is támogatja. 

A heves tiltakozások végül azt eredményezték, hogy Kárpátaljára látogatott Olekszandr Szemenenko, az oktatási minisztérium nemzetiségi oktatással foglalkozó főmunkatársa. A hivatalos verzió szerint az oktatási szakembernek az információ szerzés volt a feladata. Ebben segítségére volt Braun László, a kárpátaljai megyei oktatási és tudományos főosztály nemzetiségi iskolákkal foglalkozó munkatársa. Szemenenko találkozott több magyar iskola igazgatójával, tanárokkal, szakvezetőkkel, a magyar érdekképviseleti szervezetek vezetőivel, a Kárpátaljai Magyar Szülők Szövetségének képviselőivel, Varga Bélával a lembergi Szvit Tankönyvkiadó ungvári szerkesztőségének vezetőjével. Beregszászban a főiskolán tárgyalásokat folytatott Orosz Ildikóval és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségének más tisztségviselőivel. Az itt megjelent pedagógusok a kijevi vendég tudtára adták, hogy amennyiben az eredeti formájában léptetik életbe a magyarokat hátrányosan érintő törvénytervezetet, akkor a magyar iskolák általános sztrájkba kezdenek. Körútja végén Szemenenko kijelentette, szerinte nem törlik el az ominózus rendeletet, de lát esélyt arra, hogy bizonyos pontokban a szakminiszter változásokat tegyen. Végül is ezek megtörténtek, így a beígért sztrájk 2008 szeptemberében elmaradt. Egyelőre.[3]

Magyarország és Ukrajna kapcsolatát már korábban mérgezte a Vereckei-honfoglalási emlékmű körül kialakult huzavona. Az eredeti terv szerint Mátl Péter munkácsi szobrászművész alkotását 2008. március 15-én a két államfő, Viktor Juscsenko és Sólyom László közösen avatták volna fel. De ezt az ukrán nacionalisták, Juscsenko és Timosenko tömörülésében lévő pártok és szervezetek megakadályozták. A fokozódó magyarellenesség miatt Sólyom László is elhalasztotta az ukrajnai útját. A magyar köztársasági elnök végül július elején két napos látogatásra Kijevbe érkezett. Sólyom több más téma mellet vendéglátóinak felvetette a kárpátaljai magyar iskolák létét veszélyeztető kormányintézkedéseket. A magyar politikus hangsúlyozta: „Abban a pillanatban, amint az oktatás kétnyelvűvé válik az a nyelvvesztés iskolája lesz.„[4] Ez volt az első hivatalos magyar diplomáciai lépés a magyar nyelvhasználatot korlátozó miniszteri rendelet ellen. Sólyom László hangsúlyozta, hogy az intézkedés nagymértékben felgyorsítaná a kárpátaljai magyarság beolvadását, amivel a határokon túl élő 3,5 millió fős magyarságért felelős anyaország nem tud egyetérteni. A magyar államfő emlékeztette vendéglátóit, hogy az ominózus rendelet szöges ellentétben áll az 1991. évi magyar – ukrán nyilatkozattal és a magyar – ukrán alapszerződéssel, ami papíron szavatolja a kisebbségi jogokat. Amíg korábban Juscsenko kijelentette, hogy nem fogják visszavonni a 461. számú rendeletet, a Sólyommal folytatott megbeszélés után közös sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy az „ukrán fél nyitott a kárpátaljai magyar iskolákban a kétnyelvű oktatás problémájának megoldására." Megállapodás született arról, hogy államtitkári szinten szakmai egyeztetésekre kerül sor a két szaktárca között. Megértőbbnek bizonyult Julija Timosenko ukrán kormányfő, aki kijelentette: „kissé elsietett lépés volt az ukrán nyelv általánossá tétele."[5] De ezt inkább a két vezető ukrán politikus közötti ellentétnek lehet betudni, mintsem a kormányfőnek az ukrajnai kisebbségekkel szemben táplált rokonszenvének.

Kijevben Sólyom László találkozott az ukrajnai magyar vezetőkkel is. Gajdos István az Igazi Kárpáti Igaz Szónak adott interjúban a következőket nyilatkozta: „Az elnök úr arról tájékoztatott bennünket, hogy ukrán kollégájával abban állapodtak meg, hogy a két ország szakminisztériumai munkacsoportokat hoznak létre a problémás kérdések megoldása érdekében." Azt is megtudhattuk, hogy Viktor Juscsenko elzárkózott a rendelet visszavonásától, legfeljebb annak módosítását helyezte kilátásba. Ezt az a felelős ukrán politikus mondta, aki a választások előtt fűt-fát ígért a KMKSZ vezetőjének a magyar voksokért cserébe. Az UMDSZ vezetője így folytatta: „Hangsúlyosan szóltam arról, hogy nem egyedi, elszigetelt kisebbség és magyarellenes megnyilvánulásoknak vagyunk tanúi Ukrajnában. Tendenciává vált, igazi kampány bontakozott ki ellenünk". Azóta ez a kampány méginkább kiszélesedett és nyilvánvalóbbá vált.

A Vereckei emlékmű kálváriája; Volodimir Pipasnak, a Megyei Tanácsba a „Mi Ukrajnánk" nevű tömörülés által delegált képviselőnek a kirohanásai a munkácsi vár Turul szobra ellen; a beregszászi magyar szobrok és emléktáblák elleni vandalizmus, magyar sírok meggyalázása stb. egyértelműen alátámasztják Gajdos István szavait. Az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc évfordulójára ukrán szélsőségesek súlyosan megrongálták a vereckei magyar emlékművet, az ungvári Petőfi szobrot pedig fehér festékkel öntötték le. Egyes ultranacionalista ukrán politikusok most már egyenesen azt követelik, hogy Kárpátalján semmisítsenek meg minden magyar emlékművet, mondván a terület Ukrajna és nem Magyarország része. Beregszász város polgármestere így folytatta: „Az ukrán szélsőséges nacionalista erők vérszemet kaptak, s minden fronton támadnak. A legszomorúbb az egészben, hogy az államhatalom intézkedései is az ő malmukra hajtják a vizet. … Beregszászban tanácsi határozattal állunk ki nemzeti lobogóink használata mellett, s erre szólítom fel a többi önkormányzatot is. … a közösségünket sújtó intézkedések ellentétesek Ukrajna Alkotmányának számos tételével, törvényeivel, nemzetközi kötelezettségvállalásaival, a nemzetközi jog előírásaival. … a hagyományosan jó ukrán-magyar kapcsolatoknak is felbecsülhetetlen károkat okoznak. Nem véletlen, hogy mindez már az Európai Parlamentben is téma".[6]

Vakarcsuk rendelete nemcsak a kárpátaljai magyarság körében váltott ki hatalmas ellenkezést. A kárpátaljai megyei tanács ülésén, a magyar képviselők javaslatát elfogadva a testület hivatalos tiltakozó levelet intézett Julija Timosenko miniszterelnökhöz és az oktatási tárca vezetőjéhez. De az oroszbarát Régiók Pártja is aktivizálta magát. Július végén a párt frakcióvezetője Ivan Vakarcsuk távozását követelte. Ivan Popescu, a Régiók Pártjának tagja ötvenhárom képviselőtársával közösen küldte el felhívását a miniszterhez, fokozottan kihangsúlyozva, hogy az oktatási tárca korlátozza a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlását, amivel egyben alkotmányt is sért. Egy másik, a Régiók Pártjához tartozó képviselő, Vadim Kolesznicsenko szerint Vakarcsuk szertefoszlatja Ukrajna európai törekvéseinek esélyeit. Viszont az Európai Unió a témában eddig nem hallatta a szavát, alátámasztva a tényt, hogy szociális és nemzetiségi érzékenysége igencsak szelektív. Sztaniszlav Arzseritiny, Vakarcsuk párttársa szerint a kárpátaljai nemzetiségi-kisebbségi problémákat kívülről gerjesztik.[7] Vajon kire utalt ezzel az ukrán honatya? Csak nem azt akarta sugallni, hogy Magyarország áll a háttérben? Nem tudom, Arzseritiny milyen indíttatásból ragadtatta magát erre a kijelentésre, hiszen Magyarország erejéből csak néhány erélytelen tiltakozásra és diplomáciai lépésre futotta, ellentétben Oroszországgal, amely minden lehetséges eszközt bevet, hogy megsegítse az Ukrajnában élő oroszokat. Persze Magyarországnak nagyságrendekkel kisebb a mozgástere az ilyen helyzetekben, ennek ellenére a kárpátaljai magyarság erélyesebb és hathatósabb segítséget és támogatást vár el az anyaországtól.

A kormány nyelvpolitikája országos ellenállást váltott ki. Az Ukrajnában élő nemzeti kisebbségek szervezetei és társadalmi csoportjainak képviselői nyílt levelet intéztek Viktor Juscsenkohoz, Julija Timosenkohoz, Arszenyij Jacenyuk házelnökhöz és Nyina Karpacsova ombudsmanhoz, amelyben követelik a rendelet mielőbbi visszavonását. A nyilatkozatot több orosz és román civil szervezet mellett a magyarok is aláírták.[8] „A magyar gyerekeknek ugyanaz az érdeke, mint az orosznak, az ukránnak vagy akár a németnek: hogy anyanyelvén tanuljon. A tudást, az alapfogalmakat anyanyelvén sajátítsa el a gyermek, az ukrán vagy korábban az orosz csak második nyelv. A szülő a saját felelőtlenségét leplezi azzal, ha azt hiszi, hogy ukrán iskolába adva a gyereket jobban fog tudni haladni … aki már az első osztályban hátrányban lesz, állandóan le kell majd küzdenie az ukrán nyelv hiányos ismeretéből adódó nehézségeket."[9]

Ukrajna komoly gazdasági válságban van, amit súlyosbít a politikai élet káosza is. Fejetlenség tapasztalható az oktatási rendszerben is. Az országban jelenleg 904 különböző akkreditációjú és tulajdonformájú egyetem és főiskola működik, amiknek nem megfelelő az oktatási színvonala. Az oktatás terén is hatalmas méreteket öltött a korrupció, amit a tavaly bevezetett emeltszintű érettségi sem tudott számottevően visszaszorítani. Ez az Ukrán Belügyminisztérium sajtószóvivőjének nyilatkozatából is kitűnik. Az ukrán diákok között végzett felmérésből az kiderül ki, hogy előreszeretettel korrumpálják a tanáraikat. Sőt azok el is várják ezt. A tavalyi emeltszintű érettségi eredmények alapján Kárpátalja a sereghajtók között szerepelt. Ezt a szakemberek a magyar diákok hiányos ukrán nyelvtudásának tudják be. Kárpátalját még a többségében oroszok és tatárok lakta Krím-félsziget is megelőzte. Vagy magyarázni a Krím-Ukrajna viszonyt.

Az ukrán oktatásban tapasztalható áldatlan állapotokat súlyosbítja az ukrán média hozzáállása. Számos cikk a válság kialakulásáért a kisebbségeket teszi felelőssé. A nacionalista szervezetek Ivan Vakarcsuk mögé sorakoztak fel. Sajnálatos, de így tesz számos felsőoktatási vezető is. A magyarellenességéről elhíresült Volodimir Fenics, az Ungvári Nemzeti Egyetem történelem karának dékánja az ungvári http://www.zakarpattya.net.ua/ nevű internetes hírújságban a következőket írta: „Ukrajna diplomáciailag teljesen kapitulált Magyarország és a „neki alárendelt" ukrajnai magyar szervezetek előtt a kisebbségi, különösen az anyanyelvű oktatási jogok biztosítása terén." Így folytatja: „Ukrajna a magyar történelem tantárgyként való oktatásának engedélyezésével a magyar iskolák diákjaiból nem ukrán, hanem magyar hazafiakat nevel"[10] A magyarellenes közvélemény-formálás még inkább felerősödött Sólyom László augusztusban tett beregszászi villámlátogatása után. A Zerkalo Negyeli című kijevi hetilap azt írta, hogy „… a magyar államfő néhány órás látogatása súlyosan sértette az ukrán nemzeti érdekeket." A korrektnek koránt sem mondható hetilap nehezményezte, hogy Sólyom László felvetette az ukrajnai pártlistás rendszerű választási rendszer káros voltát, amely megfosztja a kisebbségeket a parlamenti képviselettől. Természetesen a kétnyelvű oktatás is szóba került. A cikk szerzője így reagált a magyar államfő felvetésére: „A szomszédos ország elnökének természetesen lehet saját véleménye Ukrajna választási rendszeréről és nyelvpolitikájáról, hasonló kijelenéseket tennie azonban – a diplomácia nyelvén fogalmazva is – nem egészen korrekt."[11]

A magyar iskolák vezetői és tanárai, a szülők és a diákok egyaránt szorongva kezdték meg a 2008-2009-es tanévet. Az ünnepélyes tanévnyitókra rányomta bélyegét a bizonytalanság, a keserűség. Mindenki átérezte, hogy itt jóval többről van szó annál, mint hogy egy magyar kisdiák magyarul tanulja-e mondjuk a történelmet, vagy éppen ukránul. A fő kérdése az, vajon sikerül-e megvédeni a nemzettudat alappillérét a magyar iskolarendszert. Ezt a részt kihagynám, hogy kicsit feszesebb legyen.

A beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanévnyitó ünnepségét szokásosan a városi református templomban tartották meg. Dr. Soós Kálmán rektor az idén felvételt nyert hallgatókat üdvözölte, felkérte őket, hogy vállaljanak szolidaritást azon társaikkal, akik a szaktantárgyaikból ugyan magas pontszámot szereztek, de ukrán nyelvből nem tudták elérni a 124-es ponthatárt. Sajnos nagyon sokan voltak, akik az ukrán nyelv miatt nem nyertek felvételt. Számukra két út kínálkozik, vagy jövőre felvételiznek valamelyik magyarországi felsőfokú tanintézetbe, vagy az előttük álló egy évben intenzíven tanulják az ukrán nyelvet a jövő évi sikeres felvételi érdekében. De biztosan lesznek olyanok is, akiket letör és visszavet ez a kudarc. Talán még a továbbtanulásról is letesznek. Ez a minisztériumi intézkedés még inkább arra ösztönzi a kárpátaljai magyar fiatalokat, hogy Magyarországra menjenek tanulni. Már ha a család anyagi helyzete ezt lehetővé teszi. Köztudott tény, hogy a Magyarországon diplomát szerzők 95 %-a elvész a kárpátaljai magyarság számára, mert tanulmányaik befejeztével nem térnek vissza szülőföldjükre. Ha a dolgok emberi oldalát nézzük, ezt nem is lehet felróni nekik.

Az ukrajnai nemzetiségi iskolák jövője mindmáig nincs biztosítva. Vakarcsuk és a kormány elszánt, nem hátrál meg. De elszántak a kisebbségek is. Az ukrajnai politikai pártok közül a legmarkánsabban a Régiók Pártja áll ki a kisebbségi iskolák mellett. Az oroszbarát tömörülés parlamenti képviselőcsoportja a 461. számú rendelet azonnali visszavonását és a „főbűnösnek" tartott, nacionalizmussal is megvádolt, Ivan Vakarcsuk oktatási és tudományos miniszter menesztését és felelősségre vonását követeli Julija Timosenko kormányfőtől. Hangsúlyozom, a Régiók Pártjának frakciója nem csupán a szakminiszter menesztését követeli, hanem ezen túl személyes felelősségre vonását is, amiért átgondolatlan és felelőtlen intézkedésével megsértette az ukrajnai kisebbségek érdekeit, az alkotmányt, az ország törvényeit és nem utolsó sorban ártott Ukrajna nemzetközi hírének. Vadim Kolesznicsenko képviselő szerint a rendelet bűnös kísérlet arra, hogy a nemzetiségi iskolákat, vagyis közel 1500 tanintézetet és félmillió tanulót állítsanak át a kétnyelvű oktatásra, a kisebbségek nyelvének az oktatási folyamatból való kiszorítása révén.

A magyar pártok és szervezetek is csatlakoztak a közös tiltakozáshoz, emellett önállóan is keresik azokat a fórumokat, amelyek hathatós segítséget nyújthatnak számukra a magyar iskolák megmentésében. Az viszont jól látható, hogy ez édeskevés. Az ukrán kormányzat nem igazán veszi figyelembe Magyarország  visszafogott diplomáciai lépeseit sem. Itt most az a paradoxon áll fenn, hogy a kárpátaljai magyar iskolák jövője az orosz kisebbségtől függ. Ebben a helyzetben minden ukrajnai nemzetiségnek közös a problémája. A több milliós ukrajnai orosz közösség nem fogja szó nélkül tudomásul venni a rendeletet, erre utal az is, hogy a nem ukrán nyelvű TV adóknak a kábelcsatornákról való letiltását is figyelmen kívül hagyják.

Az oroszok mögött egy hatalmas, erős és kisebbségben élő nemzettársai sorsát éberen figyelő anyaország áll. A Medvegyev vezetés, ha másért nem, pusztán politikai megfontolásból is, az ukrajnai oroszok segítségére fog sietni. Ez lehet a megoldás Kárpátalja magyarsága számára is. Medvigy Istvánt, az UMDSZ megyei képviselőjét idézve: „… nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az Ukrajnában élő orosz lakosság száma többszörösen meghaladja a magyarokét. Márpedig, ha nekik kijárnak a számarányukból adódó előnyök, akkor ezek minden nemzetiség esetében is érvényesek".[12]

A 461. számú kormányrendelet nemcsak az oroszokat és a magyarokat hozta közelebb egymáshoz, hiszen ez az intézkedés sújtja az ukrajnai románságot is. Ukrajnában amúgy sem tapasztalható a Romániaihoz hasonló magyar-román ellenszenv. Hiszen Kárpátalja mindig egy soknemzetiségű békés sziget volt és remélhetőleg a jövőben is az marad.

Az ukrajnai románok, akik nemcsak a legnyugatibb megyében, hanem Csenyivci és Odessza megyében is nagyszámú közösséget alkotnak, szintén tiltakoznak.  „Mentsétek meg a románságot!" segélykiáltással fordultak a bukaresti vezetőkhöz. „A nem ukránok elukránosítása és a kisebbségiek elnemzetietlenítése sztahanovista ütemben zajlik." – áll az Ukrajnai Románok Közösségének nyílt levelében.

Az Európai Parlamentben Romániát képviselő Tőkés László sürgette az unió és a tagállamok kiállását az Ukrajnában élő kisebbségek, különös tekintettel a románok és a magyarok, iskolái védelmében. Sőt, azt is kérte, hogy az Európai Unió egységesen ítélje el az ukrán vezetés erőszakos asszimilációs törekvéseit: „Európa álljon ki a jogfosztott és veszélyeztetett ukrajnai nemzeti kisebbségek védelmében." A kárpátaljai magyar iskolák mellett emelte fel szavát Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, (vajon a hivatalban lévő miért hallgat?) Szájer József, az Európai Parlament Magyar Néppárti Képviselőcsoportjának vezetője, Szekeres Imre Magyarország honvédelmi minisztere stb. is.[13] Szili Katalin a magyar parlament elnöke levélben kérte az ukrán kollégája segítségét a kárpátaljai magyar nyelvű iskolák megmaradása érdekében.[14] Kívánatos lenne, ha az Európai Unió a kisebbségi jogok védelmében végre ténylegesen is fellépne.

Az Ukrán-Magyar Kormányközi Kisebbségi Vegyes Bizottság Ungváron megtartott ülésszakát értékelve, Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára nyilatkozta: „Van értelme Kárpátalján magyar nyelvű iskolába járatni a gyerekeket, mert van jövője a magyar nyelvű oktatásnak Ukrajnában." Elmondta, hogy a magyar fél felkérte az ukrán közoktatási hatóságot, hogy a korábbi gyakorlathoz hasonlóan biztosítsa a magyar nyelvű érettségi és felvételi lehetőséget a  végzősök számára, hiszen az ukrán érettségik miatt nagyságrendekkel csökkenhet az érettségivel rendelkezők száma a kárpátaljai magyarok körében. Magyarország az ukrán nyelvű oktatás hathatós elősegítéséhez és megnyugtató rendezéséhez minden segítséget felajánlott.[15]

Ez mind szépen hangzik, ugyanakkor nem tudja elkendőzni a tényt, hogy semmiféle megnyugtató megállapodás nem történt. Az ülésen felszólaló dr. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke leszögezte, hogy a jelenlegi ukrán oktatáspolitika, egy 2002 óta tartó negatív folyamat betetőzése. A 2004-ben győzött „narancsos" forradalomban létrejött az ukrán politikai nemzet, ugyanakkor a december 5-i magyarországi népszavazással  – Orosz Ildikó szavait idézve – „leírták a kárpátaljai magyarságot."[16] Kétségtelen, hogy könnyebb elbánni egy olyan kisebbséggel, amelynek nincs anyaországa, vagy ha van is, felelőtlenül viszonyul a határain túl élő nemzettársaihoz. 

Az Ukrán Oktatási és Tudományos Minisztérium rendelete szerint az ungvári egyetem magyar filológiai szakára a jövő évtől nem lehet magyarul felvételizni. A felvételi teszteket valamelyik idegen nyelvből kell megírni. Tehát az a nonszensz helyzet állt elő, hogy aki itt magyar filológiát akar tanulni angolul, spanyolul, németül, franciául, olaszul vagy más idegen nyelven kell vizsgáznia. Ez olyan, mintha a mérnöki karon mondjuk lónemesítésből kellene felvételizni.

Összegezve a tényeket, az ukrán vezetés olyan irányelveket követ, melyeknek hosszú távú célja az ország nemzetállammá változtatása. De a Kárpát-medencei példák jól mutatják, hogy ez a törekvése nem sikerülhet, kudarcra van ítélve. A kárpátaljai magyarság láthatólag mindent megtesz, hogy megvédje iskoláit. Megnyugtató, hogy ebben Magyarország és számos nemzetközi szervezet, politikus, magánember is segíti. A többség bizakodással tekint a jövőbe, de szép számmal vannak, akik elcsüggedtek, beletörődtek a „megváltoztathatatlanba". Nő azoknak a magyar szülőknek a száma, akik magyar iskolák helyett ukrán tannyelvűbe adják a gyerekeiket. A másik tendencia pedig az elvándorlás, az áttelepülés, főleg Magyarországra. A szülők már azzal a célzattal küldik magyarországi iskolákba a gyerekeiket, hogy diplomát szerezve ott is telepedjenek le. Pedig még semmi sincsen veszve. A kárpátaljai magyarság volt már ennél kritikusabb helyzetben is. Az 1944-es szovjet megszállást követő években nem is voltak magyar iskolák Kárpátalján. Most vannak és lesznek a jövőben is. Ukrajna politikailag és társadalmilag is megosztott. Viktor Juscsenko elnök nemrégiben rendeletben írta elő az előrehozott választásokat. Egy esetleges kormányváltás máris rendezhetné a helyzetet. Igaz az államfő alkotmánymódosításra tett  kísérletei aggodalomra adnak okot     

Zárásként Riskó Mártát, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség, alelnökét, a Beregszászi Magyar Gimnázium tanárát idézem: „Kérek minden szülőt, aki a csak magyarul beszélő gyermekét ukrán iskolába akarja adni, hogy képzelje magát a gyermeke helyébe! Képzeljék el, mit érez a gyermekük, amikor azt látja, hogy a többiek értik, tudják, ami számára érthetetlen vagy nehéz! Képzeljék, el milyen érzésekkel indul iskolába a gyermekük!"[17]

                                                                                             

Tisztelettel: Kárpátalja magyarsága

Kelt: Beregszászon, 2008. novemberében


[1] Csernicskó István: A nyelvészek társadalmi felelőssége, avagy: néhány érv az anyanyelvi iskola mellett. http://www.karpatinfo.net/, 2008. július 24.

[2] Tiltakozó akcióba kezd az UMDSZ a magyar oktatás védelmében. MTI. 2008. június. 06.

[3] Badó Zsolt: A magyar pedagógusok a sztrájktól sem riadnak vissza. In.: Kárpátalja. 2008. július 11.

[4] D. Gy.: Sólyom ígéretekkel tért haza. In.: Igazi Kárpáti Igaz Szó. IV: évf. 105-106. szám. 2008. július 10.

[5] U.o.

[6] Bíró László: Gajdos István: vérszemet kaptak a nacionalisták In.: Igazi Kárpáti Igaz Szó. IV: évf. 105-106. szám. 2008. július 10.

[7] A „főpedagógus" fejét követelik. In.: Igazi Kárpáti Igaz Szó. IV. évf. 115-116. szám. 2008. július 26.

[8] U.o.

[9] Badó Zsolt: Kulin Zoltán: „Nem a kétnyelvű iskola a megoldás" In.: Kárpátalja. 2008. július 27.

[10] Ungvári dékán: Ukrajna magyar hazafiakat nevel. MTI 2008. augusztus 20.

[11] Kijevi lap kellemetlen utóérzésről ír Sólyom László kárpátaljai látogatás után. MTI 2008. augusztus 23.

[12] T.V.: Védekeznek a kisebbségek. In.: Igazi Kárpáti Igaz Szó. IV: évf. 143. szám. 2008. szeptember 13.

[13] „Tőkés László is mellénk állt". In.: Igazi Kárpáti Igaz Szó. IV: évf. 147. szám. 2008. szeptember 20.

[14] Tiltakozás az ukrán oktatáspolitika ellen. Kárpátalja/MTI 2008. szeptember 21.

[15] Gémesi: van jövője a magyar nyelvű oktatásnak Ukrajnában. In.: http://www.karpatinfo.net/, Kárpátinfó/MTI 2008. szeptember 19.

[16] Sz.Cs: oktatás: újjá kell építeni, ami leromboltatott. In.: Kárpátalja 2008. szeptember 27.

[17] Bíró Zsolt: „Most sokkal többről van szó, mint a saját gyermekünk jövőjéről." In.: Kárpátalja. 2008. augusztus 16.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük