Lengyel típusú szabályozásra és a nagykereskedelem feladatainak átgondolására van szükség

Hitel helyett…A nagykereskedések fizetési határidejének törvényi szigorítását javasolja a villamossági termékek nagykereskedésével foglalkozó Sonepar Magyarország Kft. Jelenleg a nagykereskedők zöme a gyártókat 60 napnál hosszabb fizetési határidő nyújtására is rákényszeríti, ugyanakkor a vásárlóikat ennél rövidebb határidejű fizetésre kötelezik. Ez a gyakorlat a mélyülő válságban kisipari szintű gyártók ezreit teszi tönkre. A szakmának vissza kell térni a klasszikus szereposztáshoz, amelyben az árukészlet és a logisztika biztosítása mellett helyet kell kapnia a gyártók és kiskereskedők finanszírozásának is.

Hitel helyett…A nagykereskedések fizetési határidejének törvényi szigorítását javasolja a villamossági termékek nagykereskedésével foglalkozó Sonepar Magyarország Kft. Jelenleg a nagykereskedők zöme a gyártókat 60 napnál hosszabb fizetési határidő nyújtására is rákényszeríti, ugyanakkor a vásárlóikat ennél rövidebb határidejű fizetésre kötelezik. Ez a gyakorlat a mélyülő válságban kisipari szintű gyártók ezreit teszi tönkre. A szakmának vissza kell térni a klasszikus szereposztáshoz, amelyben az árukészlet és a logisztika biztosítása mellett helyet kell kapnia a gyártók és kiskereskedők finanszírozásának is.

Nem tölti be szerepét a hazai nagykereskedelem – jelentette ki az egyik legnagyobb villamossági termék-nagykereskedő, a francia tulajdonú Sonepar magyarországi ügyvezetője. Muhari Márton a hétvégén zajlott villamossági szakvásáron kifejtette: ma Magyarországon szinte mindenki nagykereskedőnek tartja magát, de ez jobbára csak annyit jelent, hogy mindenki nagykereskedelmi áron akar és jut hozzá a termékekhez. A klasszikus nagykereskedelmi funkciókat – jelentős raktárkészlet, logisztika és finanszírozás – azonban már kevesen hajlandóak biztosítani ügyfeleiknek.

Ez a hozzáállás válságba sodorja a gyártóvállalatokat és a viszonteladókat is. Előbbit a kitolt fizetéssel, míg utóbbiakat a rövid fizetési határidőkkel és azzal, hogy kiskereskedelmi tevékenységet is végezve ellehetetlenítik őket. Az egészséges piac fenntartásában a nagykereskedéseknek tehát igen nagy a felelősségük – húzza alá a vezető.

Lengyelországban például ezért is szabták meg törvényben az egyes szerződéseknél kiköthető leghosszabb fizetési határidőket, ami a termelő felé nem haladhatja meg a 30, illetve különleges esetekben a 60, 90 napot. Ez a gyakorlat a lengyel gazdaságban sokat javított a gyártók helyzetén, a kiszolgáltatottságot nálunk is hasonlóképpen csökkenteni kell – hangoztatta Muhari. A gyártók, beszállítók gyakran kisebb vállalkozások, mint maga a nagykereskedő, tevékenységük sokkal érzékenyebb, működésük, gépeik, alapanyagaik jelentős likvid költséget követelnek.

A kiskereskedőknek szabott fizetési határidők akár 120 napos elnyújtása pedig nem banki típusú, kamattal terhelt kölcsönt jelent. Jelenleg a Sonepar Magyarországnak 1,2 milliárd forint kintlévősége van partnereinél, és ezek között csak elenyésző a késedelmes, vagy lejárt számla ? említi saját példáját a cégvezető. Hosszabb időre van szüksége a kereskedőknek, hogy kiárusítsák a forgóeszközeiket, így akkor fizethetik ki az áru ellenértékét, amikor már ők is megkapták azt. Természetesen ezt a mértékű fizetési határidőt csak azoknak szabad lehetővé tenni, akik egy gondosan kialakított minősítő rendszer elbírálásán megfelelnek – teszi hozzá az igazgató.

Szerkesztőségünk gazdasági szakértőjének a megjegyzése:

Ahhoz, hogy a lengyel rendszer működjön,az ÁFa szabályozás gyökeres átalakítása kell. manapság az ÁFa akkor resedékes, amikor a számlát kiállítják, és nem akkor, amikor annak ellenértéke ténylegesen befolyik. Azaz az ÁFá-t is hiteleznie kell az állam felé a cégeknek. Ez pedig nem megy. Nincs miből.

A másik az a jelenlegi gyakorlat sem járható, hogy az APEH, de minde hatóság bármit is mond, de ellenségként kezeli az állampolgárokat, hazai vállalkozásokat. Egyedüli célja a minél nagyobb büntetés.