Magyar Helsinki Bizottság www.helsinki.huMagyar Helsinki Bizottság www.helsinki.hu A rendőri vezetésnek a bírák fenyegetése helyett azon kellene gondolkodnia, hogyan lehetne áttörni a hallgatás falát a bántalmazásos ügyekben, és hogyan tisztíthatná meg saját sorait a bántalmazást elkövető rendőröktől.

Magyar Helsinki Bizottság www.helsinki.huMagyar Helsinki Bizottság www.helsinki.hu A rendőri vezetésnek a bírák fenyegetése helyett azon kellene gondolkodnia, hogyan lehetne áttörni a hallgatás falát a bántalmazásos ügyekben, és hogyan tisztíthatná meg saját sorait a bántalmazást elkövető rendőröktől.

A Magyar Helsinki Bizottságnak 1989-es alapítása óta még soha nem volt olyan ügye, amelyben akár csak egy rendőr tanú is látta volna a társa által elkövetett bántalmazást – olyankor sem, amikor egyébként a bíróság végül jogerősen megállapította a bűncselekmény elkövetését. A 2006. őszi felvételeken látható beosztottaikat fel nem ismerő közvetlen felettesek, a később a büntetőbíróság által elmarasztalt rendőrök eljárását a kivizsgálás során jog- és szakszerűnek minősítő parancsnokok, a semmire nem emlékező kollégák mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a bántalmazásos bűncselekmények elkövetőinek töredékét lehet csak felelősségre vonni, és hogy olyan rendőrök szolgálhatnak tovább az állományban, akik legalapvetőbb kötelességük megszegésével méltatlanná váltak erre a hivatásra.

Hiába hivatkozik az Országos Rendőr-főkapitányság 2008. január 15-i közleménye arra, hogy az öt bíróság előtt álló rendőrből négyet felmentettek, a megállapított tényállásból tudható, hogy a sértetteket rendőrök bántalmazták, csak azt nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy kik – ennek pedig a kollégákat érdemtelenül is védelmező rendőri hallgatás a legfőbb oka.

A rendőrség alapvető érdeke, hogy kiszűrje soraiból a jogszabályokat semmibe vevő, hivatásuk gyakorlására alkalmatlan személyeket. Így válhat igazán demokratikus, a polgárok bizalmát élvező intézménnyé, nem pedig úgy, hogy a minden józanul gondolkodó ember számára nyilvánvaló következtetést levonó bírákat kezdi jogi lépésekkel fenyegetni. Ezzel a ugyanis csak azt a benyomást keltik az emberekben, hogy nem kívánnak szigorúan fellépni a bántalmazások, illetve azok elhallgatása ellen.

Az ORFK közleményének egyetlen tétele, amellyel egyetértünk, hogy ilyen esetekben a bíráknak – illetve ha bizonyíthatatlanság miatt nem jut el vádemelésig az ügy, a nyomozó ügyészségeknek – feljelentést kell tenniük, még abban az esetben is, ha reménytelennek látszik kibogozni, mely rendőrök látták a bántalmazást, de hallgatnak róla, és kik azok, akik valóban nem tudnak az eseményekről. A Helsinki Bizottság bízik benne, hogy az ilyen feljelentések nyomán indult eljárásokban a rendőri vezetők minden tőlük telhető segítséget megadnak a tényállás tisztázásához.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük