Makrancosan Shakespeare
Nem váróterem, s a végén többen is voltunk a nézőtéren.
Makrancosan Shakespeare, vagy amit akartok. Kicsit ilyesféle címek juthattak az eszébe esetleg annak, aki a 2010. július 17.-én Shakespeare-i vígjátékra adta a fejét szabadtéren. Pontosabban a Városmajori Szabadtéri Színpad nézőterén, Budapesten. Ekkor került itt színpadra William Shakespeare-nek „A Hárpia Megzabolázása" címen írt, és hazánkban „A makrancos hölgy" címen ismert vígjátéka.
Nem váróterem, s a végén többen is voltunk a nézőtéren.
Makrancosan Shakespeare, vagy amit akartok. Kicsit ilyesféle címek juthattak az eszébe esetleg annak, aki a 2010. július 17.-én Shakespeare-i vígjátékra adta a fejét szabadtéren. Pontosabban a Városmajori Szabadtéri Színpad nézőterén, Budapesten. Ekkor került itt színpadra William Shakespeare-nek „A Hárpia Megzabolázása" címen írt, és hazánkban „A makrancos hölgy" címen ismert vígjátéka.
A http://www.szabadter.hu/ honlapon a darabbal kapcsolatban többek között azt olvashatjuk a Csokonai Színház és a Gyulai Várszínház közös előadásában színpadra vitt darabról, hogy ez „Shakespeare remekbeszabott, sokszor provokatív, és ezzel együtt elgondolkodtató vígjátéka". S ez tényleg komolyan is veendő paraméter-felsorolás az említett feldolgozással kapcsolatban is. Az, hogy Shakespeare színpadi szerzőként zseniális volt, aligha vitatható. Legfeljebb a valós személyén szoktak elpolemizálni, de a darabok kapcsán a szerző zsenije aligha vitatható. Ha valakiben mégis megszólal a kisördög, az legfeljebb egy-egy kevésbé sikerült adaptáció mellékhatása lehet.
A darab szerzői világát jelentő ferde deszkák.A színházakat járva, vagy filmeket nézve ugyanis aligha vitatható, hogy vannak olyan feldolgozások, színészi teljesítmények, melyek nem mindig érik el azt a színvonalat, melyet a darabok szerzője garantálhatna különben. Vagy esetleg csak a rendezői koncepció olyan, ami nyomán a darab „nem jön be" a nézőnek. Ha például egy vígjáték előadása közben alig hallatszik a nézőtéren nevetés, akkor az nem biztos, hogy az adott közönségnek maradéktalanul elnyerte a tetszését. Hiszen a vígjáték arra való, hogy mosolyra, nevetésre bíztasson. A hideg mérlegelés maradjon a darab megnézése utánra. Már akkor, ha erre különösebben szüksége van valakinek egyáltalán, és nem elegendő, ha kikapcsolódik a világhíradók hangulatából.
Szűcs Nelli és Trill Zsolt a darabban (www.szabadter.hu )Márpedig, az említett előadáson ülve talán ez volt a legfeltűnőbb. A feltűnő jókedv hiánya a nézőtéren. Mert az egy-két helyről, egy-két alkalommal felhangzó kaccintás aligha az általános nevetés mértékegysége. Vagy csak nagyon alapmértékegysége. Ami természetesen nem zárja ki, hogy az emberek a nem egészen teltházas, műanyag széksoraiban várótermeket idéző, nézőtéren igen jól nevelten, halkan mosolyogtak csupán. Megértve az olykor provokatív, olykor harsány, olykor követhetetlen szövegeket. Mely utóbbihoz, a követhetőség rejtvényesítéséhez, csak besegített a rendezés egy részén az, hogy a szereplők angolra hangolódtak. Majd szinte cinkosan ki is szóltak a darabból, hogy tulajdonképpen most melyik darabban is vannak? Mely kiszólás persze szólhatott volna a darabnak magának is, de ugyanezzel az erővel a nézőnek is.
Hadd törje kicsit a fejét a nagyérdemű a rendezői koncepción, mely nem teljesen volt világos a darab teljes terjedelmében. Mert az, hogy sokszor locsoltak vizeket, az érthető volt. A hőmérőre tekintve mindenképpen, hiszen a színész is ember. Megilleti tehát a hőségriadók napjain a hűtés. Még akkor is, ha ez vödörből érkezik. Különösen akkor, ha a cseppet sem hűs nyári estén a színészt komoly sportteljesítményre kényszeríti a darab rendezése, a barkácsszakkörnek is dicséretére váló színpadátrendező ténykedések mellett, melyet a minimalista díszlet univerzálissá tétele során végeztek.
A díszlet ugyanis gyakorlatilag el átrendezhető ferde pallósorból, és az azt körbevevő lépcsőzetből állt. Fából kivitelezve, a természetesség jegyében. A játék jelentős része az említett ferde felület részeken zajlott, melyet tornamutatványok, ugrások, és a környező lépcsőkön végrehajtott sprintek tarkítottak. Így amit munkavédelemből adott a vizes locsolás, azt részben talán elvette a ferde vizes felületen való csúszkálás. Könnyed nyári zúzódásokkal is ellátva esetleg a könnyed nyári szórakozás szolgáltatóit.
Márpedig a díszletet is megtervező rendező Szergej Maszlobojscsikov rendezésében teljesítményt nyújtani nem kis dolog lehetett a színészek részéről sem. Róluk, például a Petruchio-t játszó Trill Zsoltról igazán elmondható, hogy a maximumot igyekeztek nyújtani. Igazán nem színészeken múlt az este. Még a talán kisebb teljesítményt nyújtó fellépőkről sem lehet biztosan állítani, hogy színészetben nyújtottak-e kisebbet, vagy csak nem tudtak egyszerre színészek, sportolók, díszletezők lenni egy olyan adaptációban, melyről inkább talán nem is kellene a szerzőt megkérdezni. Hadd nyugodjék inkább békében, míg kései rendező-utódai kísérletező kedvüket töltik egy-egy színháznál. Ha azonban „A makrancos hölgy" címen mostanság látott valami alapján kellene dönteni egy színészi karrier választásáról, a sorok írója csakis rendezőnek menne. Mert az ilyen rendezésekben még egy olyan színészóriás, mint, a korántsem karcsú alkata miatt kedvelt, Kabos Gyula is az esélytelen nyugalmával ülhetne a kispadon.
Simay Endre István