2024.március.28. csütörtök.

EUROASTRA – az Internet Magazin

Független válaszkeresők és oknyomozók írásai

Makrancosan Shakespeare

5 perc olvasás
<span class="inline inline-left"><a href="/node/41623"><img class="image image-thumbnail" src="/files/images/szekek.thumbnail.jpg" border="0" alt="Nem váróterem, s a végén többen is voltunk a nézőtéren." title="Nem váróterem, s a végén többen is voltunk a nézőtéren." width="75" height="100" /></a><span style="width: 403px; height: 24px" class="caption"><strong>Nem váróterem, s a végén többen is voltunk a nézőtéren.</strong></span></span>  <p>Makrancosan Shakespeare, vagy amit akartok. Kicsit ilyesféle címek juthattak az eszébe esetleg annak, aki a 2010. július 17.-én Shakespeare-i vígjátékra adta a fejét szabadtéren. Pontosabban a Városmajori Szabadtéri Színpad nézőterén, Budapesten. Ekkor került itt színpadra William Shakespeare-nek „A Hárpia Megzabolázása" címen írt, és hazánkban „A makrancos hölgy" címen ismert vígjátéka.</p><p>

nem váróterem, s a végén többen is voltunk a nézőtéren.Nem váróterem, s a végén többen is voltunk a nézőtéren. 

Makrancosan Shakespeare, vagy amit akartok. Kicsit ilyesféle címek juthattak az eszébe esetleg annak, aki a 2010. július 17.-én Shakespeare-i vígjátékra adta a fejét szabadtéren. Pontosabban a Városmajori Szabadtéri Színpad nézőterén, Budapesten. Ekkor került itt színpadra William Shakespeare-nek „A Hárpia Megzabolázása" címen írt, és hazánkban „A makrancos hölgy" címen ismert vígjátéka.

nem váróterem, s a végén többen is voltunk a nézőtéren.Nem váróterem, s a végén többen is voltunk a nézőtéren. 

Makrancosan Shakespeare, vagy amit akartok. Kicsit ilyesféle címek juthattak az eszébe esetleg annak, aki a 2010. július 17.-én Shakespeare-i vígjátékra adta a fejét szabadtéren. Pontosabban a Városmajori Szabadtéri Színpad nézőterén, Budapesten. Ekkor került itt színpadra William Shakespeare-nek „A Hárpia Megzabolázása" címen írt, és hazánkban „A makrancos hölgy" címen ismert vígjátéka.

A http://www.szabadter.hu/  honlapon a darabbal kapcsolatban többek között azt olvashatjuk a Csokonai Színház és a Gyulai Várszínház közös előadásában színpadra vitt darabról, hogy ez „Shakespeare remekbeszabott, sokszor provokatív, és ezzel együtt elgondolkodtató vígjátéka". S ez tényleg komolyan is veendő paraméter-felsorolás az említett feldolgozással kapcsolatban is. Az, hogy Shakespeare színpadi szerzőként zseniális volt, aligha vitatható. Legfeljebb a valós személyén szoktak elpolemizálni, de a darabok kapcsán a szerző zsenije aligha vitatható. Ha valakiben mégis megszólal a kisördög, az legfeljebb egy-egy kevésbé sikerült adaptáció mellékhatása lehet.

a darab szerzői világát jelentő ferde deszkák.A darab szerzői világát jelentő ferde deszkák.A színházakat járva, vagy filmeket nézve ugyanis aligha vitatható, hogy vannak olyan feldolgozások, színészi teljesítmények, melyek nem mindig érik el azt a színvonalat, melyet a darabok szerzője garantálhatna különben. Vagy esetleg csak a rendezői koncepció olyan, ami nyomán a darab „nem jön be" a nézőnek. Ha például egy vígjáték előadása közben alig hallatszik a nézőtéren nevetés, akkor az nem biztos, hogy az adott közönségnek maradéktalanul elnyerte a tetszését. Hiszen a vígjáték arra való, hogy mosolyra, nevetésre bíztasson. A hideg mérlegelés maradjon a darab megnézése utánra. Már akkor, ha erre különösebben szüksége van valakinek egyáltalán, és nem elegendő, ha kikapcsolódik a világhíradók hangulatából.

szűcs nelli és trill zsolt a darabban (www.szabadter.hu)Szűcs Nelli és Trill Zsolt a darabban (www.szabadter.hu )Márpedig, az említett előadáson ülve talán ez volt a legfeltűnőbb. A feltűnő jókedv hiánya a nézőtéren. Mert az egy-két helyről, egy-két alkalommal felhangzó kaccintás aligha az általános nevetés mértékegysége. Vagy csak nagyon alapmértékegysége. Ami természetesen nem zárja ki, hogy az emberek a nem egészen teltházas, műanyag széksoraiban várótermeket idéző, nézőtéren igen jól nevelten, halkan mosolyogtak csupán. Megértve az olykor provokatív, olykor harsány, olykor követhetetlen szövegeket. Mely utóbbihoz, a követhetőség rejtvényesítéséhez, csak besegített a rendezés egy részén az, hogy a szereplők angolra hangolódtak. Majd szinte cinkosan ki is szóltak a darabból, hogy tulajdonképpen most melyik darabban is vannak? Mely kiszólás persze szólhatott volna a darabnak magának is, de ugyanezzel az erővel a nézőnek is.

Hadd törje kicsit a fejét a nagyérdemű a rendezői koncepción, mely nem teljesen volt világos a darab teljes terjedelmében. Mert az, hogy sokszor locsoltak vizeket, az érthető volt. A hőmérőre tekintve mindenképpen, hiszen a színész is ember. Megilleti tehát a hőségriadók napjain a hűtés. Még akkor is, ha ez vödörből érkezik. Különösen akkor, ha a cseppet sem hűs nyári estén a színészt komoly sportteljesítményre kényszeríti a darab rendezése, a barkácsszakkörnek is dicséretére váló színpadátrendező ténykedések mellett, melyet a minimalista díszlet univerzálissá tétele során végeztek.

A díszlet ugyanis gyakorlatilag el átrendezhető ferde pallósorból, és az azt körbevevő lépcsőzetből állt. Fából kivitelezve, a természetesség jegyében. A játék jelentős része az említett ferde felület részeken zajlott, melyet tornamutatványok, ugrások, és a környező lépcsőkön végrehajtott sprintek tarkítottak. Így amit munkavédelemből adott a vizes locsolás, azt részben talán elvette a ferde vizes felületen való csúszkálás. Könnyed nyári zúzódásokkal is ellátva esetleg a könnyed nyári szórakozás szolgáltatóit.

Márpedig a díszletet is megtervező rendező Szergej Maszlobojscsikov rendezésében teljesítményt nyújtani nem kis dolog lehetett a színészek részéről sem. Róluk, például a Petruchio-t játszó Trill Zsoltról igazán elmondható, hogy a maximumot igyekeztek nyújtani. Igazán nem színészeken múlt az este. Még a talán kisebb teljesítményt nyújtó fellépőkről sem lehet biztosan állítani, hogy színészetben nyújtottak-e kisebbet, vagy csak nem tudtak egyszerre színészek, sportolók, díszletezők lenni egy olyan adaptációban, melyről inkább talán nem is kellene a szerzőt megkérdezni. Hadd nyugodjék inkább békében, míg kései rendező-utódai kísérletező kedvüket töltik egy-egy színháznál. Ha azonban „A makrancos hölgy" címen mostanság látott valami alapján kellene dönteni egy színészi karrier választásáról, a sorok írója csakis rendezőnek menne. Mert az ilyen rendezésekben még egy olyan színészóriás, mint, a korántsem karcsú alkata miatt kedvelt, Kabos Gyula is az esélytelen nyugalmával ülhetne a kispadon.

Simay Endre István

EZ IS ÉRDEKELHETI

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

1973-2023 WebshopCompany Ltd. Uk Copyright © All rights reserved. Powered by WebshopCompany Ltd.