2011. június 2-án nyílik az idén hetvenedik születésnapját ünneplő Malgot István mágikus-szürrealista szobrait bemutató kiállítás a budapesti Ráday Képesházban. A kiállítást Götz Eszter nyitja meg 18 órakor. A szobrokat június 20-áig tekintheti meg a közönség.

2011. június 2-án nyílik az idén hetvenedik születésnapját ünneplő Malgot István mágikus-szürrealista szobrait bemutató kiállítás a budapesti Ráday Képesházban. A kiállítást Götz Eszter nyitja meg 18 órakor. A szobrokat június 20-áig tekintheti meg a közönség.

 

Malgot István szobrász, grafikus, színházi rendező és író 1941. március 13-án született Szombathelyen. 1973-ban államvizsgázott a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, szobrász-rajztanár szakon.  Somogyi Józsefet, Kerényi Jenőt és Borsos Miklóst tartja mestereinek. A későbbiekben, mintegy harminc éven át szinpadi művek rendezésével, díszletek készítésével foglalkozott. Színpadi munkáiban az emberi test mozgásvilágát ötvözte erős vizuális hatásokkal. A szöveg mellett tárgyakat, maszkokat, bábokat is használt. A kilencvenes években érdeklődése a cigány kultúra felé fordult, melynek hatása megtalálható szobrain is. Malgot az ezredforduló környékén beutazta délkelet-Ázsiát.

 

Elsősorban Kambodzsa kultúráját, a régi khmer szobrászatot taulmányozta, ami művészete számára újabb inspirációt adott. Szobrokat pályája során folyamatosan készített, s az évtizedek során kialakított egy sajátos mágikus-szürrealista stílust. Szobrainak élmény- és formavilágán a szobrász-rendező ázsiai utazásainak élményei, a magyarországi cigányok között eltöltött évek, a magyar népművészet hatásai fedezhetők fel. Malgot szobrait leginkább fából készíti, de használ fémet és kerámiát is, és gyakran keveri a felhasznált anyagokat. Fémből öntött szobrok és rézdomborítások egyaránt szerepelnek művei között. A szobrok mindig emberközpontúak, de soha nem naturálisak. Talán a törzsi művészethez közel álló, mágikus szürrealizmus fogalomköre alá lehetne sorolni őket.

 

„Malgot István szobrai lények. Beszélnek, kommunikálnak, a kapcsolatot keresik. Szólnak – egymáshoz, hozzánk, a démonokhoz, az istenekhez. Otthonuk a Föld, szülőjük a Menny, létük a feszültség: néha fájdalom, néha beteljesülés, néha reménytelenség, olykor öröm. A lét határhelyzetei. Pillanatfelvételek – lendületük, mozdulatuk végtelen, hátterük a világmindenség. Anyaguk tömör: fa, fém. Testük mégis anyagtalan, súlytalan, elröppennek a tömegvonzás börtönéből. Túlmutatnak a pillanaton: időtlenek. Hidat vernek, hidak Föld és Menny között. Mint magunk, mint az Ember: alulról kezdenek, anyagból vétetnek, a mélységből kiáltanak – valami magasabb felé fordulnak. Magasabb: az istenek, az örökkön való? Fényben megmártózó arcok, egymást szorító kezek, egymáshoz préselődő testek, szeretkezők. Helyüket keresők, tér és idő keresztjén. Minden porcikájukban velünk, halandókkal rokonok. Tükröt tartanak nekünk ezek a lények, emberi – isteni alakok: magunkat látjuk, mindennapos küzdelmeinkben, hogy mivé is lehetnénk" – jellemzi a szobrászművész alkotásait Lendvay Miklós, a Kláris Kiadó és Művészeti Műhely vezetője.

 

Malgot István szobrainak kiállítása 2011. június 2-ától 20-áig látható a a budapesti Ráday Képesházban (Ráday utca 25.)

 

Lantai József

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük