Másnak nem hir, nekünk az: A 2008 szeptember 20-án az oszlatók által elhagyott fegyver igaz története
4 perc olvasás
Sokszor előfordul, hogy nekünk hír az, ami másnak nem. Mi nem a botrányt, hanem az embert és az információt nézzük. Ezt a hírt igy elhallgatta a mainstream média. Mi nem.A beszámoló a megtalálótól származik.
Sokszor előfordul, hogy nekünk hír az, ami másnak nem. Mi nem a botrányt, hanem az embert és az információt nézzük. Ezt a hírt igy elhallgatta a mainstream média. Mi nem.A beszámoló a megtalálótól származik.
"Lőfegyver az utcán
A 2008.szeptember 20-i híradásokban arról lehetett hallani, hogy egy rendőr az Arany János utcában elveszítette fegyverét, amit később megtalált.
A Szabadság téren miután a rendőrség felszólítás nélkül oszlatásba kezdett és gázgránátokkal szórta meg a teret, kénytelenek voltunk hátrálni. Óriási volt a gázfelhő, de még így is próbáltunk segíteni társainknak. Egy idős néni éppen az arcára esett, de felsegítettük. Alig lehetett látni, szemünk tele könnyel és majdnem megfulladtunk. Így keveredtünk az Arany János utcába. A tüntetőkkel szembe szaladt két rendőr, ezen nagyon elcsodálkoztunk. Akkor vettük észre Bóna Mária Ilonával, hogy a rendőr kiejti fegyverét. Felvettük és próbáltunk utána kiabálni, de az meg sem hallotta. Eleinte mi is pánikba estük, hiszen nem minden nap talál fegyvert az ember, ugyan akkor féltünk is nehogy baj legyen belőle. Többen kérték dobjuk a kukába, de ezt hamar elvetettem, hiszen mi van akkor, ha kiveszi valaki és használja.
Próbáltuk hívni a Hírtelevíziót, e egyetlen vonalon sem voltak elérhetőek. Ekkor láttuk meg a Duna televízió munkatársait. A hölgynek elmondtuk mit találtunk, e ő ránk sem hederített. Ekkor taxiba ültünk és bevittük a hírtelevízió stúdiójába. Két riporter éppen készült valahová. Elmondtuk mit hoztunk, miként találtuk, akik azonnal forgatni kezdtek. Bementünk a stúdióba, majd szóltak ott valami vezetőnek. Hát kérem, a vezető szó szerint kidobott minket. Hívták a rendőrséget. Ettől megijedtünk, hiszen nem tudhattuk a kiérkező rendőrök miként állnak a dologhoz, bármit gondolhattak volna, pl. azt, hogy mi loptuk el a fegyvert, bár sokan látták, hogy a rendőr ejtette el fegyverét. Jobbnak láttuk ismerős rendőrnek átadni a fegyvert. Így mivel folyamatosan szerveztünk korábban demonstrációkat, felhívtuk Forintos Katalint, aki a demonstrációk bejelentésével foglalkozik. A hírtelevízióban az asztalról felvettük a fegyvert és visszaültünk a taxiba. Már előtte a biztonság kedvéért kivettem a fegyverből a tárat és a csőben is megnéztem nem marad e lőszer. A Roosevelt térre indultunk a taxival, a rendőrök ide hívtak, illetve mondták maradjunk, ahol vagyunk, oda jönnek. Ezt nem akartuk, hiszen a nyilvánosság védelmet adhatott ebben az esetben. Megérkeztünk a Roosevelt térre, már vártak a sarkon. Elmondtuk a fegyver megtalálásának történetét, majd egy nyomozó átvette a fegyvert és egy zacskóba tette. Előtte azonban megszagolta lett e használva. Megköszönték, hogy leadtuk a fegyver. majd az 5 ezer forintos taxiköltségünket is állták.
Eszünkbe nem jutott, hogy esetleg megtartjuk a fegyvert. Szerettük volna nyilvánosság elé vinni, hogy mennyire felelőtlen a rendőrség, ha ilyen könnyen elhagyja fegyverét. Azonban esetünk sehol sem kapott nyilvánosságot. Úgy látszik a Duna televíziónak is csak az volt hír, a tüntetők és a rendőrség miként csap össze. Szégyellheti magát. Nem kevésbé a hírtelevízió, akik egyenesen kidobtak fegyverestül. Sokan azt mondják, ez a televízió hitelesen tájékoztat. Ez nagy tévedés. Levonva a konzekvenciát megállapítható: éppen mi, radikálisok ismét megmutattuk, hogy nem az erőszak vezet bennünket. Egy éles fegyver birtokában is a jóindulat vezetett bennünket. Belegondolni is nehéz, mi lett volna, ha olyan valaki találja meg, aki képes lett volna használni. Meggyőződéssel állíthatom, hogy ebben az esetben ismét rajtunk csattant volna az ostor.
Balogh Béla"
(Szent Korona Rádió)
