Mosolyba Fagyva – Avagy „Így Tesztelünk Mi” – EUROASTRA

2009. március 26. -án tartottak fórumot „Szoftvertesztelés '09" címen a Computerworld konferenciák sorozatán belül. A fórum alcíme akként hangzott, hogy „Fejlesztés mint válságkezelő eszköz". Ami kétségtelenül ígéretes alcím a válság kellős közepén. Vagy elején. Vagy szinte bármikor. Igaz, a fórum előadásait hallgatva a válságkezelésről volt legkevesebb szó. De ez volt a legkisebb probléma. Sokkal inkább az derült ki, hogy komoly válság van. Szemléleti válság. S sajnos az sem derült ki, hogy a szervezők maradtak-e le ennyire a világtól egy kiadóvállalat elefántcsonttornyába feledvén magukat, vagy az előadók gondolták valami infogagyival lehaknizni a közönséget.

A köszöntő, és felvezető előadás valóban felevezető is volt. Az azt tartó szakújságíró valóban felkészült prezentációt tartott a szoftvertesztelés általánosságairól. Ez pedig imigyen is volt jól, hiszen egyrészt a reggeli kávéból ébredő hallgatóságnak nem is igen kell több, hiszen neves cég előadója követi, aki majd csak kifejti a részleteket. Igaz, hogy egyszer kicsit belesült a prezentációba, de ez bárkivel előfordul. Tehát még egyetemen oktató szakújságíróval is előfordulhat. Nem is vetünk rá követ, mert tényleg nem az ő előadása volt a szűk keresztmetszet. Sőt! A fórum végére az lehetett a benyomásunk, hogy mindjárt az elején csúcsra tört a szakmai színvonal, mely innen természetszerűleg már csak a lejtő másik oldalán foglalhat helyet.

Ez a koncepció lassan ért be, de sikerrel. Jött ugyanis a HP képviselője, aki a fórum alcíméhez méltó módon, igen figyelemfelkeltő előadással jelentkezett: „Követelményalapú minőségbiztosítás az államigazgatásban". Ugye, hogy ugye. Ahogy az egyszeri ember mondaná. Most majd meghalljuk egy esettanulmány kapcsán, hogy miként is kell ezt csinálni. Nos! Hát nem hallottuk meg. Ahogy egy, a hallgatóság soraiból elhangzott kérdésből kiderült, mások számára sem volt világos, hogy az előadás mennyiben szólt az államigazgatásról. Ezt a kérdést annak ellenére félreütötte az előadó, hogy a kérdező kifejezetten kihangsúlyozta, hogy csak ezért fizette be a részvételi díjat. Mármint azért, hogy a címben szereplő témáról halljon bővebben. Hallottunk azonban például arról, hogy milyen jó, hogy immár egységes rendszerben lehet a hibákat kezelni.

Vannak konkrét tesztleírások, melyek konkrét lépéseként lehet rögzíteni a hiba megjelenésének körülményeit, és ehhez pillanatképek is rögzíthetőek. Az ugyan nem derült ki az előadásból, hogy ez a pillanatkép egy képernyőkép, vagy a rendszer teljes memóriaállományának mentését jelenti-e, de végső soron mindegy. Hasonló képességekkel felruházott, s ezeket jól-rosszul megvalósító rendszerek ugyanis igen régóta, akár 8-10 éve is működnek a hibák kezelésére. Még szerencse, hogy szintén hallgatói kérdésre, az előadó is beismerésben volt. Beismerte, hogy azért a HP-nál sem most tekinthető ez újdonságnak. Így megnyugodhattunk, hogy nem kell visszalépnünk az időben, ha a most trendi megoldásokhoz akarnánk folyamodni.

A megnyugvás azonban nem tartott sokáig. Mert jött az igazi hidegzuhany. Az informatikai adatkezelésben való szerény jártasság, a belső átgondolatlanság kihelyezésének demonstrációja. Mert jött az MKB és Alvicom páros előadása. Először az MKB képviselője próbálta megvilágítani, hogy miért kell külső céggel megoldaniuk a szoftverfejlesztések tesztelését. Ennek az előadásnak a során érdekes, és hasznos dolgokat is hallottunk. Igazságtalan lenne ezt tagadni. Így megtudhattuk, hogy az MKB-nak igen komoly informatikai szakembergárdája van, akik aktívan részt vesznek a céges fejlesztésekben. Projekt-alapú feladatkezelés zajlik, ami eredményes lehet a „zsák bolha"-effektus kezelésére a feladatok végrehajtásakor. Átgondolt, és régóta bevált tesztelési irányelv, és leírásgyűjteményük van. S olyan, mely az adott rendszeren bármikor következetesen végrehajtható, és amelynek a végrehajtására a helyi szakembergárda képes és alkalmas.

Ezek után persze jogos a kérdés, hogy miért kell külső cég a tesztelésekhez? Az előadás alapján az a benyomása támadhatott a hallgatóságnak, hogy nem az informatikai gárda miatt. Sokkal inkább a belső szervezetlenség és átgondolatlanság lehetett az alapvető ok. A projektből meggondolatlanul kiemelt szakirányító, a többi futó projekttel való összehangolás hiánya vezethetett oda, hogy a helyi erőknek segítség kellett egy kiemelt tesztelés végrehajtására. Erre pályázatot írtak ki, melyet az Alvicom nyert meg. Ha itt vége a szoftvertesztelésről szóló fórumnak, akkor kis hiányérzetektől sújtva, de azért nyugodtan távozhatott volna mindenki. Ám a körhinta forgott tovább, és jött az MKB tesztelőjének képviselője. Hallottunk számokat, időpontokat, melyek biztosan nagyon biztatóak, és lelkük rajta, hogy ezek jók, vagy rosszak. Az információ az lett volna, hogy a tesztelés módszertani oldalán mit végeztek.

Ebben sok teendőjük valószínűleg nem volt, hiszen az MKB adta a tesztelők zömét, amit az is mutatott, hogy az Alvicom-os képzésük pár órás és nem pár hetes volt. De, mint azt megtudhattuk, a megbízó adott az emberek mellé rendszert is. Így nagyon úgy hangzott, hogy tulajdonképpen a megbízó dolgozói tették, amit addig is, csak a vezetés koncepciója változott felettük. Ez természetesen lehet jó is, meg rossz is. Egy technológiailag elöljáró, a legújabb módszertanokban jártas szakmai vezetés tényleg alkalmas lehet felrázni a munkát. Tehát vártuk a csodát a hallgatóság soraiban, hogy mi az a hiba-adatbáziskezelési, szervezési nóvum, ami miatt kiugró eredmények várhatóak, és amit katartikus mosollyal felállva tehetünk magunkévá a záróelőadást követő beszélgetéshez.

Az elhangzott megoldás azonban sok újat nem adott az előadás alapján. Például a rendszeres mail-küldés, mint az információcsere eszköze. Erre még mondhatnánk, hogy bár kicsit lassabb az azonnali üzenetküldő rendszereknél, IP-telefonnál, de kétségtelenül megszokott. Az adatbázis kezelésére hozott megoldás azonban örülnénk, ha párját ritkító volna. Ha ugyanis egy OKJ szakvizsgán előállna valaki azzal, hogy egy tipikusan adatbázis-kezelési feladatot, egy hibaadatokat nyilvántartó rendszert megosztott, és agyonmakrózott Excel-táblákkal kíván megoldani, nem biztos, hogy átengedik a vizsgán. Így a katartikusnak szánt mosoly inkább valami udvarias álcává fagyott mosoly lehet csupán. Mely mögött mindenki gondolhat, ami jól esik. A tesztelésről, a cégekről, a Fórumról, s arról, hogy tulajdonképpen hol is tart, hány évtizeddel lemaradva néhány informatikai vezető, ha középszintű informatikavizsgán meghaladott tananyaggal leiskolázható. Vagy az előadóról, aki ennyire tartotta a hallgatóság felkészültségét.

Andrew_s