Művészetek kicsiny utcája

Egy nappal az esemény után aligha tekinthető egy írás az esemény beharangozásának. Nem is az, természetesen. Mégis. Talán érdemes megemlékezni egy kezdeményezésről, amely immár ötödször mutatta meg az embereknek, hogy a világ megannyi baja ellenére a művészetek is helyet kérnek és kaphatnak az életben.

Egy nappal az esemény után aligha tekinthető egy írás az esemény beharangozásának. Nem is az, természetesen. Mégis. Talán érdemes megemlékezni egy kezdeményezésről, amely immár ötödször mutatta meg az embereknek, hogy a világ megannyi baja ellenére a művészetek is helyet kérnek és kaphatnak az életben.

A hír maga röviden és velősen annyi, hogy 2008. szeptember 20.-án ismét a művészet sétálóutcájává vált a budapesti Falk Miksa utca. A körútról nyílva helyet adva a Falk Art Fórumnak. Ennyi. De valóban csak ennyi? Nem, és ez így van jól. Nem azért, mert bemutatta, hogy egy alapkezelő, nevezetesen a Concorde Alapkezelő sikeresen lehet ilyen „bevállalós". Hanem azért, mert arrafele elsétálva és pár órát rászánva a galériás utcára, pár más dologról is szólt. Nem pusztán csak arról, hogy az ember megnézhette azt, amit esetleg egyébként is megnézhet, vagy sosem lát többet.

Ez ugyanis az emberek egyéni időtöltési szokásaitól függ, és aligha tarthatna igényt szélesebb közfigyelemre. Amit azonban érdemes tudni, hogy miközben nyitva volt a művészetek kicsiny utcája, a politika és az időjárás sem teljesen kedvezett annak, hogy tömegek keressék fel. Az időjárás szomorkás, depresszióra hajlamosító volt, és a politika is ehhez zárkózott fel. Csak aznap három demonstrációt is szerveztek a fővárosban. S mégis, amikor az ember besétált a Falk Miksába nyugodtan elfeledkezhetett erről. Már csak azért is, mert mindezzel dacolva igenis tömegek voltak jelen. Az utcán és a műtárgyak előtt egyaránt.

Az emberek sorban tértek be az egyes, kiállító teremmé és sokszor egyben bazárrá is vált üzlethelységekbe. Lett légyen az akár Bizományi Áruház (BÁV) körútról nyíló antikvitásboltja, a szintén körúti címmel bíró Kieselbach Galéria, vagy a Nagyházi Galéria a Balaton utcában. Mert a környék is csatlakozott a művészetek nyílt napjához. De akármerre is jártunk a szombat délutánban a környéken, mindenképpen megérte. Emberileg és művészetileg is. Emberileg azért, mert a körülmények ismeretében felért egy csendes tüntetéssel. Demonstrálva azt, hogy mindenki rendezzen olyan demonstrációt, amilyet akar. Egy szép bútor, egy ritkán látható kép, egy felszabadult mosoly, egy kávé egy jó ismerőssel, a rácsodálkozás öröme ezerszer többet ér sokaknak, mint a görcsös igyekezet, megbillentsék a délután nyugalmát. Márpedig addig jó, amíg így van.

S természetesen művészetileg is élmény lehetett. Olyan képek, műtárgyak váltak ismét láthatóvá, melyek később, ki tudja meddig, ismét elbújnak. Raktárakban, magángyűjteményekben, homályos sarkokban. Ez az, amiért mindenképpen érdemes elmenni egy ilyen eseményre éppen úgy, ahogy az aukciós kiállításokra is. Akkor is, ha a látogató nem engedheti meg magának, hogy megvegye azt, ami tetszik. Ehhez milliók kellettek volna a legtakarékosabb becslés szerint is. Annyi pénz pedig csak leírva vagyon. De ezt, amennyire láthattuk, hallgatólagosan tudomásul vette mindenki, kiállító, árus és látogató egyaránt. Miközben valószínűleg születtek üzletek is, hiszen a kis antikvitásgyűjteményekben és nagyobb galériákban korrektül ott volt az árcédula akkor, ha a kiállítás tárgya megvehető volt. Képeken, levert sarkú komódon, kihajtogatható játékasztalon, sétapálcákon és régi tőrökön egyaránt. Meg azokon a kis csecsebecséken is, melyek akár emlékként is megvehetőek. A nézelődésben megfáradó, vagy az, aki egy ismerőssel sétálóutcás hangulatban szeretett volna beülni valahova, választhatott magának kávézót.

De nem sorolható fel minden, amit a Falk Art Fórum V. nyújtani tudhatott. ahogy nem sorolható fel itt és most minden cég sem, akik részt vettek az akcióban. A teljes részvételi lista megtalálható a http://falkart.hu/index.php?action=news&id=2  címen elérhető internetes oldalon.

Simay Endre István